Babay József
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
| Babay József | |
| Élete | |
| Született | 1898. november 29. Osztrák–Magyar Monarchia Nagyatád |
| Elhunyt | (57 évesen) 1956. június 10. Budapest |
| Nemzetiség | magyar |
| Pályafutása | |
| Jellemző műfajok | költészet, újságírás |
Babay József (Nagyatád, 1898. november 29. – Budapest, 1956. június 10.) magyar író, újságíró.
Tartalomjegyzék |
Élete [szerkesztés]
Babay 1898-ban született a ma Nagyatádhoz tartozó Bodvicában. Szülei szegény földművesek voltak. Apja korai elvesztése után édesanyja és anyai nagyapja nevelte fel. Édesanyja varrónő volt. Az elemi és polgári iskolát Nagyatádon fejezte be, a középiskoláit Csurgón, majd végül a kiskunfélegyházi Tanítóképző Intézetben végezte.[1]
1925-től Budapesten a Magyar Hírlap, a Világ, az Újság, a Magyarság című lapok munkatársa, és az Új Idők főmunkatársa volt.
Drámái [szerkesztés]
- Veronika (1932)
- Napraforgó (1935)
- Csodatükör (1937)
- Három szegény szabólegény (1938)
- Furulyaszó (1940)
- Haranghalló János (1940)
- Körtánc (1941)
- Szélből szőtt királyság (1956)[2]
Regényei [szerkesztés]
- Istenem, így élünk
- Mi huszonketten
- Vándorlegények
- Kék varázs
- Menekülj a szerelemhez
- Csodaorgona I-II
- Édesanyám
- Rózsafabot
- A szeretet könyve
- A császár parancsára[3]
Emlékezete [szerkesztés]
Nagyatádon általános iskolát neveztek el róla.
