STS–61–B

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
STS–61–B
Sts-61-b-patch.png
STS-61-B crew.jpg
Hátsó sor (B–J): Walker, Ross, Cleave, Spring, Neri
Első sor (B–J): O'Connor, Shaw
Repülésadatok
Űrügynökség NASA
Űrrepülőgép Atlantis
A repülés paraméterei
Start 1985. november 27.
00:29:00 UTC
Starthely Cape Canaveral
LC39-A
Keringések száma 109
Leszállás
ideje 1985. december 3.
21:33:49 UTC
helye Edwards légitámaszpont
Időtartam 6 nap 21 óra 4 perc 49 mp
Megtett távolság 4 568 883 km
Előző repülés
Következő repülés
STS–61–A
STS–61–C

Az STS–61–B jelű küldetés az amerikai űrrepülőgép-program 23., az Atlantis űrrepülőgép 2. repülése.

Küldetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hatnapos repülés célja operatív (gyakorlatias, hatékony) űrszolgálat teljesítése.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A beépített kanadai Canadarm (RMS) manipulátor kart 50 méter kinyúlást biztosított (műholdak indítás/elfogása, külső munkák [kutatás, szerelések], hővédőpajzs külső ellenőrzése) a műszaki szolgálat teljesítéséhez. Idáig ez volt a legnehezebb rakomány. Rodolfo Neri Vela az első és egyetlen mexikói űrhajós, a második latin-amerikai a világűrben. Űrséták (kutatás, szerelés) alatt szerelési/visszabontási munkákat végeztek.

Első nap[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1985. november 27-én a szilárd hajtóanyagú gyorsítórakéták (SRB) segítségével Floridából, a Cape Canaveral (KSC) Kennedy Űrközpontból, a LC39–A jelű indítóállványról emelkedett a magasba. Az orbitális pályája 91,9 perces, 28,5 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 361 kilométer, az apogeuma 370 kilométer volt. Felszálló tömeg indításkor 118 664 kilogramm, leszálló tömeg 93 316 kilogramm. Szállított hasznos teher felszálláskor/leszállásnál 21 791 kilogramm

Hasznos teher[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Folyamatos elektroforézis (CFES), nagyobb és jobban felszerelt rendszer segítségével kereskedelmi gyógyszerkészítmények termelése.
  2. Diffúziós keverése, teljes igényt kielégítő szerves anyag keverése – kristálynövekedés – (DMOS).
  3. Specialist kísérletek (MPSE).
  4. Get Away Special tartály (doboz) – egy megbízásos kísérlet végzése.
  5. IMAX Cargo Bay Camera (ICBC).
  6. Orbital Experiment (OEX) – manőverező képesség gyakorlását a világűrbe kihelyezett jelző egység segítette. Kódszáma: 16277. Súlya 16 kilogramm. Élettartama 460 nap, 1987. március 2-án gravitációs erőhatásokra belépett a légkörbe és megsemmisült.

Műholdak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tehertérben rögzített három kommunikációs műholdat a Canadarm (RMS) manipulátor kar segítségével pályairányba állították. A műholdak pályairányba állítását követően az űrrepülőgép 13-16 kilométerre eltávolodott. A műholdakat a 45 perc múlva automatikusan induló PAM–D/ PAM–D2 főmotor sikeresen geoszinkron pályába emelte.

Morelos–2[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mexikói technológiával gyártották. 1985 és 1998 között kettő példányát állították szolgálati magasságba. Feladata elősegíteni a mexikói Köztársaság telefonos és televíziós szolgáltatásainak minőségi- valamint mennyiségi igényét. Helyükre az 1993-ban és 1994-ben indított Solidaridad Satellite System rendszerek kerültek. Az első Morelos–1 műholdat az STS–51–G űrrepülőgép állománya állította pályairányba.

A mexikói állami Telefontársaság (SCT) üzemeltette. Nevét José María Morelosról (1765– 1815) kapta. Kódszáma SSC 16274. Spin-stabilizált (mechanikus) műhold, típusa Hughes HS-376. Az orbitális egység pályája 1436,06 perces, geostacionárius pálya perigeuma 35 779 kilométer, az apogeuma 35 793 kilométer volt. Tömege 645 kilogramm. Várható élettartama korlátlan!

Aussat–2[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ausztrál állam finanszírozta, a nemzeti (Aussat Pty Ltd.) távközlési vállalt tulajdonát képező, első A-osztályú Aussat (Optus) 1 kommunikációs műhold. Szolgáltatásának (televíziós adások, digitális adatátvitel, légiforgalmi irányítás és a tengeri rádiós lefedettség biztosítása) területe az egész kontinens és a tengeri szigetek. Az első Aussat–2 műholdat az STS–51–I űrrepülőgép állománya állította pályairányba.

Típusmegjelölései: Aussat 2; Aussat K2; Optus A2; Aussat (Optus) 1. Kódszáma: SSC 16275. Spin-stabilizált (mechanikus) műhold, típusa Hughes HS-376, pályaeleme geocentrikus. Alakja hengeres, átmérője 2,2 méter, hossza 2,9 méter, orbitális pozícióban kinyitott antennákkal 6,3 méter. Súlya 1259 kilogramm. Az űreszköz felületét napelemek borítják, éjszakai (földárnyék) energiaellátását (kémiai) akkumulátorrok, NiCd akkumulátorok biztosítják. Várható élettartama korlátlan (!), 7 évre tervezett. 2000. augusztusában befejezte szolgálatát.

Satcom K2[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Satcom telekommunikációs műholdsorozat tagjait eredetileg kifejlesztette és üzemeltette az RCA American Communications (RCA Americom). Működtette a SES Americom (Princeton). A műhold elősegítette a kábeltelevíziós iparág robbanásszerű fejlődését (HBO).

Pályába helyezése előbb történt, mint a Satcom K1 űregységé, amit az STS–61–C legénysége állított pályairányba. Emelő motorja a PAM–D2 volt, ami nagyobb mint a PAM–D. Kódszáma: SSC 16276. Alakja négyszögletes, súlya: 1925 kilogramm. Háromtengelyesen stabilizált, geostacionárius pályán álló telekommunikációs műhold. Napelemtábláján 5000 prizma érzékelő biztosította a szükséges energiát (800 W). Éjszakai (földárnyék) energiaellátását NiCd (kémiai) akkumulátorrok biztosították. Saját gázfúvókájának segítségével, pályasíkjában több alkalommal végzett korrekciót. Alaphelyzetben 81 fokos hajlásszögű. Várható élettartama 12 év (2002. február 28-án befejezte aktív szolgálatát.

Előző műhold RCA Satcom 2R (1983-094A), a következő műhold Satcom K1 (1986-003B).

Űrséták[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Két űrséta során a legénység két tagja egy kísérleti platformon (rácsos szerkezet összeállítása/szétbontása (EASE/ACCESS) – később az ISS bázisát képezte) szereléseket végzett, ezzel bizonyítva az űrbeli szerelések/javítások lehetőségeit. A műveletek során sikeresen alkalmazták a Canadarm (RMS) lehetőségeit. Az IMAX kamerával az egész műveleti sort rögzítették.

(zárójelben a dátum és az időtartam)

Hatodik nap[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1985. december 3-án Kaliforniában az Edwards légitámaszponton (AFB) szállt le. Összesen 6 napot, 21 órát, 4 percet és 49 másodpercet töltött a világűrben. 4 568 883 kilométert (2 466 956 mérföldet) repült, 109 alkalommal kerülte meg a Földet. Egy különlegesen kialakított Boeing 747 tetején visszatért kiinduló bázisára.

Személyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(zárójelben a repülések száma az STS–61–B-ig, azzal együtt)

Tartalék személyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Visszatérő személyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Brewster Hopkinson Shaw (2), parancsnok
  • Bryan O'Connor (1), pilóta
  • Mary Cleave (1), küldetésfelelős
  • Sherwood Spring (1), küldetésfelelős
  • Jerry Ross (1), küldetésfelelős
  • Rodolfo Neri Vela (1), rakományfelelős
  • Charles David Walker (3), küldetésfelelős

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz STS–61–B témájú médiaállományokat.
  • STS–61–B. spacefacts.de. (Hozzáférés: 2013. szeptember 26.)
  • STS–61–B. lib.cas.cz. (Hozzáférés: 2013. szeptember 26.)
  • STS–61–B. astronautix.com. (Hozzáférés: 2013. szeptember 26.)
  • STS–61–B. ksc.nasa.gov. (Hozzáférés: 2013. szeptember 26.)