Saint-Juéry (Lozère)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Saint-Juéry
Saint-Juéry.jpg
Közigazgatás
Ország  Franciaország
Régió Languedoc-Roussillon
Megye Lozère
Kerület Mende
Kanton Fournels
Településtársulás Hautes Terres Településtársulás
Polgármester Lucette Boucharinc (2014-2020)
INSEE-kód 48161
Irányítószám 48310
Népesség
Teljes népesség 65 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 39 fő/km²
Földrajzi adatok
Tengerszint feletti magasság 920 m
Terület 1,65 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Saint-Juéry (Franciaország)
Saint-Juéry
Saint-Juéry
Pozíció Franciaország térképén
é. sz. 44° 49′ 42″, k. h. 3° 05′ 12″Koordináták: é. sz. 44° 49′ 42″, k. h. 3° 05′ 12″

Saint-Juéry (okcitán nyelven Sant Juèri) község Franciaország déli részén, Lozère megyében. 2011-ben 65 lakosa volt.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Saint-Juéry a Bès folyó bal partján fekszik, Lozère és Cantal megyék határán, 920 méteres tengerszint feletti magasságban (a községterület magassága 910–1064 m között változik). Lozère megye legkisebb területű községe. Nyugatról és északról Anterrieux, keletről Fournels, délről Noalhac és Chauchailles községek határolják. A D989-es út köti össze Fournels-lel (4 km) és Chaudes-Aigues-gel.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A falu a történelmi Gévaudan és Auvergne tartományok határán, az egykori Apcheri báróság területén fekszik. A 13. században Mercoeur hercegei kastélyt építettek itt, mely a 16. században a Fontanges-hercegek birtoka lett.[2] A Bès folyónál korábban több malom is működött (Moulin de Combayre, Moulin de Bréchet). Saint-Juéry a francia forradalom idején vált önálló községgé, korábban Fournels-hez tartozott.[3] 1944 júniusában a német megszállók felgyújtották a kastélyt és az 1853-ban épült templomot is. A falu lakossága az elvándorlás miatt két évszázad alatt az 1/4-ére csökkent.

Demográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Lakosság
1793 250
1851 224
1876 158
1901 164
1936 129
Év Lakosság
1946 99
1954 76
1962 68
1968 57
Év Lakosság
1975 47
1982 58
1990 67
1999 60
2010 67

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Saint-Maurice-plébániatemplom berendezéséhez egy értékes 18. századi dalmatika tartozik.[4]
  • A Bès 1718-ban épült hídjának lábánál áll a megye egyik legrégebbi kőkeresztje – bazaltból faragták a 12. században. 1793-ban a forradalmárok a folyóba dobták, ahonnan csak 1944-ben került elő.
  • A temetői kereszt 14-15. századi eredetű.[5]
  • A falu házainak nagy része gránitból épült.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]