Pálmakakadu

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Pálmakakadu
Palm Cockatoo.JPG
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Papagájalakúak (Psittaciformes)
Család: Kakadufélék (Cacatuidae)
Alcsalád: Pálmakakaduformák (Microglossinae)
Nem: Probosciger
Kuhl, 1820
Faj: P. aterrimus
Tudományos név
Probosciger aterrimus
Gmelin, 1788
Szinonimák
  • Feketekakadu
  • Arakakadu
Elterjedés
Bird area palm cockatoo.png
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Pálmakakadu témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Pálmakakadu témájú médiaállományokat és Pálmakakadu témájú kategóriát.

A pálmakakadu (Probosciger aterrimus), más néven feketekakadu vagy arakakadu, a madarak osztályának a papagájalakúak (Psittaciformes) rendjéhez és a kakadufélék (Cacatuidae) családjához tartozó Probosciger nem egyetlen faja.

Származása, elterjedése[szerkesztés]

Az Indonéziához tartozó Maluku-szigeteken, (Aru-szigetek, Misool), Új-Guineában, a Torres-szoros szigetein és Ausztrália északkeleti részén, a York-félszigeten honos.

Alfajai[szerkesztés]

  • Probosciger aterrimus aterrimus - a törzsváltozat
  • Probosciger aterrimus goliath - nagyobb és sötétebb a tollazata.
  • Probosciger aterrimus macgillivrayi
  • Probosciger aterrimus stenolophus - bóbitája erősebb és keskenyebb.

Megjelenése[szerkesztés]

Az arakakadu nevet az ara papagájokéhoz hasonló, csupasz pofafoltjáról kapta, a pálmakakadu nevet pedig azért, mert hatalmas csőrével még a pálmadiót is fel tudja törni (Romhányi).

Testhossza 55–75 cm, testtömege 900-1000 gramm. Az alapszíne szürkésfekete, homloka és kantárja fekete és csupasz po­fafoltja vörös; színe dürgés idején rikító skarlátvörös, más időszakokban jóval fakóbb. (A rossz körülmények között tartott madár színei ugyancsak elhalványulnak.) Bóbitája erős, bozontos, ugyancsak fekete. A tojó valamivel kisebb, mint a hím.

Probosciger aterrimus-20030511B.jpg
Probosciger aterrimus, Cape York 2.jpg

Életmódja, élőhelye[szerkesztés]

Új-Guineában a trópusi esőerdő övezetben, Ausztráliában az esőerdő- és az eukaliptuszövezet határán fordul elő.

Magányosan, párban vagy egészen kis csoportban él. Többnyire naphosszat a fák koronájának legmagasabb pontján ül vagy a lombok felett röpköd. Általában rövid távolságokat repül; a szárnycsapásokat siklórepüléssel szakítja meg.

Pál­madióval, magvakkal, gyümölcsökkel, rügyekkel, bogyókkal táplálkozik. Ezeket a fák ágai közt vagy a földről szerzi; a rovarlárvákat a fát odvaiból, kisebb üregekből szedegeti ki.

Hívójele rendszerint kéttagú füttyentés. Vészjele erős, szaggatott rikácsolás.

Szaporodása[szerkesztés]

Fák odvába készíti fészkét ágak felhasználásával. az odú többnyire igen magasan van, a pár előszeretettel használja ugyanazt az odút éveken át. Fészkelési ideje mintegy 110 nap. A fészekalja egyetlen tojás, amelyen a tojó 28-35 napig kotlik — ezalatt a hím eteti. Kikelés után mintegy 95-110 nappal repül ki. A hím nem megy be az odúba, hanem kívülről eteti a tojót.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

Szigorúan védett, a CITES I. osztályába sorolt madár; csak állatkertek tarthatják.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]