Sopianicum flórajárás
A Sopianicum a Dél-Dunántúlt felölelő Praeilliricum flóravidék délkeleti flórajárása. Az erős szubmediterrán hatás miatt többen máig az Illiricum flóratartomány részének tekintik (néhány évtizede ez a nézet még meglehetősen általános volt).
Földrajzi helyzete[szerkesztés]
A teljes Baranya vármegye mellett Tolna déli részeit öleli föl.
Tájegységei[szerkesztés]
Egyes kutatók ide sorolják a Villányi-hegységet is, mások szerint azonban ez afféle szigetként a nyugat-balkáni flóratartomány szlavóniai flóravidékének része.
Földtani felépítése[szerkesztés]
A Nyugat-Mecsek alapjában a földtörténeti középkor elején leülepedett karbonátos, a Kelet-Mecsek ennél fiatalabb törmelékes üledékes kőzetekből áll. Ezek között helyenként alkáli bazalt, illetve fonolit lávát szolgáltató vulkánok törtek a felszínre. A környező dombhátakon lösz rakódott le a jégkorszakban. Alatta többnyire pliocén korú tengeri üledékeket találunk, de a Geresdi-dombságon, az úgynevezett Mórágyi rögben a lösz alól erősen átalakult kőzetek (kristályos pala, gneisz, gránit) bukkannak a felszínre.
Éghajlata[szerkesztés]
Magyarországon itt, különösen a Mecsek és a Villányi-hegység mészkőhegyeinek déli lejtőin érezhető legjobban a szubmediterrán hatás. A kontinentális jelleg keleten (Völgység, Szekszárdi-dombság, Baranyai-dombság) erősödik fel.
Jellemző növénytársulások és fajok[szerkesztés]
Növényzete a Pannonicum és az Illiricum flóratartomány közötti, átmeneti jellegű.
Mecsek[szerkesztés]
A hegység változatos földtani felépítésének is köszönhetően növénytakarója igen változatos: abban mészkedvelő és mészkerülő növénytársulásokat egyaránt találhatunk.
Mészkedvelő növénytársulások[szerkesztés]
- Mészkő sziklagyepek és lejtősztyeppek:
- mecseki varjúháj (Sedum neglectum ssp. sopianae) – endemikus alfaj;
- szarvas bangó (Ophrys scolopax ssp. cornuta).
- Sziklaerdők (Tilio argenteae-Fraxinetum orni) és tetőerdők (Aconito anthorae-Fraxinetum orni):
- kaukázusi zergevirág (Doronicum orientale);
- Borhidi-csillagvirág (Scilla vindobonensis subsp. borhidiana) – endemikus alfaj.
- Karsztbokorerdők:
- baranyai peremizs (Inula spiraeifolia);
- majomkosbor (Orchis simia).
- Melegkedvelő tölgyesek (Tamo-Quercetum virgilianae):
- molyhos tölgy (Quercus pubescens);
- jerikói lonc (Lonicera caprifolium);
- illatos hunyor (Helleborus odorus);
- pirítógyökér (Tamus communis);
- szúrós csodabogyó (Ruscus aculeatus).
- Cseres-tölgyesek:
- bánáti bazsarózsa (Paeonia officinalis ssp. banatica): Keleti-Mecsek;
- keleti zergevirág (Doronicum orientale);
- illatos hunyor (Helleborus odorus);
- pirítógyökér (Tamus communis);
- szúrós csodabogyó (Ruscus aculeatus);
- ezüst hárs (Tilia tomentosa).
- Gyertyános-tölgyesek, bükkösök, szurdok- és törmeléklejtő-erdők:
- ezüst hárs (Tilia tomentosa),
- pirítógyökér (Tamus communis),
- kispárlófű (Aremonia agrimonioides),
- szúrós csodabogyó (Ruscus aculeatus),
- lónyelvű csodabogyó (Ruscus hypoglossum),
- tarka lednek (Lathyrus venetus),
- illatos hunyor (Helleborus odorus),
- arany baraboly (Chaerophyllum aureum),
- olasz müge (Asperula taurina ssp. leucanthera).
Mészkerülő növénytársulások[szerkesztés]
- Égerligetek:
- borostás sás (Carex strigosa).
- A szelídgesztenyéseket minden bizonnyal a római korban telepítették.
- Hasonképpen a rómaiak telepíthették a mészkerülő tölgyeseket (Luzulo forsteri-Quercetum petraeae) és bükkösöket (Helleboro odori-Fagetum). Aljnövényzetükben él:
- vörös áfonya (Vaccinium vitis-idaea);
- délvidéki perjeszittyó (Luzula forsteri).
- gyertyános-tölgyesek (Asperulo taurinae-Carpinetum).
Dombvidékek[szerkesztés]
A Völgység, a Baranyai-, a Geresdi- és a Szekszárdi-dombság erdeinek növényzete a Mecsekéhez hasonló, csak kissé fajszegényebb.
- Érdekesek viszont az erdőszéleken néhol fellelhető, töredékes löszgyepek. Ezek jellemző növényei:
- gyapjas gyűszűvirág (Digitalis lanata): Baranyai-dombság (Nagyárpád);
- rozsdás gyűszűvirág (Digitalis ferruginea): Baranyai-dombság;
- szennyes ínfű (Ajuga laxmannii);
- erdei szellőrózsa (Anemone sylvestris).