STS–5

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
STS–5
STS-5 mission insignia.png
Sts-5 crew.jpg
Személyzet
Repülésadatok
Űrügynökség NASA
Személyzet Joseph Allen, Vance Brand, Overmyer, Lenoir
Űrrepülőgép Columbia űrrepülőgép
NSSDC ID [http://nssdc.gsfc.nasa.gov/nmc/spacecraftDisplay.do?id=1982-110A 1982-110A 1982-110A]
A repülés paraméterei
Start 1982. november 11.
12:19:00 UTC
Starthely Cape Canaveral
LC39-A
Keringések száma 81
Földet érés
ideje 1982. november 16.
14:33:26 UTC
helye Edwards légitámaszpont
Időtartam 5 nap 2 óra 14 perc 26 mp
Űrhajó tömege 112 088 kg
Megtett távolság 3 397 082 km
Pálya
Perigeum 294 km
Apogeum 317 km
Pályahajlás
Föld körül 28,5°
Periódus
Föld körül 90,5 perc
Előző repülés
Következő repülés
STS–4
STS–6

Az STS–5 volt a 5. amerikai űrrepülőgép-program és a Columbia űrrepülőgép 5. repülése. Az űrhajózás történetében először történt, hogy egy űrhajó négy fő legénységgel repült.

Küldetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A repülés célja a teljes rendszer világűrkörülmények között történővizsgáztatása, illetve a szállított műholdak telepítésének végrehajtása. Az első operatív (gyakorlatias, hatékony) űrszolgálat.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első nap[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1982. november 11-én a szilárd hajtóanyagú gyorsítórakéták (SRB) segítségével Floridából, a Cape Canaveral (KSC) Kennedy Űrközpontból, a 39A jelű indítóállványról emelkedett a magasba. Az orbitális pályája 90,5 perces, 28,5 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 294 kilométer, az apogeuma 317 kilométer volt. Felszálló tömeg indításkor 112 088 kilogramm, műveleti tömege a pályán 91 841 kilogramm, leszálló tömeg 7935 kilogramm. Szállított hasznos teher, felszálláskor 14 551 kilogramm

A beépített kanadai Canadarm (RMS) manipulátor kar segítségével telepítették a kommunikációs műholdakat: SBS–C (USA) és az Anik C-3 (Kanada). Felkészítés, kiemelés, pozícióba állítás után elengedték, saját hajtóművével geoszinkron pályára álltak.

Az első tervezett űrséta (kutatás, szerelés) az űrhajósok űrbetegsége miatt elmaradt. A személyzet elvégezte az előírt kutatási, kísérleti és tudományos feladatokat. Egy német anyagtudományi kísérlet nem sikerült, mert az akkumulátor lemerült állapotban volt.

Műszerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Development Flight Instrumentation (DFI) – az űrsikló rendszereinek folyamatos ellenőrzésére telepített műszerrendszer utolsó alkalommal segítette az űreszköz fejlesztését (felszállás, orbitális mozgás, leszállás).
  2. Aerodynamic Coefficient Identification Package (ACIP) – az űrsikló aerodinamikai tulajdonságait mérte a repülés ideje alatt,
  3. Orbiter Experiment Program (OEX) – az űrsikló aerodinamikai együtthatójának meghatározása,
  4. Detailed Supplementary Objective DSO S133 – az űrsikló kiegészítő programjainak ellenőrzése,
  5. DSO S134 – kozmikus sugárzás mérése,
  6. DSO S142 – az űrhajósok mozgásszervi változásainak mérése,
  7. HBT – biotechnológia kísérletek végzése,
  8. Passive Optical Sample Assembly (POSA) – az űrsikló passzív adatainak mérése,
  9. Monodisperse Latex Reactor (MLR) – részecske előállító reaktor,
  10. Kereskedelmi kísérletet az Elektroforézis (CFES) vizsgálat,

Műholdak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

SBS–C[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Építette a Hughes Space and Communications Co. (HSC), Kalifornia. Üzemeltető társaság Bussines Satellite System (SBS) (USA).

Geoszinkron pályán álló távközlési műhold, Spin-stabilizált (lenkerekes) típus (HS-376). Hengeres alakú 2,16 méter, teljes magassága (összecsukott állapotban: 2,74 méter) nyitott állapotban 6,58 méter (antennarendszer). Súlya 1117 kilogramm. Felületét fényelemek borították, 2 darab NiCd akkumulátor tárolta az energiát éjszakai üzemmódban. Élettartama, várhatóan 10 év. Technikai felépítése elsősorban a számítógépes adatátviteli sebességet (480 Mbit) biztosította. Antenna rendszere biztosította a földi állomások összeköttetését. Az orbitális pályája 94 fokos hajlásszögű. A szilárd hajtóanyagú rakétamotor telepítés után 45 perccel segítette a pályára állást. Előző műhold az SBS-2 (1981-096A), követő műhold az SBS-4 (1984-093B). Aktív működési szolgálata 1995. június 1-ig tartott. Üzemideje alatt kémiai hajtóművével több pályakorrekciót végeztek.

Anik C–3[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Építette a Hughes Space and Communications Co. (HSC), Kalifornia, együttműködve a Spar Aerospace, Toronto. Üzemeltető társaság Telesat, Kanada.

Geoszinkron pályán álló távközlési műhold, Spin-stabilizált (lenkerekes) típus (HS-376). Hengeres alakú 2,16 méter, teljes magassága (összecsukott állapotban: 2,82 méter) nyitott állapotban 6,43 méter (antennarendszer). Súlya 1238 kilogramm. Felületét fényelemek borították, 3 darab NiCd akkumulátor tárolta az energiát éjszakai üzemmódban. Feladata a kanadai belföldi kommunikáció elősegítése. Parabola antennájának átmérője 1,8 méter. Üzemideje alatt kémiai hajtóművével több pályakorrekciót végeztek. Az orbitális pályája 112,5 fokos hajlásszögű, Élettartama, várhatóan 10 év. A szilárd hajtóanyagú rakétamotor telepítés után 45 perccel segítette a pályára állást. Előző műhold az Anik D1 5(1982-082A), követő műhold az Anik C2 7 (1983-059B).

Ötödik nap[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1982. november 16-án Kaliforniában az Edwards légitámaszponton szállt le. Ez volt az első alkalom, hogy leszálláskor betonpályára érkezett az űrrepülőgép. Összesen 5 napot, 2 órát, 14 percet és 26 másodpercet (5,09 nap) töltött a világűrben. 3 397 082 kilométert (2 110 849 mérföld) repült, 81 alkalommal kerülte meg a Földet. Egy különlegesen kialakított Boeing 747 tetején visszatért kiinduló bázisára.

Személyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(zárójelben a repülések száma az STS–5-tel együtt)

Visszatérő személyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Vance Brand (2), parancsnok
  • Robert Overmyer]] (1), pilóta
  • Joseph Allen (1), küldetésfelelős
  • William Lenoir (1), küldetésfelelős

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • STS–5. spacefacts.de. (Hozzáférés: 2013. szeptember 3.)
  • STS–5. lib.cas.cz. (Hozzáférés: 2013. szeptember 3.)
  • STS–5. astronautix.com. (Hozzáférés: 2013. szeptember 3.)
  • STS–5. ksc.nasa.gov. (Hozzáférés: 2013. szeptember 3.)
  • STS–5. nasa.gov. (Hozzáférés: 2013. szeptember 3.)
  • STS–5. nss.org. (Hozzáférés: 2013. szeptember 3.)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz STS–5 témájú médiaállományokat.