Ugrás a tartalomhoz

Szilvafejű himalájapapagáj

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Szilvafejű papagáj szócikkből átirányítva)
Szilvafejű himalájapapagáj
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Papagájalakúak (Psittaciformes)
Öregcsalád: Papagájszerűek (Psittacoidea)
Család: Szakállaspapagáj-félék (Psittaculidae)
Alcsalád: Szakállaspapagáj-formák (Psittaculinae)
Nemzetség: Szakállaspapagáj-rokonúak (Psittaculini)
Nem: Himalayapsitta
Faj: H.cyanocephala
Tudományos név
Himalayapsitta cyanocephala
(Linnaeus, 1766)
Szinonimák

Psittacula cyanocephala

Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Szilvafejű himalájapapagáj témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szilvafejű himalájapapagáj témájú médiaállományokat és Szilvafejű himalájapapagáj témájú kategóriát.

A szilvafejű himalájapapagáj (Himalayapsitta cyanocephala) a madarak osztályának a papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe, ezen belül a szakállaspapagáj-félék (Psittaculidae) családjába tartozó faj.[1] Korábbi nevei: szilvafejű papagáj vagy kékfejű papagáj. Magyarországon a nyíregyházi állatparkban is megtalálható.

Rendszerezése

[szerkesztés]

A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1832-ban, a Psittacus nembe Psittacus cyanocephalus néven.[2] Egyes források a Psittacula nembe sorolják Psittacula cyanocephala néven.[3][4]

Előfordulása

[szerkesztés]

Ázsiában, Banglades, Kína, India, Nepál, Pakisztán és Srí Lanka területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők, valamint szántóföldek. Állandó, nem vonuló faj.[1]

Megjelenése

[szerkesztés]

Testhossza 37 centiméter, testtömege 56-85 gramm,[5] keskeny farktolla 22 centiméter. A hím feje vöröseslilás színben pompázik. Tollazata zöld, biborvörös szárnyfolttal és szélső sárga farktollakkal.

A hím és egy tojó

Életmódja

[szerkesztés]

Kis csapatokban a talajon keresgéli magvakból, bogyókból, gyümölcsökből és nektárból álló táplálékát.

Szaporodása

[szerkesztés]

Fatörzs üregeibe, vagy elhagyott harkály odúba készíti fészkét. Fészekalja 4-6 tojásból áll, melyen 20 napig kotlik.

Természetvédelmi helyzete

[szerkesztés]

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma ugyan csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[1]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b c A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2021. április 20.)
  2. Avibase. (Hozzáférés: 2021. április 18.)
  3. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2021. április 20.)
  4. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. április 20.)
  5. Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2021. április 18.)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]