Pompás lantfarkúmadár

Pompás lantfarkúmadár
	Hím példány
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota);
Osztály:	Madarak (Aves);
Csoport:	Carinatae;
Alosztály:	Neornithes;
Alosztályág:	Újmadárszabásúak (Neognathae);
Csoport:	Neoaves;
Csoport:	Passerea;
Öregrend:	Telluraves;
Csoport:	Australaves;
Csoport:	Eufalconimorphae;
Csoport:	Psittacopasserae;
Rend:	Verébalakúak (Passeriformes);
Alrend:	Verébalkatúak (Passeri);
Részalrend:	Corvida;
Öregcsalád:	Menuroidea;
Család:	Lantfarkúmadár-félék (Menuridae);
Nem:	Menura;
Faj:	M. novaehollandiae;
Tudományos név
	Menura novaehollandiae; (Latham, 1801)
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Pompás lantfarkúmadár témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Pompás lantfarkúmadár témájú médiaállományokat és Pompás lantfarkúmadár témájú kategóriát.

A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2020. június 18.) ezen a változaton alapul.

A pompás lantfarkúmadár (Menura novaehollandiae) a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a lantfarkúmadár-félék (Menuridae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

A pompás lantfarkúmadár csak Délkelet-Ausztráliában fordul elő: Queensland, Új-Dél-Wales és Victoria egyes vidékein. 1934-ben honosították meg Tasmaniában.

Alfajai

Menura novaehollandiae edwardi Chisholm, 1921
Menura novaehollandiae novaehollandiae Latham, 1802
Menura novaehollandiae victoriae Gould, 1865

Megjelenése

A hím hossza (farkával együtt) 80-100 centiméter, a tojó 74-86 centiméter. A hím testtömege maximum 1,15 kilogramm, a tojóé maximum 950 gramm. Tollazata szürke, szárnya barna. A külső farktollak akár 60 centiméter hosszúak is lehetnek, a madárnak 12-14 dísztolla és két középső zászlótolla van. A zászlótollak fehérek fekete-barna csíkozással.

Életmódja

Tápláléka rovarok, giliszták és más, földben vagy korhadó fák kérge alatt élő gerinctelenek. A madár sokféle hangot tud kiadni. Maximum 15 évig él. A költési időszakon kívül 4-5 egyedből álló csoportja járja az erdőt.

Szaporodása

A hím 3-9 éves korban, a tojó korábban éri el az ivarérettséget. A költési időszak május–október között van. A költési időszakban a hím fantasztikus bemutatót tart, hagy elnyerje a tojó tetszését. Az erdő egy részén a talaj megtisztításával valóságos táncparkettet készít, majd hangos énekével csábítja oda a tojókat. Miután egy tojó megjelenik a közelben a hím szétterjeszti és háta mögé hajlítja a faroktollait. A hím több tojóval is párosodik, de a költésben nem vesz részt. Évente egyszer költ. A tojó sziklakiugrásokon készíti el kupola alakú fészkét ágakból, zuzmókból és mohákból. A fészekalj 1 tojásból áll, melyen a tojó 50 napig kotlik. A kirepülés 6-7 hét múlva történik meg, de azért a fiatal madár még az anyjával marad 8 hónapig.

Rokon fajok

A pompás lantfarkúmadár legközelebbi rokona és a Menura nem másik faja a vörhenyes lantfarkúmadár (Menura alberti).

Források

Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6
A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. augusztus 31.)
Jboyd.net szerinti rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2010. augusztus 31.)
A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2010. augusztus 31.)
Birds in Backyards. [2010. szeptember 5-i dátummal az eredetiből archiválva].

További információk

Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap