Pálmakakadu
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Probosciger aterrimus Gmelin, 1788 | ||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Pálmakakadu témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Pálmakakadu témájú médiaállományokat és Pálmakakadu témájú kategóriát. |
A pálmakakadu (Probosciger aterrimus), más néven feketekakadu vagy arakakadu, a madarak osztályának a papagájalakúak (Psittaciformes) rendjéhez és a kakadufélék (Cacatuidae) családjához tartozó Probosciger nem egyetlen faja.
Származása, elterjedése
Az Indonéziához tartozó Maluku-szigeteken, (Aru-szigetek, Misool), Új-Guineában, a Torres-szoros szigetein és Ausztrália északkeleti részén, a York-félszigeten honos.
Alfajai
- Probosciger aterrimus aterrimus - a törzsváltozat
- Probosciger aterrimus goliath - nagyobb és sötétebb a tollazata.
- Probosciger aterrimus macgillivrayi
- Probosciger aterrimus stenolophus - bóbitája erősebb és keskenyebb.
Megjelenése
Az arakakadu nevet az ara papagájokéhoz hasonló, csupasz pofafoltjáról kapta, a pálmakakadu nevet pedig azért, mert hatalmas csőrével még a pálmadiót is fel tudja törni (Romhányi).
Testhossza 55–75 cm, testtömege 900-1000 gramm. Az alapszíne szürkésfekete, homloka és kantárja fekete és csupasz pofafoltja vörös; színe dürgés idején rikító skarlátvörös, más időszakokban jóval fakóbb. (A rossz körülmények között tartott madár színei ugyancsak elhalványulnak.) Bóbitája erős, bozontos, ugyancsak fekete. A tojó valamivel kisebb, mint a hím.
 |
 |
Életmódja, élőhelye
Új-Guineában a trópusi esőerdő övezetben, Ausztráliában az esőerdő- és az eukaliptuszövezet határán fordul elő.
Magányosan, párban vagy egészen kis csoportban él. Többnyire naphosszat a fák koronájának legmagasabb pontján ül vagy a lombok felett röpköd. Általában rövid távolságokat repül; a szárnycsapásokat siklórepüléssel szakítja meg.
Pálmadióval, magvakkal, gyümölcsökkel, rügyekkel, bogyókkal táplálkozik. Ezeket a fák ágai közt vagy a földről szerzi; a rovarlárvákat a fát odvaiból, kisebb üregekből szedegeti ki.
Hívójele rendszerint kéttagú füttyentés. Vészjele erős, szaggatott rikácsolás.
Szaporodása
Fák odvába készíti fészkét ágak felhasználásával. az odú többnyire igen magasan van, a pár előszeretettel használja ugyanazt az odút éveken át. Fészkelési ideje mintegy 110 nap. A fészekalja egyetlen tojás, amelyen a tojó 28-35 napig kotlik — ezalatt a hím eteti. Kikelés után mintegy 95-110 nappal repül ki. A hím nem megy be az odúba, hanem kívülről eteti a tojót.
Természetvédelmi helyzete
Szigorúan védett, a CITES I. osztályába sorolt madár; csak állatkertek tarthatják.
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. szeptember 17.)
- Parrotland.hu
- Romhányi: Romhányi Attila, 1987: Papagájok. Natura, 79–80. old. ISBN 963 233 126 5
