Saint-Juéry (Lozère)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Saint-Juéry
Közigazgatás
Ország Franciaország
RégióLanguedoc-Roussillon
MegyeLozère
KerületMende
KantonFournels
TelepüléstársulásHautes Terres Településtársulás
PolgármesterLucette Boucharinc (2014-2020)
INSEE-kód48161
Irányítószám48310
Népesség
Teljes népesség59 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség39 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság920 m
Terület1,65 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 44° 49′ 39″, k. h. 3° 05′ 09″Koordináták: é. sz. 44° 49′ 39″, k. h. 3° 05′ 09″
A Wikimédia Commons tartalmaz Saint-Juéry témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Saint-Juéry (okcitán nyelven Sant Juèri) község Franciaország déli részén, Lozère megyében. 2011-ben 65 lakosa volt.

Fekvése[szerkesztés]

Saint-Juéry a Bès folyó bal partján fekszik, Lozère és Cantal megyék határán, 920 méteres tengerszint feletti magasságban (a községterület magassága 910–1064 m között változik). Lozère megye legkisebb területű községe. Nyugatról és északról Anterrieux, keletről Fournels, délről Noalhac és Chauchailles községek határolják. A D989-es út köti össze Fournels-lel (4 km) és Chaudes-Aigues-gel.

Története[szerkesztés]

A falu a történelmi Gévaudan és Auvergne tartományok határán, az egykori Apcheri báróság területén fekszik. A 13. században Mercoeur hercegei kastélyt építettek itt, mely a 16. században a Fontanges-hercegek birtoka lett.[2] A Bès folyónál korábban több malom is működött (Moulin de Combayre, Moulin de Bréchet). Saint-Juéry a francia forradalom idején vált önálló községgé, korábban Fournels-hez tartozott.[3] 1944 júniusában a német megszállók felgyújtották a kastélyt és az 1853-ban épült templomot is. A falu lakossága az elvándorlás miatt két évszázad alatt az 1/4-ére csökkent.

Demográfia[szerkesztés]

Év Lakosság
1793 250
1851 224
1876 158
1901 164
1936 129
Év Lakosság
1946 99
1954 76
1962 68
1968 57
Év Lakosság
1975 47
1982 58
1990 67
1999 60
2010 67

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A Saint-Maurice-plébániatemplom berendezéséhez egy értékes 18. századi dalmatika tartozik.[4]
  • A Bès 1718-ban épült hídjának lábánál áll a megye egyik legrégebbi kőkeresztje – bazaltból faragták a 12. században. 1793-ban a forradalmárok a folyóba dobták, ahonnan csak 1944-ben került elő.
  • A temetői kereszt 14-15. századi eredetű.[5]
  • A falu házainak nagy része gránitból épült.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]