Az ókori Izrael törzsei
Rúben
Az izraeliták honfoglalása idején a Holt-tengertől ÉK-re kapott területet, a mai Jordánia területén.[1] Izráel történetében nem volt nagy szerepe.
Simeon
A honfoglaláskor Kánaán déli részén kaptak területet letelepedésre, Beér-Seva régiójában. Később beleolvadtak Júda törzsébe.
Lévi
A léviták Lévinek az utódai. Ők lettek az Isten előtti szolgálatokra elhívatva, ők voltak megbízva a szent sátor körüli munkákra, közülük kerültek ki a papok is. Mózes és Áron, akik kivezették a zsidókat Egyiptomból, Lévi fiának, Kehátnak az unokái volt.[2] A léviták a többi törzzsel ellentétben nem kaptak saját területet Kánaán elfoglalása után. Speciális vallási és politikai feladataik voltak, amik elsősorban a kohaniták mellett – „segédpapok”ként [3] – a Második Templom idején végzett szakrális tevékenységekre terjedtek ki. Ezért cserébe tizedet (az ún. maaszert) kaptak a többi törzstől. A második templom pusztulásával és a rabbinikus judaizmus kialakulása eljelentéktelenítette őket.
Júda
Júda törzse alkotta Izrael 12 törzsének legnagyobbikát, akik a kánaáni honfoglaláskor Palesztina déli részét, a Holt-tengertől nyugatra eső vidéket kapták, Jeruzsálemtől délre.
Júda volt Dávid király, Dániel próféta és Jézus nevelőapjának az őse.[4]
Dán
Mózes 4. könyvében Dán utódai a 2. legnagyobb törzsként jelennek meg Júda után, szám szerint: 62 700 fő.[5]
Az izraeliták kánaáni honfoglalása után Dán törzse a tengerpart közelében, a mai Tel-Aviv környező régiójában kapott örökséget. Nem nagy terület volt ez, de annál termékenyebb. Ezzel egyben az izraeliták legerősebb ellenségével, a filiszteusokkal kerültek szomszédságba.
Ebben az időben itt feküdt Jaffa, a kikötőváros. Sokan itt aztán hajóépítésből és hajózásból éltek. Debóra éneke is említi a törzs férfiainak elmaradását az izraelita harcoktól: "Hát Dán miért időzik hajóinál?" [6] Dán utódainak jellegzetességei lettek a tengeri hajóutak, ami szokatlan volt az izraelita törzsekre nézve. A szó, hogy Dan és a belőle eredő más szavak aztán elszórva az egész Földközi-tenger térségében megjelentek.[7] John Cox Gawler történész szerint a dániták egész a Brit-szigetekig eljutottak [8], illetve Thomas Moore szerint még azon túl is.[9]
Dán törzséből származott az erejéről híressé vált Sámson is.
Később Dán törzse (vagy annak egy bizonyos része) a távoli északra került. Kémeket küldtek ki a Genezáreti tótól északra fekvő Jordán forrásvidékére, majd 600 fegyveres ember odamasírozott és elfoglalták Lajis (Lais) városát a szidóniaktól. Ezt a meghódított települést aztán átkeresztelték Dánra és a törzs központja lett.[10]
A zsidó írók a továbbiakban gyakran említették Izráelt a következő kifejezéssel: Dántól Beérsebáig ( a legészakibbtól a legdélebbi izraelita településig), amely mintegy 230 km távnak felelt meg.
Amikor az asszírok meghódították az Izraeli Királyságot (Kr. e. 8. század), Dán törzse további sorsának is nyoma veszett.
Naftali
Gád
Áser
Izsakhár
Az izraelita honfoglaláskor Jezréel-völgyében és annak környékén kaptak letelepedésre területet.
A törzsből származott Baása, aki Kr. e. 909 körül megölte Nádábot, az Izraeli Királyság gonosz uralkodóját és maga lépett a trónra.
- ↑ Józs 15,6; Józs 18,17
- ↑ II. Mózes 6:16-20
- ↑ KeysKatasztrófa 156–159. o.
- ↑ Máté 1. rész
- ↑ Móz IV. 1, 39
- ↑ Bírák 5,17
- ↑ Mediterranean archaeology, Volume 16. University of Sydney. Dept. of Archaeology. 2003. p. 117
- ↑ J. C. Gawler, Dan Pioneer of Israel, 30-31. pages
- ↑ History of Ireland I., 59. page
- ↑ Bírák 18, 1-31