Pálmakakadu
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Probosciger aterrimus (Gmelin, 1788) | ||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||
|
Microglossus aterrimus | ||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Pálmakakadu témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Pálmakakadu témájú médiaállományokat és Pálmakakadu témájú kategóriát. |
A pálmakakadu, más néven arakakadu (Probosciger aterrimus) a madarak osztályának a papagájalakúak (Psittaciformes) rendjéhez és a kakadufélék (Cacatuidae) családjához tartozó Probosciger nem egyetlen faja.
Származása, elterjedése[szerkesztés]
Az Indonéziához tartozó Maluku-szigeteken, (Aru-szigetek, Misool), Új-Guineában, a Torres-szoros szigetein és Ausztrália északkeleti részén, a York-félszigeten honos.
Alfajai[szerkesztés]
- Probosciger aterrimus aterrimus - a törzsváltozat
- Probosciger aterrimus goliath - nagyobb és sötétebb a tollazata.
- Probosciger aterrimus macgillivrayi
- Probosciger aterrimus stenolophus - bóbitája erősebb és keskenyebb.
Megjelenése[szerkesztés]
Az arakakadu nevet az ara papagájokéhoz hasonló, csupasz pofafoltjáról kapta, a pálmakakadu nevet pedig azért, mert hatalmas csőrével még a pálmadiót is fel tudja törni.[2]
Testhossza 55–75 cm, testtömege 900-1000 gramm. Az alapszíne szürkésfekete, homloka és kantárja fekete és csupasz pofafoltja vörös; színe dürgés idején rikító skarlátvörös, más időszakokban jóval fakóbb. (A rossz körülmények között tartott madár színei ugyancsak elhalványulnak.) Bóbitája erős, bozontos, ugyancsak fekete. A tojó valamivel kisebb, mint a hím.
 |
 |
Életmódja, élőhelye[szerkesztés]
Új-Guineában a trópusi esőerdő övezetben, Ausztráliában az esőerdő- és az eukaliptuszövezet határán fordul elő.
Magányosan, párban vagy egészen kis csoportban él. Többnyire naphosszat a fák koronájának legmagasabb pontján ül vagy a lombok felett röpköd. Általában rövid távolságokat repül; a szárnycsapásokat siklórepüléssel szakítja meg.
Pálmadióval, magvakkal, gyümölcsökkel, rügyekkel, bogyókkal táplálkozik. Ezeket a fák ágai közt vagy a földről szerzi; a rovarlárvákat a fát odvaiból, kisebb üregekből szedegeti ki.
Hívójele rendszerint kéttagú füttyentés. Vészjele erős, szaggatott rikácsolás.
Szaporodása[szerkesztés]
Fák odvába készíti fészkét ágak felhasználásával. az odú többnyire igen magasan van, a pár előszeretettel használja ugyanazt az odút éveken át. Fészkelési ideje mintegy 110 nap. A fészekalja egyetlen tojás, amelyen a tojó 28-35 napig kotlik — ezalatt a hím eteti. Kikelés után mintegy 95-110 nappal repül ki. A hím nem megy be az odúba, hanem kívülről eteti a tojót.
Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]
Szigorúan védett, a CITES I. osztályába sorolt madár; csak állatkertek tarthatják.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Oláh György, Bankovics Attila (2022). „A papagájalakúak (Psittaciformes) rendjéhez tartozó fajok magyar nevei”. Állattani Közlemények 107 (1-2), 109–174. o. DOI:10.20331/AllKoz.2022.107.1-2.5.
- ↑ Romhányi, Attila. Papagájok. Natura, 79–80. o. (1987). ISBN 963 233 126 5
Források[szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. szeptember 17.)
- Parrotland.hu
- Hivatalos magyar neve
