York-félsziget

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A York-félsziget egy nagy kiterjedésű félsziget, Queensland állam északi részén, Far North Queensland régió területén. Ez a legnagyobb területű háborítatlan vadon Észak-Ausztrália területén és az egyike a legnagyobb a még érintetlen vadonoknak a Földön. [1]Habár a terület nagyobbik része síkság és a vidék közel felén szarvasmarhákat tenyésztenek, a vadvilágot mégis a behurcolt növényfajok veszélyeztetik leginkább, míg a viszonylagos érintetlenséggel bíró eukaliptuszerdők szavannái, trópusi esőerdők és más típusú élőhelyek ma már védelem alatt állnak globális biológiai jelentőségük miatt.[2]

Felfedezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Edmund Kennedy volt a legelső európai, aki a félszigeten vezetett expedíciója során felfedezte a vidéket. Thomas Livingstone Mitchell helyetteseként 1846-ban eljutott a Barcoo-folyó felfedezéséig is. A céljuk ezen felfedezőutaknak az volt, hogy kereskedőutakat fedezzenek fel amelyek összekötik Sydneyt a félsziget távoli csücskével, ahonnan Kelet-Indiával megindulhatott a kereskedelem egy kikötő építése után.[3] Az expedíció Rockingham Bayből indult útjára, a mai Caldwell városa közeléből 1848 májusában, ám végül ez lett az ausztrál felfedezőutak egyik legnagyobb tragédiája, mivel 13-an odavesztek az expedíció tagjai közül és mindössze csak három ember élte túl. Azok, akik életüket vesztették, azok főleg a magas lázba, éhezésben haltak meg és az őslakosok lándzsaszúrásai által. Kennedy nem sokkal az expedíció céljának elérése előtt vesztette életét lándzsaszúrások miatt 1848 decemberében. A felfedezőút egyetlen olyan túlélője, akinek végül sikerült teljesítenie a küldetést az Jackey Jackey ausztrál őslakos volt, Új-Dél-Walesből. Ő vezette a mentőcsapatot, amelynek célja két társának megmentése volt, akik korábban feladták a küzdelmet az elemekkel. A félszigetet csak 1864-ben sikerült meghódítani, amikor is a Jardin fivérek egy szarvasmarhacsordát hajtottak át Rockhampton városából Somerset településre.

Geológiája és földrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A félszigetet nyugatról a Carpentaria-öböl, míg keletről a Korall-tenger határolja. A félsziget pontosan lefektetett déli határai nincsenek meghatározva, de a Cape York Peninsula Heritage Act 2007-es iránymutatásai szerint a déli szélesség 16. foka mentén húzódik a félsziget déli határa.[4] A félsziget legszélesebb részén 430 kilométer szélességű, amely a délkeleten lévő Bloomfield-folyótól a nyugati parton lévő bennszülött település Kowanyama vidékéig húzódik. A félsziget legészakabbi pontján helyezkedik el a York-fok, amely az ausztrál kontinens legészakabbi pontja. A félszigetet 1770. augusztus 21-én nevezte el James Cook kapitány, Edward hercegről, aki York és Albany hercege volt.

A félsziget látképe közel a legállandóbb trópusi látkép. A területen már hosszú ideje nem pusztítottak a kontinentális lemezek ütközései felszabaduló energiák, ennek következtében a felszín jórészt lepusztult geológiai formációkat tartalmaz. A keleti vidékeken is csak a Mcllwraith-hegység 800 méter magas hegyvidéke emelkedik. Ennek köszönhetően a vidéken főleg meanderező folyók és árterek találhatóak. A félsziget gerincét a Peninsula Ridge alkotja, amely a Nagy-vízválasztó-hegység részét képezi. E hegyvidék a prekambrium földtörténeti korból származik és paleozoikus sziklákat tartalmaz.[2][5] A Peninsula Ridge keleti és nyugati részein találhatóak a Carpentaria- és Laura-medencék, amelyeket elsősorban mezozoikus üledéktakaró borít.

Talajok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A talaj errefelé feltűnően tápanyagszegények, Ausztrália más vidékeihez viszonyítva, melynek okán a hagyományos gabonanövények termesztése gyakorta kudarcba fullad a vidéken.

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vidéken trópusi és monszunéghajlat uralkodik, amelynek következménye a novembertől áprilisig tartó heves esőzések sorozata, amely időszak alatt a környező erdőségek jórészt lakhatatlanná válnak, ugyanakkor a száraz évszak májustól októberig tart. A legcsapadékosabb helyeken akár évi 2000 milliméternyi csapadék is hullhat.

Vízrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Penninsula Range formál vízválasztót a Carpentaria-öböl és a Korall-tenger közt. A nyugati részeken nagy, kanyargós folyórendszerek találhatóak, beleértve a Mitchell-folyó, a Staaten-folyó, a Coleman-folyó, a Holroyd-folyó, az Archer-folyó, a Watson-folyó, a Wenlock-folyó, a Ducie-folyó és a Jardine-folyó vízgyűjtőterületeit, amelyek a Carpentaria-öbölbe torkollnak. A száraz évszak során ezen folyók homokdombok és zátonyok közé húzódnak vissza. Ugyanakkor az esős évszak során ezen folyók kitörnek medrükből és elöntik a környező ártereket, lehetővé téve az édesvízi élőhelyek időszakos megújulását. A hegység keleti lejtőin a Jacky Jacky Creek, az Olive-folyó, a Pascoe-folyó, a Lockhart-folyó, a Stewart-folyó, a Jeannie-folyó és az Endeavour-folyó vízgyűjtője található, melyek vize a Korall-tengerbe ömlik. A folyók által szállított hordalék fontos tápanyagokkal látja el a Nagy-korallzátony élővilágát.

A Laura-medence árterein található a Lakefield Nemzeti Park és a Jack River Nemzeti Park, melyeket a Morehead-folyó, a Hann-folyó, a North Kennedy-folyó, a Laura-folyó, a Jack-folyó és a Normanby-folyó keresztez.

A félsziget vízgyűjtőterületei jórészt hidrológiailag érintetlenek, mivel nem szabályozták az itt folyó vízfolyások medrét, valamint ezen folyók mentén összefüggő trópusi növénytakaró található, amely e területen lehetővé teszi, hogy itt még létezzen a szinte érintetlen trópusi vízforgás folyamata.

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Cape York Peninsula című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Mittermeier, R.E. et al. (2002). Wilderness: Earth’s last wild places. Mexico City: Agrupación Sierra Madre, S.C.
  2. ^ a b Mackey, B. G., Nix, H., & Hitchcock, P. (2001). The natural heritage significance of Cape York Peninsula. Retrieved 15 January 2008, from epa.qld.gov.au.
  3. Joy, William. The Explorers. Adelaide: Rigby Limited (1964). ISBN 0-85179-112-3 
  4. Office of the Queensland Parliamentary Counsel. (2007). Cape York Peninsula Heritage X\au/LEGISLTN/CURRENT/C/CapeYorkPHA07.pdf
  5. Frith, D.W., Frith, C.B. (1995). Cape York Peninsula: A Natural History. Chatswood: Reed Books Australia. Reprinted with amendments in 2006. ISBN 0-7301-0469-9.