Szávai Lajos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szávai Lajos
Született20. század nem ismert
HázastársaKárolyi Judit
Foglalkozása
Színészi pályafutása
Híres szerepeiEgéus; Philostrat William Shakespeare: Szentivánéji álom
Von Kalb Friedrich Schiller: Ármány és szerelem
Mátyás király Heltai Jenő: A néma levente
Tschöll papa Berté Henrik: Három a kislány
Korláthy gróf Szirmai Albert – Bakonyi Károly – Gábor Andor: Mágnás Miska
SablonWikidataSegítség

Szávai Lajos névvariáns: Szávay Lajos (? –) magyar színész.

Életpályája[szerkesztés]

Vidéki színházakban énekes bonvivánként kezdte pályafutását, s a Három a kislánytól kezdve a János vitézig több zenés darabban fellépett. Párizsban tanult énekelni. 1941 és 1946 között Kaposváron,[1] majd a debreceni Csokonai Színházban szerepelt. 1951-től az Állami Faluszínház, 1955-től a névváltoztatás követően Állami Déryné Színház társulatvezető színművésze volt 1975-ig, nyugdíjba vonulásáig. Nyugdíjasként is foglalkoztatták 1978-tól a Népszínháznál. Játszott a Várszínházban és a Nemzeti Színházban, 1992-ben még fellépett.

„Változatos pályámon sokféle szerepet alakíthattam, az elesett paraszttól, a Hajnali tűz Vidrák bácsijától, a Néma levente Mátyás királyáig. Voltam cipész, igazgató, szb-titkár, az emberi jellemek gazdag arcképcsarnokát kelthettem életre a színpadon, s úgy érzem, a színész számára ez a legszebb feladat. Most a Dunai-darab igazgatóját alakítom, tehát „fenn vagyok a polcon”, de a következő darabban esetleg a koldus szerepében játszom. Ez a változatosság a szép a mi hajszás életünkben.[2]

Színházi szerepeiből[szerkesztés]

Díjai, elismerései[szerkesztés]

  • Munka Érdemrend ezüst fokozata (1975)[3]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Színházi adattár. Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet