Szalay Sándor (magfizikus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen BinBot (vitalap | szerkesztései) 2019. október 4., 12:48-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. ((Sor)szám és pontja utáni szóköz pótlása kézi ellenőrzéssel)
Szalay Sándor
Született1909. október 4.
Nyíregyháza
Elhunyt1987. október 11. (78 évesen)
Debrecen
Állampolgárságamagyar
GyermekeiSzalay A. Sándor
Foglalkozása
Kitüntetései
  • Kossuth-díj (1952)
  • honorary doctor of the Maria Curie-Skłodowska University (1970)
SírhelyeDebreceni köztemető
A Wikimédia Commons tartalmaz Szalay Sándor témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Szalay Sándor (Nyíregyháza, 1909. október 4.Debrecen?, 1987. október 11.) állami díjas magyar fizikus, akadémikus, a magyarországi magfizikai kutatások megteremtője.

Életrajz

Apja nyíregyházi fizikatanár volt. Apja neve Szalay András.[forrás?]

Budapesten tanult, Tangl Károlynál doktorált, mérőeszközeinek tervezésében Békésy György segítette tanácsaival. A végzés után állás nélküli Szalayt Szent-Györgyi Albert hívta maga mellé kutatni.

Először Lipcsében kutatott két évig Peter Debye mellett,[1] majd Rutherfordot kérte Szalay Sándor, hogy mellette dolgozhasson a Cavendish Laboratóriumban. A tíz pályázó közül Rutherford őt választotta ki a féléves ösztöndíjra. Itt megtanulta a nukleáris technika mellett azt, hogyan kell saját kezűleg műszereket készíteni.

1935-ben hívta Gyulai Zoltán (a magyar kristálykutatás megteremtője) tanársegédnek a debreceni egyetemre. Itt Szalay magfizikai műhelyt épített ki, számos tehetséges tanítványt nevelt ki. A második világháború rombolásai után tanítványaival újjáépítették az egyetem Kísérleti Fizika Intézetét. Felhasználták a radioaktív nyomjelzést az orvostudományban. Szalay Geiger–Müller-számlálókat épített, és uránlelőhelyeket keresett Magyarországon.

1952-ben Kossuth-díjat kapott. 1954-ben létrehozták az MTA Atommagkutató Intézetet, röviden ATOMKI-t. 1978-ban Állami Díjjal tüntették ki az atommagfizikában és népgazdasági jelentőségű alkalmazásában elért eredményeiért és kutatásirányító, iskolateremtő munkásságáért. 1987-ben halt meg.

Család

Két fia van,[2] egyikük Szalay A. Sándor akadémikus (mellesleg a Panta Rhei együttes tagja). A másik Szalay András, fizikus, mellesleg szintén a Panta Rhei együttes tagja.[3]

Jegyzetek

Források

További információk