STS–56
STS–56 | |||||
Hátsó sor (B–J): Cockrell, Foale, Ochoa Első sor (B–J): Oswald, Cameron | |||||
Repülésadatok | |||||
Űrügynökség | NASA | ||||
Űrrepülőgép | Discovery | ||||
A repülés paraméterei | |||||
Start | 1993. április 8. 05:29:00 UTC | ||||
Starthely | Cape Canaveral LC39-B | ||||
Keringések száma | 148 | ||||
Leszállás | |||||
ideje | 1993. április 17. 11:37:23 UTC | ||||
helye | Kennedy Űrközpont | ||||
Időtartam | 9 nap 06 óra 08 perc 23 mp | ||||
Megtett távolság | 6 300 000 km | ||||
A Wikimédia Commons tartalmaz STS–56 témájú médiaállományokat. |
Az STS–56 az amerikai űrrepülőgép-program 54., a Discovery űrrepülőgép 16. repülése.
Küldetés
A kilencnapos repülés célja operatív (gyakorlatias, hatékony) űrszolgálat teljesítése.
Jellemzői
A beépített kanadai Canadarm (RMS) manipulátor kart 50 méter kinyúlást biztosított (műholdak indítás/elfogása, külső munkák [kutatás, szerelések], hővédőpajzs külső ellenőrzése) a műszaki szolgálat teljesítéséhez.
Első nap
1993. április 8-án a szilárd hajtóanyagú gyorsítórakéták, Solid Rocket Booster(SRB) segítségével Floridából, a Cape Canaveral (KSC) Kennedy Űrközpontból, a LC39–B (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról emelkedett a magasba. Az orbitális pályája 90,4 perces, 57 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 291 kilométer, az apogeuma 299 kilométer volt. Felszálló tömeg indításkor 107 346 kilogramm, leszálló tömeg 93 683 kilogramm. Szállított hasznos teher 7026 kilogramm.
Hasznos teher
- Shuttle Amateur Radio Experiment (SAREX) – rádióamatőr kísérleteket végeztek. Kapcsolatot létesítettek a Mir űrállomással, több iskolával, a Föld számos rádióamatőrével.
- Radiation Monitoring Equipment-III (RME-III) – ionizáló sugárzás mérése (gamma, elektron, neutron és proton sugárzás).
- Environmental System (HERCULES) – egy módosított Nikon fényképezőgép térinformatikát alkalmaz, a földi tájékozódás érdekében (meghatározta, hogy valós időben, szélességi és hosszúsági pont megadásával mi látható a Földön, kettő tengeri mérföldön belül). Föld-megfigyelési rendszer katonai, környezeti, oceanográfiai és meteorológiai alkalmazásokhoz.
- Air Force Maui Optical Site (AMOS) – radar- és optikai megfigyelések elősegítése, a földi egységek kalibrálásának biztosítása
- Commercial MDA ITA Experiments (CMIX–2) – kereskedelmi megrendelésre több mint 30 orvostudományi vizsgálatot végeztek a mikrogravitációs laboratórium segítségével. MDA Minilab mintegy 100 folyadék keveréket állított össze.
- Space Tissue Loss-3 (STL-3) – orvosbiológiai kísérletek az űrhajósokat érő változások további pontosítására, elősegítve a regenerációs folyamatokat.
- Physiological and Anatomical Rodent Experiment (PARE.03) – kettőféle (PARE.03A és PARE.03B) patkány kísérlet (csont és izomváz kísérletek).
Műhold
A tehertérben rögzített kommunikációs műholdakat a Canadarm (RMS) manipulátor kar segítségével pályairányba állították. A műhold pályairányba állítását követően az űrrepülőgép 13-16 kilométerre eltávolodott. A műholdat a 60 perc múlva, automatikusan induló PAM–D főmotor sikeresen geoszinkron pályába emelte.
ATLAS–2
A NASA tudományos programjának keretében a Föld felső légkörének tudományos vizsgálatát segítő űrlaboratórium – Atmospheric Laboratory for Applications and Science-2 (ATLAS–2). A program első tagja ATLAS–1 az STS–45 űrrepülőgépen szolgált. A következő ATLAS–3 szolgálatra az STS–66 fedélzetén kerül sor.
Feladata, adatok gyűjtése a napenergia hatásának vizsgálatához, a Föld felső légkörében történő ózonréteg változásra. A vizsgálati műszerek az űrrepülőgép rakterében, a Spacelab laboratóriumban voltak elhelyezve:
- Atmospheric Trace Molecule Spectroscopy (ATMOS) – Trace molekula spektroszkóp,
- Millimeter Wave Atmospheric Sounder (MAS) – milliméter hullámhosszú légköri műszer,
- Shuttle Solar Backscatter Ultraviolet/A (SSBUV/A) – ultraibolya tartományban működő műszer,
- Solar Spectrum Measurement (SOLSPEC) – a Nap színképelemzője,
- Solar Ultraviolet Irradiance Monitor (SUSIM) – ultraibolya besugárzást mérő műszer,
- Active Cavity Radiometer (ACR) – üreges radiométer. A Föld energiaspektrumának mikrohullámú hullámhosszon való mérése.
- Solar Constant (SOLCON) – Get Away Special – zárt tartályban.
SPARTAN–201
Többször alkalmazható tudományos műhold. A műhold értéke 6 millió USD. Az első példány, a Spartan–1 (1985 – 048E) az STS–51–G segítségével végezte feladatát, a második a Challenger-katasztrófa során megsemmisült. A következő, a Spartan–201–2 (1994 - 059B) 1994-ben indul szolgálatra.
Megnevezései: Shuttle Pointed Autonomous Research Tool for Astronomy (SPARTAN–201–1); SPARTAN–201–1 (1993-023B). Kódszáma SSC 22623.
Három tengelyesen stabilizált, a stabilizálást kémiai fúvókák segítették. A küldetés 3. napján a platformot (zárt laboratórium) kihelyezték a világűrbe. A platform pályairányba állítását követően az űrrepülőgép 37 kilométerre eltávolodott. A műhold az űrrepülőgéptől kettő napig önállóan végezte tudományos mérési tevékenységét. Az összegyűjtött adatok nem továbbították a Földre, hanem a fedélzeti memória kapacitás 1010 bit (kb. 3 km szalag) tárolta. A visszanyerést helyzetjelző fények segítették. Kettő napos üzemideje alatt mérte a napszél sebességét és vizsgálta a napkoronát. Az orbitális egység pályája 90,42 perces, 57 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 292 kilométer, az apogeuma 298 kilométer volt. Hasznos tömege 1288,9 kilogramm. A platformot az adatok kiértékelése céljából a küldetés végén visszanyerve, visszahozták a Földre.
Kilencedik nap
1993. április 17-én a Kennedy Űrközponton (KSC), kiinduló bázisán szállt le. Összesen 9 napot, 6 órát, 8 percet és 23 másodpercet töltött a világűrben. 6 202 407 kilométert (3 853 997 mérföldet) repült, 148 alkalommal kerülte meg a Földet.
Személyzet
(zárójelben a repülések száma az STS–56 küldetéssel együtt)
- Kenneth Cameron (2), parancsnok
- Stephen Oswald (2), pilóta
- Michael Colin Foale (2), küldetésfelelős
- Kenneth Cockrell (1), küldetésfelelős
- Ellen Ochoa (1), küldetésfelelős
Visszatérő személyzet
- Kenneth Donald Cameron (2), parancsnok
- Stephen Scot Oswald (2), pilóta
- Michael Colin Foale (2), küldetésfelelős
- Kenneth Dale Cockrell (1), küldetésfelelős
- Ellen Ochoa (1), küldetésfelelős
Források
- STS–56. spacefacts.de. [2013. szeptember 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. október 29.)
- STS–56. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. október 29.)
- STS–56. astronautix.com. (Hozzáférés: 2013. október 29.)
- STS–56. ksc.nasa.gov. (Hozzáférés: 2013. október 29.)
- STS–56. nss.org. [2012. május 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. október 29.)