Pálmakakadu

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pálmakakadu
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Papagájalakúak (Psittaciformes)
Öregcsalád: Kakaduszerűek (Cacatuoidea)
Család: Kakadufélék (Cacatuidae)
Alcsalád: Kakaduformák (Cacatuinae)
Nemzetség: Pálmakakadu-rokonúak (Microglossini)
Nem: Probosciger
Kuhl, 1820
Faj: P. aterrimus
Tudományos név
Probosciger aterrimus
(Gmelin, 1788)
Szinonimák

Microglossus aterrimus

Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Pálmakakadu témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Pálmakakadu témájú médiaállományokat és Pálmakakadu témájú kategóriát.

A pálmakakadu (Probosciger aterrimus), korábban arakakadu, a madarak osztályának a papagájalakúak (Psittaciformes) rendjéhez és a kakadufélék (Cacatuidae) családjához tartozó Probosciger nem egyetlen faja.[1]

Származása, elterjedése[szerkesztés]

Az Indonéziához tartozó Maluku-szigeteken, (Aru-szigetek, Misool), Új-Guineában, a Torres-szoros szigetein és Ausztrália északkeleti részén, a York-félszigeten honos.

Alfajai[szerkesztés]

  • Probosciger aterrimus aterrimus - a törzsváltozat
  • Probosciger aterrimus goliath - nagyobb és sötétebb a tollazata.
  • Probosciger aterrimus macgillivrayi
  • Probosciger aterrimus stenolophus - bóbitája erősebb és keskenyebb.

Megjelenése[szerkesztés]

A korábbi "arakakadu" nevet az ara papagájokéhoz hasonló, csupasz pofafoltjáról kapta,[2] a jelenlegi "pálmakakadu" nevet pedig azért, mert hatalmas csőrével még a pálmadiót is fel tudja törni.[1]

Testhossza 55–75 cm, testtömege 900-1000 gramm. Az alapszíne szürkésfekete, homloka és kantárja fekete és csupasz po­fafoltja vörös; színe dürgés idején rikító skarlátvörös, más időszakokban jóval fakóbb. (A rossz körülmények között tartott madár színei ugyancsak elhalványulnak.) Bóbitája erős, bozontos, ugyancsak fekete. A tojó valamivel kisebb, mint a hím.

Életmódja, élőhelye[szerkesztés]

Új-Guineában a trópusi esőerdő övezetben, Ausztráliában az esőerdő- és az eukaliptuszövezet határán fordul elő.

Magányosan, párban vagy egészen kis csoportban él. Többnyire naphosszat a fák koronájának legmagasabb pontján ül vagy a lombok felett röpköd. Általában rövid távolságokat repül; a szárnycsapásokat siklórepüléssel szakítja meg.

Pál­madióval, magvakkal, gyümölcsökkel, rügyekkel, bogyókkal táplálkozik. Ezeket a fák ágai közt vagy a földről szerzi; a rovarlárvákat a fát odvaiból, kisebb üregekből szedegeti ki.

Hívójele rendszerint kéttagú füttyentés. Vészjele erős, szaggatott rikácsolás.

Szaporodása[szerkesztés]

Fák odvába készíti fészkét ágak felhasználásával. az odú többnyire igen magasan van, a pár előszeretettel használja ugyanazt az odút éveken át. Fészkelési ideje mintegy 110 nap. A fészekalja egyetlen tojás, amelyen a tojó 28-35 napig kotlik — ezalatt a hím eteti. Kikelés után mintegy 95-110 nappal repül ki. A hím nem megy be az odúba, hanem kívülről eteti a tojót.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

Szigorúan védett, a CITES I. osztályába sorolt madár; csak állatkertek tarthatják.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c Oláh György, Bankovics Attila (2022). „A papagájalakúak (Psittaciformes) rendjéhez tartozó fajok magyar nevei”. Állattani Közlemények 107 (1-2), 109–174. o. DOI:10.20331/AllKoz.2022.107.1-2.5.  
  2. Romhányi, Attila. Papagájok. Natura, 79–80. o. (1987). ISBN 963 233 126 5 

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]