Erdei szellőrózsa
 |
||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
||||||||||||||||||
| Magyarországon védett Eszmei érték: 5000 Ft |
||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Anemone sylvestris L. |
||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Erdei szellőrózsa témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Erdei szellőrózsa témájú médiaállományokat. |
Az erdei szellőrózsa (Anemone sylvestris, Anemone silvestris) a kétszikűek (Magnoliopsida) osztályának a boglárkavirágúak (Ranunculales) rendjébe, ezen belül a boglárkafélék (Ranunculaceae) családjába tartozó faj. Németül „sztyeppi szellőrózsának” is hívják, és Németországban reliktum fajként védik.
Tartalomjegyzék |
Előfordulása [szerkesztés]
Főleg Közép-Európában gyakori; északon Dél-Svédországig terjed.
Megjelenése [szerkesztés]
A berki szellőrózsához hasonló évelő növény, attól főleg mérete különbözik. A Magyarországon sokkal ritkább hármaslevelű szellőrózsával sem lehet összetéveszteni, hiszen tőle is sokkal magasabb. Magassága 20-50 centiméter, szára bozontosan szőrös. Virágai is nagyobbak, átmérőjük 4-7 centiméter. Gyöktörzse függőlegesen helyezkedik el a talajban. Levelei tőállásúak, kerekdedek, tenyeresen tövig szeldeltek, újból bevagdalt szeletekkel, szélességük elérheti a 10 centimétert. A száron 3 gallérozó fellevél fejlődik, fölöttük egyetlen, illatos virággal. Termése fehéren gyapjas.
Mérgező növény.
Életmódja [szerkesztés]
Az erdei szellőrózsa napfényes erdők, főleg tölgyesek, erdőszélek, cserjések, közepesen száraz gyepek lakója. Melegkedvelő növény, laza, tápanyagban gazdag, meszes talajokon nő 1200 méter magasságig.
Április–június között virágzik.
Képek [szerkesztés]
-
Erdei szellőrózsa mező
-
Habitusa
-
Virága
-
-
levelei
|
|||||
Források [szerkesztés]
- Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. [Budapest]: Officina Nova. 1993.
- D. Nagy Éva: Vadvirágok 2. Búvár Zsebkönyvek, Móra, 1976., p. 14.
