Seidner Mihály
| Seidner Mihály | |
| Született | 1875. február 1. Rimóc |
| Elhunyt | 1968. július 12. (93 évesen) Budapest[1] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | egyetemi tanár |
| Iskolái | Berlini Műszaki Főiskola (–1899) |
| Kitüntetései | Kossuth-díj (1959) |
| Sírhelye | Farkasréti izraelita temető |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Seidner Mihály (Rimóc, 1875. február 1. – Budapest, 1968. július 12.) Kossuth-díjas (1959) magyar villamosmérnök, gépészmérnök, energetikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja (l: 1960). A műszaki tudományok doktora (1953).
Életpályája[szerkesztés]
1899-ben a berlin-charlottenburgi műszaki egyetemen mérnöki oklevelet kapott. 1900–1901 között a berlini Union Elektrizitäts Gesellschaft mérnöke volt. 1901–1902 között az amerikai General Electric mérnökeként tevékenykedett. 1902–1903 között a Fort Wayne Electric Works mérnöke volt. 1903-ban visszajött Magyarországra. 1903–1919 között a budapesti Ganz Villamossági Rt. kísérleti laboratóriumának, majd erőműtervezési osztályának mérnöke volt. 1909-ben műszaki doktori oklevelet szerzett. Az 1917. július 1-én megalakult Ipari és Közlekedési Tisztviselők Országos Szövetsége (IKTOSZ) választmányi tagja, majd az 1918. november 17-én megalakult Alkalmazott Mérnökök Országos Szövetsége (AMOSZ) alelnöke lett. 1918-ban a Ganz-gyár üzemi tanácsának igazgatója volt. A Tanácsköztársaság idején (1919) a gyár termelési biztosa volt. A Tanácsköztársaság bukása után (1919) Csehszlovákiába emigrált. 1920–1928 között Beregszász, Munkács, Nagyszőllős, Tőketerebes és Ungvár műszaki vezetője volt. Hazatérve csak magánmérnökként tevékenykedhetett. 1960-ban a Magyar Tudományos Akadémia levlelező tagja lett.
Munkássága[szerkesztés]
Kezdeményezte és szervezte az ipari értelmiségi szakszervezet megalakítását. Tagja volt a tudományos műszaki tanácsnak. Tanulmánya jelent meg Az energiagazdálkodás címmel. Munkásságából kiemelkedik a villamosgépek folyadékhűtésére vonatkozó találmánya, főleg a kétpólusú turbógenerátorok forgó részeinél való alkalmazása. Az energiagazdálkodás köréből is számos találmánya ismeretes, gyakorlati munkáiból a tiszalúci vízi erőmű megépítése a legjelentősebb.
Családja[szerkesztés]
Szülei: Seidner Samu és Lővy Eszter voltak. 1906. november 9-én, Balassagyarmaton házasságot kötött Berczel Lidiával (1886-?).[2][3]
Sírja a Farkasréti izraelita temetőben található.[4]
Művei[szerkesztés]
- Az általános transzformátorkör és feszültségvektor-diagrammja közötti kapcsolat (Budapest, 1904)
- Energiewirtschaft (Berlin–Bécs, 1930)
- Folyadékhűtéses turbógenerátorok kifejlesztése (Budapest, 1961)
Díjai[szerkesztés]
- Az I. középiskolai matematikai verseny I. díjazottja (1894)
- Munka Érdemrend (1955; arany: 1965)
- Kossuth-díj (1959)
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
- Névpont.hu
- Tudósnaptár
- Tudósportál
További információk[szerkesztés]
- A magyar műszaki értelmiség és a Műegyetem a Tanácsköztársaság idején (Budapest, 1960)
- Mihály Seidner (Acta Technica Acad. Sci. Hung., 1969)
- Hevesi Gyula: Seidner Mihály (Magyar Tudomány, 1969. I. sz.).
- Nógrád vármegye. Szerkesztette: Borovszky Samu. Budapest, Országos Monografia Társaság, 1911. XI. (Magyarország vármegyéi)
- Magyar nagylexikon XV. (Pon–Sek). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2002. ISBN 963-9257-14-1
- A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825-2002. Szerzők: Markó László, Burucs Kornélia, Balogh Margit, Hay Diana. Budapest, MTA Társadalomkutató Központ, 2003.
- Palatinus József: A szabadkőművesség bűnei. 4. kiadás. Budapest, 1938-1939.
- Révai új lexikona XVI. (Rac–Sy). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2005. ISBN 963-955-626-2
- Új magyar életrajzi lexikon V. (P–S). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2004. ISBN 963-547-414-8