Szent Tekla
| Szent Tekla | |
 | |
| Thekla modern kori ikonikus ábrázolása | |
| szűz | |
| Születése | |
| 30 körül Ikonium | |
| Halála | |
| 120 körül Szeleukeia | |
| Tisztelete | |
| Tisztelik | Római katolikus egyház, Görögkatolikus egyház |
| Szentté avatása | az ókortól kezdve szentként tisztelik |
| Ünnepnapja | szeptember 23. (Római katolikus egyház) szeptember 24. (Görögkatolikus egyház) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szent Tekla témájú médiaállományokat. | |
Szent Tekla vagy Thekla (ógörögül: Θέκλα), (Ikonium [napjainkban Konya], 30 körül – Szeleukeia, 120 körül) szentként tisztelt, hitéért üldözést szenvedett korai keresztény szűz. Életéről elsősorban egy apokrif irat számol be.
Élete
Tekla tekintélyes és gazdag pogány szülők leányaként született a kis-ázsiai Likaonia tartomány Ikonium nevű városában Kr. u. 30 körül. Amikor Pál apostol 45-ben eljutott ide az evangéliumot hirdetni, Tekla kereszténnyé lett, és szüzességet fogadott egész életére. Elhatározásában nem tudták megingatni szüleinek és jegyesének kérései, rábeszélései[1] – de a bántalmazások sem, amelyek e miatt érték: vőlegénye a helyi hatóságnál panaszt tett, Tekla álnok testvérei pedig elárulták Pál apostol tartózkodási helyét. Pált kiűzték a városból, Teklát máglyára vetették elégetni, de a tűz csodálatos módon kialudt.[1][2]
Tekla ezután csatlakozott Pálhoz, és együtt mentek Antiokheiába. Itt a szüzet a pogányok a vadállatok elé dobták, de azok – hasonlóan a lángokhoz – nem bántották. Tekla megszabadult, tovább segített Pálnak a térítésben.[2] Úgy tartják, hogy hosszú életet élt, és 90 éves korában hunyt el Szeleukeiában. Emléknapját a római katolikus egyház szeptember 23-án, a görögkatolikus egyház szeptember 24-én ünnepli.[1]
Tisztelete
Tekla tisztelete hamar elterjedt a keleti egyházban (Egyiptom, Bizánc), majd meghonosodott Itáliában (különösen Rómában); Lyon, és Tarragona városában is. A kultusz spanyol ihletésre a 18. században Bécsben, Prágában, és Münchenben is fölbukkant. Magyarországon útszéli szobra áll Teklának Nagycenken, a szobor lábánál két oroszlán hever. A történelmi Magyarország területén egyetlen temploma volt, Kiskomlóson (Torontál vármegye), amelyet 1807-ben építettek. (Ma a település Romániához tartozik.) Teklafaluban kápolnát, Dunabogdányban 1817-ben mellékoltárt szenteltek a szűz tiszteletére. Barokk Tekla-oltára van az Erzsébet-apácák pozsonyi templomának. Érdekesség, hogy Tekla nevéről kapta a nevét egy 18. századi kolozsvári társulat.[2]
Életrajza
Szent Tekla életéről a Pál apostol és Thekla cselekedetei (latinul: Acta Pauli et Theclae) című apokrif irat számol be, amely magyar fordításban is létezik IN: Az apostolok csodálatos cselekedetei (szerk. Dörömbözi János, Adamik Tamás), Bp., Telosz, 1996, ISBN 963-8458-089, 230 p
Jegyzetek
Források
- Bokor József (szerk.). Tekla, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2016. október 4.
- Magyar katolikus lexikon I–XVII. Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1993–2014.
További információk
- Szent Tekla életét a protestáns Szikszai György (1738–1803) 18. századi egyházi író is feldolgozta a korai keresztény vértanúkról szóló Mártírok Oszlopa című művében. (Szent Tekla IN: Szikszai György: Mártírok Oszlopa, Harmat Kiadó, Budapest, 1996, ISBN 963-7954-70-8, 87–92. oldal)
Kapcsolódó cikkek a világhálón
- Szent Tekla – Az apostolokkal egyenlő és első vértanúnő szept 24. / okt 7.. Hodigitria – a keleti kereszténység – orthodoxia: Szent Magyar Mózes Missziós Orthodox Egyházközség Zemplén. (Hozzáférés: 2016. október 4.)
- Elfelejtette az egyház a keresztény nőket. Múlt-kor.hu. (Hozzáférés: 2016. október 4.)
