Prückler Ignácz Magyarország első rum-, likőr- és pezsgőgyára

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Prückler Ignácz Magyarország első rum-, likőr- és pezsgőgyára
Típuspezsgőgyár
Alapítva1834, Soroksári utca 30-as (ma: Ráday utca 30-as) szám alatt.[1]
SzékhelyBudapest
Vezetőkidősebb Prückler Ignác, majd ifjabb Prückler Ignác és Prückler László
AlapítóPrückler Ignác
Sablon • Wikidata • Segítség

A Prückler Ignácz Magyarország első rum-, likőr- és pezsgőgyára, a mai Magyarország területének első pezsgőgyára, amelyet Prückler Ignác (1809–1876) kereskedő alapított Pesten 1834-ben.[2] 1882-ban a Prückler Ignácz Magyarország első rum-, likőr- és pezsgőgyára a császári és királyi udvari szállító címet szerezte az uralkodótól.[3]

A pezsgőgyár története[szerkesztés]

A római katolikus, jómódú pesti patricius Prückler család az alsó-bajorországi Schwarzenbachból költözött át a Magyar Királyságba Mária Terézia magyar királynő uralkodása alatt. Prückler Ignác pezsgőgyár-alapító apja, idősebb Prückler József Kalazancius (1778–1848) pékmester, választott pesti polgár, császári királyi százados, és három bérpalota tulajdonosa volt Pesten.[4]

A Prückler Ignácz Magyarország első rum-, likőr- és pezsgőgyára reklámja 1886-ból. Az ország első pezsgőgyára, amelyet 1834-ben Prückler Ignác alapított
Prückler Ignác pesti pezsgőgyáros Kincsem pezsgőjének címkéje (1882)

Prückler Ignác pezsgőgyár-alapító 1834. június 21-én szerezte meg a pesti választott polgárjogot.[5] Ugyanabban az évben alig 25 évesen, 1834-ben, az ország első pezsgőgyárat alapította meg a Soroksári utca 30-as (ma: Ráday utca 30-as) szám alatt.[1] A cég neve hivatalosan Prückler Ignác Magyarország első rum-, likőr- és pezsgőgyára volt. Prückler Ignác kereskedő szintén évek óta foglalkozott már szesz- és ecetfőzéssel, amikor 1841-ben gyár kiváltságot kapott az uralkodótól.[6] 1843-ban már gyakran szerepelt Prückler Ignác a magyarországi újságokban, ahol „liqueur, cogniac és eczet gyárnok”-ként reklámozták.[7] 1848-ban Prückler Ignác Pesten lakott, „a’ fejér farkashoz, kecskeméti utcán” (ma: Kecskeméti utca 15-ös szám alatt).[8] Apja halála után, 1848-ban, az adósságok levonása után maradt 30 300 forintnyi örökség, amelyet a három fiú között egyenlő arányban osztottak fel;[9] ezzel Prückler Ignác tovább fejlesztette a gyárat, és már az 1873-as pesti legnagyobb adózók között szerepelt igen előkelő helyen, amely a nagy vagyonát tükrözte.[9][10]

A jómódú és jó hírnevű idősebb Prückler Ignác pezsgőgyáros Pesten 1876. május 14-én hunyt el. Pezsgőgyárát két fia, ifjabb Prückler Ignác (1840–1919) és Prückler László (1847–1929) vette át. A cég 1882-ben a Prückler Ignácz Magyarország első rum-, likőr- és pezsgőgyára a császári és királyi udvari szállító címet szerezte az uralkodótól.[3] 1887-re, a Prückler Ignác pezsgőgyára nem csak az ország legrégebbi, de amelynek a legnagyobb évi termelő képessége is volt: 400 000 palack.[9][11] Ifjabb Prückler Ignác és Prückler László vezetése alatt a Prückler-féle gyárnak sikerült bizalomra találni, termelvényét a külföldön is keresetté tenni és annak ott piacot biztosítani, annyira, hogy akkoriban már Románián kivül Anglia és annak gyarmatai is részben a magyar Prückler féle pezsgőt fogyasztottak az 1870-es évektől. 1881-ben a sikeres Prückler cég mintegy 40 000 palack pezsgőt szállított Angliába.[12]

Prückler László a lóversenyek nagy rajongójaként olyan pezsgőt gyártott, amelynek a neve Kincsem volt, címkéjén a híres versenyló rajzával.[13] A Kincsem pezsgőt, amelyet 1880-ban, az „Írók és művészek-társasága" egyik esztergomi kirándulása alkalmából Prückler ajánlott fel, maga Jókai Mór köszönte és nagy tisztelettel dicsérte meg.[14] 1881. május 19-én Rudolf trónörökös határozott kívánságához képest a császár és királyi udvari ebédhez 150 üveg „Kincsem“ pezsgőt rendeltek meg a Prückler Ignácz budapesti pezsgőgyárnál. A megrendelés a főudvarmesteri hivatal által történt. Rudolf trónörökös élvezettel ízlelte meg a magyar gyártmányt, és arról a legmelegebb elismeréssel nyilatkozott. Ennek folytán Prückler újabb megrendelést kapott az udvartól.[15]

Az addigi sikeres cég nagy hírneve és fejlődésének ellenére 1888-ban végfelszámolás indult a cég ellen, melynek eredményként az ettől fogva „Prückler & Co.” nevet viselő közkereseti társaságnak a családból Prückler László maradt a beltagja, míg a másik beltag Bernhardt Gyula kereskedő, a „Prückler Ignácz” cég egyik fő hitelezője lett. 1888-ban Prückler lemondott a törvényhatósági tagságáról, talán pénzügyi nehézségek miatt, vagy az 1887-es országgyűlési választásokon elszenvedett veresége miatt. Másrészt, az akkori sajtó egyértelműen is ismertette, hogy „nem képezett titkot hogy az egykor gazdag pezsgőgyáros a tönk szélére jutott gyára, melyet bátyjával közösen vezetett az utóbbi években nagymérvű pangásnak indult. Az újabb magyar pezsgők teljesen kiszorították Prücklerék készítményét a forgalomból úgy hogy a nagy összegeket megemésztő befektetés nemhogy a kamatokat meghozta volna de újabb áldozatokat igényelt”.[16] 1888. április 29-én elkeseredettségében Prückler László öngyilkosságot kísérelt meg egy revolverrel a Soroksári utca 30-as számú földszintes Prückler pezsgőgyár hátsó épület egyik szobájában, azonban ezt túlélte.[17] 1888. június 28-án Prückler László és ifjabb Prückler Ignác vagyon átadási és elzálogosítási szerződést írtak alá, amelyben a kedvezett hitelezők belatini Braun József (1824–1903),[18] pezsgőgyáros, a Braun testvérek cég képviseletében, valamint Bernhardt Gyula, gyáros voltak.[19] Braun Józsefné zólyomi Wagner Irma (1844–1897), dr. Wagner Géza (1842–1920), budapesti ügyvéd leánytestvére volt. Wagner Géza, hosszú évekig Prückler Lászlónak az ügyvédje és kedves barátja volt.[20]

Egyidejűleg a családon belül is vagyoni per zajlott le, ami végül egyezséggel zárult: a kiskorú Prückler Margit, Lujza és Ilka nevében fellépő gyámok perelték be Prückler Lászlót és ifjabb Prückler Ignácot. 1888-ban Prückler László ismeretlen okból, az 1887-es országgyűlési választásokon elszenvedett fiaskó vagy talán épp ezen pénzügyi nehézségek okán, lemondott törvényhatósági bizottsági tagságáról. Vagyona azonban tovább apadt: az 1890-ben a kőbányai Óhegy épületbe költöztették a „Prückler & Co.” céget (egyúttal az új gyár területén található lakását is); a Kőbányai ingatlant 1889-ben még együtt vette Prückler László és Bernhardt Gyula, mégpedig 16 000 forintért. 1897-ben Prückler László teljes egészében átadta a társnak, Bernhardt Gyulának. A pezsgőgyár tehát (mindössze 10 000 forintért) ettől fogva nem volt a névadó család birtokában, hanem Bernhardt Gyula kizárólagos tulajdonában álló egyéni kereskedelmi cég lett. Viszont így a gyárat hiteleikkel támogató családtagoknak, Pleininger Ferencné született Prückler Franciskának (akinek Bernhardt Gyula legkésőbb 1899-ig megfizetni tartozott a cég 10 814 forint tartozását és annak kamatait), illetve a három kiskorú Prückler lánynak: Margitnak, Lujzának és Ilkának (akiknek 14 435 forint 25 krajcár és annak járulékai után a jelzálogi tartozást szintén Bernhardt Gyulától húzták) kintlevőségeiket immár nem rokonuktól kellett bevasalniuk. Prückler László ráadásul mint a három kiskorú lány gyámja, jogosult lett a gyáringatlan eladása esetén az árvák nevében a jelzálog után járó kamatokat is felvenni."[9] Ennek ellenére Prückler László 1909-ig szerepelt Bernhardt Gyula mellett a pezsgőgyár társtulajdonosaként.[21]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b Közterület: Budapest, Ferencváros IX. - Mai cím: Ráday utca 30.
  2. ↑ Ferencváros, 1993 (3. évfolyam, 1–12. szám) 1993. május / 5. szám
  3. ↑ a b Pécsi Figyelő, 1892. október-december (20. évfolyam, 79-105. szám)1892-12-14 / 100. szám
  4. ↑ familysearch.org Prückler József Kalazancius gyászjelentése
  5. ↑ Prückler, Ignaz • polgár • Pest • 1834.06.21. • kereskedő
  6. ↑ Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975) Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790–1848
  7. ↑ Regélő Pesti Divatlap, 1843. július–december (2. évfolyam, 1–52. szám)
  8. ↑ Budapesti utasító 1848 (Budapest, 1848) Budapesti utasitó 1848. Polgári céhek
  9. ↑ a b c d Fővárosi magántörténelem – Budapesti Negyed 68. (2010. nyár) A közélet mint magánvélmény – Gerhard Péter: A politika személyessége
  10. ↑ Ferencváros, 1993 (3. évfolyam, 1–12. szám) 1993. május / 5. szám
  11. ↑ Nemzetgazdasági Szemle – 1887.I. Szerzők nevével jegyzett czikkekTelkes Simon: Kereskedelmünk italokkal
  12. ↑ Békésmegyei közlöny, 1882 (9. évfolyam) január–december • 1–144. szám. 1882. 04. 09. / 43. szám
  13. ↑ Vadász- és Versenylap 24. évfolyam, 1880. 12. 23. / 52. szám
  14. ↑ Esztergom és Vidéke, 18801880 / 53. szám
  15. ↑ Eger – hetilap, 1881. 06. 02. / 22. szám
  16. ↑ Pesti Hírlap, 1888. április (10. évfolyam, 92–120. szám) 1888. 04. 30. / 120. szám
  17. ↑ Pesti Hírlap, 1888. április (10. évfolyam, 92–120. szám) 1888. 04. 29. / 119. szám
  18. ↑ Országos Széchényi Könyvtár – gyászjelentések – Braun József
  19. ↑ HU BFL – VII.175 – 1888 – 0651. VII.175 – Budapest Főváros Levéltára. A jogszolgáltatás területi szervei. Steinbach István közjegyző iratai
  20. ↑ Országos Széchényi Könyvtár – gyászjelentések – Braun József Wagner Irma
  21. ↑ Budapesti Czim- és Lakásjegyzék, 1909 (21. évfolyam)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Prückler_Ignácz_Magyarország_első_rum-,_likőr-_és_pezsgőgyára&oldid=26881728”