Ugrás a tartalomhoz

Szerkesztő:Pallor/Cikkek/Személyek/Hory András

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Hory András (Q17640899)

Pallor/Cikkek/Személyek/Hory András
SablonWikidataSegítség

Hory András (névváltozat: Hóry András, bár ő maga a rövid o-s írásmódot preferálta; Kolozsvár, 1883. január 5.Bécs, 1971. március 11.[1]) magyar diplomata, belgrádi, római majd varsói követünk.

Pályafutása[szerkesztés]

Apja Hory Béla(wd) irodalmi vénával megáldott megyei tisztviselő, kolozsvári kultúraszervező, nagyapja Hory Farkas magyargyerőmonostori református lelkész, nagynénje Gyarmathy Zsigáné (Hory Etelka) volt. Édesanyja Magyary Ilona a szentháromsági Magyary család leszármazottja, akiknek a földjei korábban részben körülvették Kolozsvárt. [2]

A Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem jogi karán végzett 1909-ben királygyűrűvel, a jó tanulmányi eredményei révén pedig közben egy évet Párizsban tölthetett. Csalódással vette tudomásul, hogy kiváló eredményei és apja összeköttetései ellenére is csak egy fizetés nélküli segédfogalmazói állást kaphatott a Földművelésügyi Minisztériumban, ráadásul a kevéssé izgalmas vízjogi osztályon. Ekkor ismét egy éves párizsi ösztöndíjat szerzett - nem utolsó sorban azért, hogy szabaduljon a vízjogi aktáktól. Erre azonban végül csak 1912-ben kerül sor, amikor Bukarestbe helyezték. Az Osztrák–Magyar Monarchia idejében önálló magyar külképviseletek még nem voltak, ezért a földművelődésügy a monarchia osztrák kezelésben működő egyes képviseleteihez úgynevezett szaktudósítókat küldött, hogy a a megfelelő információkat közvetlenül a helyszínről megkapja. Hory bizonyos értelemben csalódással vette tudomásul ezt a kiküldetést, mivel Párizsba vágyott. Diplomáciai karrierjét is végigkísérte ez a vágy: mindig is párizsi diplomata szeretett volna lenni, de végül más ívet írt le a pályája.[3]

Visszatérését követően vámpolitikával foglalkozott, itt érte az első világháború. 1917-ben betegszabadságra ment a minisztériumból, és ezidő alatt összeköttetései révén rövid időre kijutott a galíciai frontra. A "villámfrontszolgálat" eredménye igen jól mutatott az életrajzában - feltehetően azért is szervezte, hogy elmondhassa: haza- és férfiúi kötelességének eleget tett. Még abban az évben a legyőzött Romániával való béke- majd gazdasági tárgyalások egyik résztvevőjévé nevezték ki. Bukarestben maradt, ám a katonai összeomlást követően internálták a monarchia képviseletének tagjaival együtt, s csak 1919 februárjában térhetett haza Budapestre. A Berinkey-kormány külügyminisztériumába jelentkezett, 1919. március 20-én vették fel, egy nappal a Magyarországi Tanácsköztársaság kikiáltása előtt, mint II. osztályú követségi tanácsost. Júliusban már elbocsátották, majd az ellenforradalmi külügyben román referens lett.[4]

Bukarest[szerkesztés]

A román fél félreértése folytán 1921-ben az akkor a bécsi követség ügyvivőjeként dolgozó Masirevich Szilárd részére ügyvivői minőségben megkért agrément követi megbízásra érkezett vissza, így az előmenetel tekintetében akkor még alacsonyabb szinten lévő Masirevich követi kinevezést kapott. Ebben az időben váltotta fel Gratz Gusztáv Teleki Pált a külügyminiszteri székben, így a külpolitikai koncepció változása miatt végül Masirevich bécsi követ lett, és Hory Andrást bízták meg azzal, hogy Bukarestben ügyvivőként szervezze meg a magyar követséget. Magyarország és Románia kapcsolatai a trianoni békeszerződés fényében kiemelten fontosnak számítottak ebben az időben, ugyanakkor ez a reláció a legterheltebbek egyike is volt. Mivel a békeszerződés még nem lépett hatályba, ezért nem követség, hanem diplomáciai képviselet néven szerveződött a bukaresti intézmény. Hory sikeresen megszervezte a képviseletet, kijárta, hogy a monarchia volt követségi épületének egy részét megkapják, kialakította a konzulátust és így várta a később kinevezett Rubido-Zichy Iván követet. Végül 1923 végéig marad Bukarestben, mint a követség első beosztott tisztviselője.[5]

Belgrád[szerkesztés]

1924-ben - váratlanul, és nem kis csalódására - a belgrádi követség vezetőjévé nevezték ki. Belgrádi állomáshelyén a magyar diplomáciatörténelemben is ritka zűrös állapotok várták: elődje, az első ügyvivőként dolgozó Forster Pál négyezer elintézetlen aktát hagyott hátra, a követség -kapcsolatok híján - a szerb belpolitikát illetően alulinformált volt, egyetlen szerbül beszélő alkalmazott fordítgatta a helyi lapok híreit, és ezeket küldték jelentés gyanánt Budapestre. Hory leküzdötte az elintézetlen akták okozta restanciát, kapcsolatokat épített, és az elvárható nívóra emelte a képviselet működését. Karitatív tevékenységként gyűjtést rendezett a belgrádi magyar katonai temető rendbehozatalára.

Róma[szerkesztés]

Horyt 1927-ben - szintén váratlanul, ám ezúttal legnagyobb megelégedésére - római követté nevezték ki.[6] Magyarország - nem kis részben a Jugoszlávia (akkor: Szerb–Horvát–Szlovén Állam) irányában irányában való kapcsolatkeresés révén - ebben az időben keltette fel Olaszország érdeklődését. Hory 1927. február 7-én adta át megbízólevelét Benito Mussolininek, akivel az ilyenkor szokásos formális udvariassági beszélgetéshez képest szokatlanul komoly megbeszélésbe kezdett, melynek során Mussolini a két ország közti közeledést szorgalmazta. Hory készítette elő Klebelsberg Kuno 1927 márciusi látogatását - melynek egyik nagy eredménye a máig működő Római Magyar Akadémia megnyitása volt - illetve Bethlen István egy hónappal későbbi római útját. Hory sok tekintetben megértő volt az olaszországi fasizmussal kapcsolatban, bár jelentéseiben igen precízen leírta a diktatúra terjedési folyamatának stációit, az elkövetett visszaélésekkel, a demokratikus intézményrendszer felszámolásával kapcsolatban azonban megbocsátó volt. Egyebekben Hory jól látta az igen bonyolult olasz-francia-német viszonyt, mely tulajdonképpen az európai nagyhatalmi szerepre való törekvés során a három ország közötti kétoldalú kapcsolatok hullámzó váltakozása volt.[7]

Hory visszaemlékezéseiben egyszerűen átugorja a római követi éveit. Ennek az az oka, hogy emlékiratait az 1950-es évek Magyarországán írta meg abban a reményben, hogy könyvként megjelenthet. Azt azonban tudta, hogy Magyarországnak a fasiszta Olaszországgal kiépített kapcsolatairól, a tengelyhatalmak holdudvarába kerüléséről nem írhat, hiszen aktív követként részese volt ennek a folyamatnak.[8] A római évekről csak a követi jelentései alapján, 2000-ben megjelent cikk alapján tájékozódhatunk.[7]

Helyettes külügyminiszter[szerkesztés]

1934-ben kinevezték külügyminiszter-helyettesnek. Kánya Kálmán külügyminiszter mellett nem volt könnyű dolga: hamar kiderült, hogy nemcsak kisebb jelentőségű adminisztratív kérdésekben, de a külpolitikai taktikának, sőt maguknak a külpolitikai céloknak a tekintetében is ellentét feszül közöttük. A viszony elmérgesedett, nem utolsó sorban azért, mert helyi intrikák azzal bőszítették fel Kányát, hogy Hory valójában a pozíciójára tör. Ez a pletyka ugyan nem nélkülözött minden alapot, bár Hory szándéka messze nem volt olyan rosszindulatú, mint Kánya feltételezte. Következménye volt azonban, hogy Kánya előbb nyugdíjaztatni akarta az akkor 52 esztendős diplomatát, majd miután ez Gömbös Gyula ellenállásán megakadt, 1935-ben varsói nagykövetté nevezte ki, ami - Kánya szerint - akkoriban a külpolitika szempontjából halott poszt volt. A magyar–lengyel kapcsolatok megítélésében ekkoriban valóban ellentétek feszültek. Egyrészt Horthy a Németországhoz való közeledésben látta a revízió sikerét, és a németek közismerten fagyos viszonyban voltak Lengyelországgal, másfelől Lengyelországhoz nemcsak az évszázados barátság fűzte Magyarországot, hanem az első világháborút követő elszigeteltségben a kisantanttól magát távol tartó lengyel politika támogatására hazánknak nagy szüksége volt. Ugyanakkor történelmi okokból a lengyel és a német kapcsolat a két világháború között mindvégig a fagyos és az ellenséges között mozgott egészen 1939-ig.[9] Utóbb Hory a külügyminiszter-helyettesi időszakáról - közelebbről Kányáról - rendkívül sötét hangulatú összegzést készített, amiben saját tevékenységét jócskán felül, Kányáét pedig alulértékelte. Hory személyiségének negatív vonásai, anyagiassága, féltékenysége és sértődöttsége leginkább ebből az írásból derül ki.[10]

Varsó[szerkesztés]

Hory 1935 május 2-án adta át megbízólevelét [11] Józef Piłsudskinak, ám a marsall tíz nappal később elhunyt, így követi időszaka Magyarország számára új kapcsolatok kiépítésével, a lengyel belpolitikában zajló változások lekövetésével kezdődött. Hory - és Magyarország - szerencséjére a külügyminiszteri poszton nem történt változás, Józef Beck(wd) a tárca vezetője pedig Piłsudski független - és magyarbarát - külpolitikájának folytatója volt. Ebből adódóan egyfajta kontinuitás jellemezte a lengyel külpolitikát annak ellenére, hogy 1939-ig egyre több hang figyelmeztetett arra, hogy Magyarország németbarátsága a lengyel érdekekkel szembenálló oldalra pozicionálja hazánkat. Ennek ellenére még Kárpátalja 1939 márciusi magyar megszállása, és az ennek révén kialakult közös lengyel–magyar határ is őszinte örömöt és elismerést váltott ki a lengyelekből. Hory négyéves varsói tartózkodása alatt rendszeresen küldött jelentéseket a lengyel közhangulat alakulásáról, a lengyel kormány hozzáállásáról a küszöbön álló háborúhoz, illetve igyekezett tompítani a magyar külpolitika németorientáltságából adódó ellenérzéseket.[7] Az 1939 szemptember 1-jén megindult német támadással szembeni lengyel ellenállás összeomlása miatt a lengyel kormány menekülni kényszerült Varsóból. Velük együtt számos ország külképviselete - köztük a magyar is - kalandos körülmények között távozott az országból. Itt kapóra jött a közös határszakasz, míg a lengyelek továbbhaladtak Románia felé, Hory Budapestre utazott, ahol arra számított, hogy a lengyel kormány mellett maradhat követként, vagyis megbízatását meghosszabbítják. Ami ekkor történt, azt Hory tulajdonképpen soha nem heverte ki: Kristóffy József Hory helyettese volt a varsói követségen, akit a tapasztaltabb diplomata patronált. Mikor menekülni kényszerültem a követségről, Hory családjával együtt (két kisgyereke volt a helyettesnek) Budapestre küldte Kristóffyt jelentéstételre, amivel kimentette őt és családját az akkor még beláthatatlan kimenetelű háborús menekülésből. Mikor kiderült, hogy Lengyelországban nem lesz követség (hiszen megszállás alatt állt az ország), Hory arra számított, hogy az akkor újjáéledő szovjet kapcsolatok hullámával ő lesz a moszkvai követ. Szeptember 30-án azonban Kristóffy Józsefet nevezték ki, ami nem csak csalódottá tette Horyt, de őszintén megharagudott Kristóffyra is.[12]

A turnu-severini tárgyalások[szerkesztés]

Hory gondolkodását, értékrendjét az erdélyi származása, 1848-as neveltetése határozta meg.

Művei[szerkesztés]

  • Románia termelési viszonyai (Kolozsvár, 1913)
  • Romániai jegyzetek (Budapest, 1914)
  • A diplomáciai szolgálat (Bécs, 1965.)
  • A kulisszák mögött. A második világháború előzményei, ami és ahogyan a valóságban történt (uo., 1965.)
  • „Még egy barázdát sem”. Az erdélyi kérdés... A turnu-severini magyar–román tárgyalások (München, 1967.)
  • naplójának részleteit Pritz Pál szerkesztésében és jegyzeteivel adták ki: Bukaresttől Varsóig (Gondolat, Budapest, 1987)


Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Hóry András. Romániai magyar irodalmi lexikon (2017) (Hozzáférés: 2020. május 14.)
  2. Hory 1987 7. o.
  3. Hory 1987 16-18. o.
  4. Pritz Pál (szerk.): Iratok a magyar külügyi szolgálatok történetéhez: 1918-1945. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1994. 452. o.  
  5. Hory 1987 39-129. o.
  6. Hory 1987 129-243. o.
  7. a b c Gurszki Gabriella: Hory András római és varsói követi évei: (1927-1939). Fons, t. évf. 3. sz. (2000) 319–359. o.
  8. Hory 1987 25. o.
  9. Pritz Pál: Hory András varsói évei. Századok, CL. évf. 1. sz. (2016)
  10. Egy németbarát viszontagságai Berlinben. Kánya Kálmán követi évei. Soproni Szemle, LXII. évf. 3. sz. (2008) 325–338. o.
  11. Hory András új varsói követünk a lengyel államfőnél. Budapesti Hírlap, (1935. május 3.)
  12. Hory 1987

Források[szerkesztés]