Radírgumi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Modern radírgumik
Tollradír

A radírgumi (vagy egyszerűen csak radír) egy olyan irodaszer, mely a ceruzával vagy tollal készült írás eltávolítására szolgál. Összetétele gumiszerű, színe általában fehér, barna vagy rózsaszín. A modern anyagok segítségével manapság bármilyen színű radír előállítható. Sok ceruza végén található kisebb méretű radír.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A radírgumi feltalálását megelőzően viaszt használtak a grafit vagy faszén nyomának eltüntetésére a papírról; továbbá használtak héj nélküli kenyeret is radírként, ez azonban könnyen szétesett, és viszonylag drága volt a pótlása.

1770. április 17-én Joseph Priestley írt le egy növényi összetételű gumit, ami képes volt eltávolítani a ceruza írását: „Láttam egy anyagot, mely tökéletesen megfelel a fekete grafitceruza nyomának eltüntetésére a papírról.” Ezt az anyagot rubber, azaz radír névvel illette.

1770-ben egy angol mérnökEdward Nairne – nevéhez fűzték az első radírgumi piacra dobását, mivel hallott egy világraszóló versenyről, melyben a legjobb feltalálót keresték. Állítólag magas áron, 3 shillingért árulta a radír kockáját. Nairne szerint véletlenül egy darab gumit használt a kenyérbél helyett, ezzel felfedezve a radírgumit. Ezt követően kezdte el az árusítást. Ez volt a gumi első gyakorlati felhasználása Európában.

A radír ebben a formájában azonban ugyanolyan hátrányokkal rendelkezett, mint a kenyér. Miután 1839-ben Charles Goodyear feltalálta a vulkanizálást, mely ellenállóvá teszi a gumit, a radírgumi széles körben elterjedt.

1858. március 30-án az amerikai Hymen Lipman nevéhez fűződik az első szabadalom: szabadalmaztatta a radír ceruza végére történő illesztését. Később ezt érvénytelenítették, ugyanis ez két létező termék összetétele, nem egy teljesen új feltalálása.

A közhiedelemmel ellentétben a radírguminak, az esetek többségében semmi köze a közönségesen guminak nevezett, vagyis kaucsuk alapú gumihoz, mert faktiszból készül. A faktisz pedig kénnel vulkanizált, (száradó vagy félszáradó) növényi olaj (lenolaj, repceolaj, vagy közönséges napraforgóolaj). A faktisz ugyan gumiszerű, de nem gumi. A radírként való felhasználását az teszi lehetővé, hogya kenyérbélhez hasonlóan morzsálódik.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A ceruza nyomának kidörzsölése (angolul: rubbing out) adta a radírgumi angol nevét (rubber). Német neve a kitöröl (németül: radieren) szóból ered (Radiergummi). A magyar radírgumi kifejezés a német szó egyszerű félfordítása.[1]

Típusai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Radírgumi egy ceruza végén

Gyakran helyeznek egy kis darab radírt a ceruzák felső végébe. Az ilyen radírokat általában rózsaszínre, zöldre vagy pirosra festik, és nem finomítják. Sokféle színben forgalmaznak radírokat, amelyek így illeszkednek a ceruza színéhez, és egyúttal újszerűnek hatnak. Ezekhez a radírokhoz zúzott habkövet adagolnak, hogy növeljék a hatásukat. Általában minden célra megfelelőek, de gyakran elmaszatolják a grafitot vagy megsértik a papírt. A használat során leváló kis radírdarabkákat el kell távolítani, mert foltokat hagyhatnak a papíron. A nem eléggé rugalmas radírok alkalmatlanok a radírozásra.

Egy másik, a grafikusok által kedvelt típus a művészradír, amelyet lágy, érdes gumiból készítenek, kifejezetten nagy papírfelületek sérülésmentes megtisztítására. Hátránya, hogy különösen hajlamos morzsolódásra, és pontatlan. Sok grafikus ezért kenyérbelet használ helyette. A művészradírok egyezményes színe a barna.

Gyurmaradír. Balra egy új, jobb oldalon egy elhasznált radír látható. A használt radír sötétebb a bedolgozott szénpor miatt.

Szintén jól ismert típus a gyurmaradír, általában fehér vagy szürke gittszerű anyagból készítik. A grafit- és széndarabok "felszívása" révén működik. Nem morzsolódik, ezért jóval tovább használható, mint más radírok. Egy idő múlva azonban az anyaga képtelenné válik több grafit elnyelésére, és radírozás helyett foltot hagy.

A lágy műanyag radírok általában PVC-ből készülnek , tapintásra és működésre is tisztábbak, mint a hagyományos radírok. Kisebb a felszívóképességük, cserébe jobban kímélik a vásznat. Hajlamos maszatolásra, ezért inkább csak apróbb javításokra használják őket, műszaki rajzolók kedvelt eszköze. Színezésük általában fehér.

A filctollas táblákhoz használt törlőkefe nem valódi radír, hanem egy fogóra szerelt vékony filclap.

Radírok sokféle kivitelben kaphatók. Általános geometriai alakzatokban forgalmazni őket, de kaphatóak ceruzára illeszthető radírok, radír stiftek (töltőceruzaszerű tokba illesztett radír, anyaga általában PVC) is. A gyermekeknek szánt, gazdagon színezett figurás radírokkal szemben általában nem szempont a használhatóság.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Radírgumi témájú médiaállományokat.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Forrás: A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára, Akadémiai Kiadó, 1986

Ez a szócikk részben vagy egészben az Eraser című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.