Robert Rafailovics Falk

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Robert Rafailovics Falk
Önarcképe (1916)
Önarcképe (1916)

Született 1886. október 27.
Moszkva
Meghalt 1958. október 1. (71 évesen)
Moszkva
Nemzetisége orosz
Stílusa posztimpresszionizmus, avantgárd
Mestere(i) Valentyin Alekszandrovics Szerov
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Robert Rafailovics Falk témájú médiaállományokat.

Robert Rafailovics Falk (oroszul: Роберт Рафаилович Фальк; Moszkva, 1886. október 27.Moszkva, 1958. október 1.) zsidó származású orosz festő, aki modern avantgárd irányba indult, majd a Sztálin vezette Szovjetunióban visszafogott posztimpresszionista festővé vált, „az orosz tavasz”[1] beköszönte után az orosz avantgárd egyik elindítóját tisztelték benne. A jiddis nyelvű színház művésze és szervezője.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ügyvéd családban született. Képzőművészetet magánstúdiókban és a moszkvai képzőművészeti főiskolán tanult, jeles mesterei voltak, köztük Valentyin Alekszandrovics Szerov. Falk 1909-ben megnősült, megkeresztelkedett, nevet is változtatott, de az 1917-es októberi orosz forradalom után visszavette régi nevét.

1910-ben alapított egy művészeti egyesületet Káró bubi néven. Ezen egyesületbe először a moszkvai művészeket hívta Falk, majd a szentpétervári és más városok művészeit is. Kiállításokat rendeztek, amelyeken a hazaiak mellett francia és német művészek is kiállították munkáikat. Az egyesület retrospektív kiállítása 1927-ben volt a Tretyjakov Galériában. Közben Falk 1911-ben Olaszországban járt tanulmányúton.

1918-1928 közt a Moszkvában a művészeti akadémián tanított, 1921-től Vityebszkben is. Egészen 1928-ig sokat dolgozott, mint díszlettervező a Moszkvai Állami Zsidó Színházban és vidéki városok zsidó színházaiban is. 1928-38 közt Franciaországban élt és alkotott, 1938-ban tért haza Moszkvába, bejárta a Krím-félszigetet és Közép-Ázsiát.

Tájképeket, portrékat és csendéleteket festett. Mind festményei, mind művészeti írásai visszafogottak voltak a körötte uralkodó politikai légkörnek megfelelően. Az 1940-es években így is bírálták 'formalizmusa' miatt. A második világháború idején Baskíriába és Szamarkandba evakuálták (1941-43).

1953 után, a poszt-sztálini korszakban nagy tiszteletnek örvendett főleg a fiatal képzőművészek körében, egy új avantgárd hullám elindítójává vált az ő művészete is. Moszkvában érte a halál, a moszkvai Kalitnyikovszkaja temetőben helyezték örök nyugalomra.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Sztálin 1953. március 21-én bekövetkezett halála után

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]