Szasszafrász babérfa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Szasszafrász babérfa
Sassafras albidum,
Sassafras albidum,
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Babérvirágúak (Laurales)
Család: Babérfélék (Lauraceae)
Nemzetség: Sassafras
Faj: S. albidum
Tudományos név
Sassafras albidum
(Nutt.) Nees
Elterjedés
Albidum.JPEG
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Szasszafrász babérfa témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szasszafrász babérfa témájú kategóriát.

A szasszafrász babérfa (Sassafras albidum) nevezik még amerikai lázfa vagy orvosi szasszafrász néven is. A növény részeit a gyógyászatban hasznosítják és fűszernövényként is ismert. A fa 1500 m tengerszint feletti magasságig megtalálható és őshonos Észak-Amerika keleti részein, elsősorban dél Maine, dél Ontario, nyugat Iowa, Florida, valamint kelet Texas államokban.

Rendszertani besorolása és azonosítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az APG-rendszer szerinti besorolása alapján a babérvirágúak rendbe tartozik a Babérfélék család tagjaként. Nemzetsége, a Sassafras sajnos kihalt egyeddel is rendelkezik, hiszen a †Sassafras hesperia ide tartozik. "Sassafras" néven elsőnek Nicolás Monardes orvos, botanikus nevezte a 16. században. Egyedei 10–15 m magasra megnövő lombhullató fák. Kérge hasadozott, az ágai simák, váltakozó állású fényes zöld elliptikus levelekkel. Leveleinek különleges formája felhívja magára a figyelmet, melyek lehetnek egyes, kettes vagy hármas osztásúak is.

Különösen szép az őszi lombszíne, mely narancstól a lángoló vörösig terjedhet. Virágai kétlakiak és sárgászöld színűek. A hattagú csésze a hímvirágokban kilenc porzót, míg a női egyedekben egy tojás alakú magházat vesz körül. A borsó nagyságú, csonthéjas termés hosszúkás, érett állapotban fekete színű és a kocsánya ilyenkor elhúsosodik.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 20. század előtti szakirodalom gyógynövényként nagyobb szerepet tulajdonított neki, mint amire igazából használható. Fás részeit korábban fűrészáruként is hasznosították, erődítéseknél vagy a vasútépítések során. Nem tartozik az igazi fűrészáruk közé, de felhasználják bútorok és ládák készítésére is, mert fáját a rovarok nem bántják.[1] Napjaink népszerűségét az biztosítja, hogy kedvelt lakója a dísznövénykerteknek és gyógynövényként továbbra is termesztik.

Gyógyító hatása és étkezési célokra történő felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szasszafrászolajat desztillációs úton nyerik ki a gyökérkéregből vagy a virágából. Ez felhasználható parfümök és szappanok készítésére. Az olaj egyébként tökéletesen alkalmazható szúnyogfélék és más rovarok távoltartására. Használták még fájdalomcsillapításra és fertőtlenítésre is. Az olaj szafrolt tartalmaz 75-80%-ban. Az Ecstasy néven ismeretes szintetikus parti drog, egyik alapanyagát szintén a növényből kinyert szafrol tartalmú olaj adja.[2]

A szárított levelét, a kérgéből vagy a gyökérkéregből készült szárított háncsot felhasználják tea készítésére. A tea teljesen egészséges, azonban túlzott használata esetén a májat károsíthatja és növeli a daganatos megbetegedések lehetőségét. Túladagolása esetén hányást, sokkot, beszédzavart és legrosszabb esetben a vérkeringés központi megbénításával halált okozhat.[3] A növény szárított levelét felaprítva fűszerként is használják. Híres étel a gumbó mely a louisianai kreol konyha jellegzetes, rákból, csirkéből, zöldségből többféleképpen elkészíthető sűrű, csípős rizses levesének ízesítője fűszernövényként.[4]

A fa gyökeréből kivont olajat felhasználják az USA-ban népszerű gyökérsör, a "root beer" nevű alkoholmentes üdítő készítésénél.[5]

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Sassafras albidum című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Csemez József: Illatos fanemek. Természettudományi Közlöny, XXX. kötet. 1898. 78–80. oldal, 1898. július 29. (Hozzáférés: 2009. október 3.)
  2. Sárosi Péter: Mi fán terem az Ecstasy?. drogriporter.hu, 2009. február 9. (Hozzáférés: 2009. október 3.)
  3. Pszichoaktív növények. (Hozzáférés: 2009. október 3.) Pszichoaktív növények, többnyire Adam Gottlieb Legal Highs című könyvéből
  4. Gumbo recept. (Hozzáférés: 2009. október 3.) Gumbó recept az Estiklopedia weboldalról
  5. A cajun és kreol konyha. (Hozzáférés: 2009. október 3.) Észak-amerikai ízek, Cajun és kreol konyha

Kapcsolódó szócikk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]