Petőfi Zoltán
| Petőfi Zoltán | |
 | |
| Petőfi Zoltán 1860-ban | |
| Élete | |
| Született | 1848. december 15. Debrecen, Magyarország |
| Elhunyt | 1870. november 5. (21 évesen) Pest, |
| Sírhely | Fiumei Úti Sírkert |
| Szülei | Szendrey Júlia Petőfi Sándor |
| Házastársa | nem volt |
| Gyermekei | nem volt |
| Pályafutása | |
| Irodalmi irányzat | romantika |
| Fontosabb művei | Költemények |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Petőfi Zoltán témájú médiaállományokat. | |
Petőfi Zoltán (Debrecen, 1848. december 15. – Pest, Józsefváros, 1870. november 5.) színész, költő, Petőfi Sándor és Szendrey Júlia fia.
Életpályája
Petőfi Zoltán 9 hónappal az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kirobbanása (márc. 15.) után, december 15-én született Debrecenben. Az evangélikus – római katolikus vegyes házasságból született gyermek édesanyja vallását kapta, katolikusnak keresztelték. Keresztszülei Arany János és neje, Ercsey Julianna.[1] Petőfi Sándor halála után Erdődön nagyapjánál, majd Pesten mostohaapjánál, Horvát Árpád történésznél nevelkedett. Gyámja 1869-ig nagybátyja, Petőfi István volt.
1865-től Szarvason járta felsőbb iskoláit az evangélikus főgimnáziumban. 1867-ben csatlakozni akart a vándorszínész csapathoz, azonban Csaby Imre igazgató nem vette fel, a dolgot viszont elmondta Tatay István gimnáziumi igazgatónak, aki megleckéztette Zoltánt. Innen a fiú a szomszédos Mezőtúrra vándorolt és beállt az ott működő társulatba. A hetedik osztályt év közben el kellett hagynia, mert nagybátyja, öröksége gondnoka, Petrovics István magához vitte Csákóra, hogy magántanulóként folytassa tanulmányait, s második félévre be is íratta Pesten magántanulónak, hogy befejezhesse elmaradt vizsgáit.
1867. április 20-án Zoltán Csákóról Debrecenbe ment, ahol Lángh Boldizsár igazgatónál színésznek állt mindössze 30 forint havi fizetésért. 1868-ban Kocsisovszky Jusztinnál lépett fel Szegeden. Azonban gyakorta átaludta a próbákat, az igazgató csupán azért nézte ezt el neki, mert Petőfi Sándor fia volt. Gyenge képességei és fátyolos hangja miatt rendre csak kisebb szerepeket kapott, csupán egyszer, a Brankovics Györgyben a fiatalabb fiút alakítva jutott nagyobbhoz.
A versírással is próbálkozott, egy tucatnyi műve maradt csak fent.
- De meguntam már e hitvány életet!
- Hiszen nekem nincs is senkim, ki szeret;
- Te vagy, kis lány, te vagy magad egyedül,
- Kinek szivén, sorsom miatt bánat ül.
- De nincsen is a világon senki sem,
- Kiért olyan hőn dobogna fel szivem,
- Mint dobog fel az teérted, szép leány,
- Akinél nincs kedvesebbem, csak hazám!
- És még te vagy, hű barátom, ki szeret,
- Ki fönntartja én bennem még a hitet;
- Ne volnátok, ma megásnám síromat,
- Eltemetném velem együtt kínomat.
- (Búdal. Csákó, 1864. november 28.)
Jól beszélt franciául, fordításból tartotta fenn magát.
A munkánál viszont jobban szeretett mulatni, inni, kedvelte a szép lányokat, pedig gyenge fizikuma nem jól viselte ezt az életvitelt.[2] Szervezete nem is bírta sokáig a megpróbáltatásokat, és hamar veszélyesen megbetegedett. Rokonoknál, majd külföldi fürdőkben keresett gyógyulást. Életének utolsó nyarát Gleichenbergben töltötte, ahonnan kissé megerősödve tért haza Pestre, ám 1870. november 5-én reggel 7 órakor, élete 22. évében meghalt tüdőbajban. Gyászjelentését halála előtt két évvel ő maga készítette el Csákón. 1870. november 6-án délután helyezték örök nyugalomra a Kerepesi temetőben, édesanyja mellett. Földi maradványait a Petőfi Társaság 1908. október 24-én exhumáltatta és anyja koporsójában a Petőfi-család közös sírjában helyezték el, ugyanabban a sírkertben.
Alakját Zoltánka címmel Krúdy Gyula vitte színre, a Magyar Színház 1913. november 15-én mutatta be Törzs Jenő főszereplésével.
Művei
- Költeményeiből megjelent a Vasárnapi Ujságban (1870. fordítás franciából), a Szilágyban (1884. 41. sz. levele és három költeménye 1864-ből), az Egyetértésben (1898. 328. sz. Bucsú és Szalay halálára című költemény); Kéry Gyula hátrahagyott kézirataiból közölt a Magyar Salon XXXVIII. kötetében.
- Madame Girardin Lady Tartuffe című színművét magyarra fordította, ez kéziratban maradt.
- Féltestvéreivel, Horvát Attilával és Horvát Árpáddal folytatott levelezése Gyimesi Emese Gyermekszemmel Szendrey Júlia családjában - Szendrey Júlia, Petőfi Zoltán, Horvát Attila, Árpád és Ilona gyermekkori levelei, versei és játékai 1840 - 1870 című kötetében jelent meg 2019-ben.
Irodalom
- Szana Tamás Örök emlékek (Budapest, 1892)
- Déri Gyula: Petőfi Zoltán (Budapest, 1909)
- Krúdy Gyula: Írói arcképek (I., Budapest, 1957)
- Irányi István: Petőfi Zoltán életpályája (Szarvas, 1964)
- Gyimesi Emese: Mozaikcsalád gyerekszemmel – Családi identitás és térhasználat Szendrey Júlia gyermekeinek levelezésében, in: Erdélyi Gabriella (szerk.), Érzelmek és mostohák: Mozaikcsaládok a régi Magyarországon, Budapest, MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet, 2019, 241–263.
- Gyimesi Emese: Gyermekszemmel Szendrey Júlia családjában - Szendrey Júlia, Petőfi Zoltán, Horvát Attila, Árpád és Ilona gyermekkori levelei, versei és játékai 1840 - 1870 (Budapest, Magyar Családtörténetek: Források 2., 2019.)
Jegyzetek
Források
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái X. (Ótócska–Popea). Budapest: Hornyánszky. 1905.
- Magyar színművészeti lexikon 482. old.
- Magyar színművészeti lexikon 483. old.
- OSZK gyászjelentések
További információk
- Vezéry Ödön: Petőfi Zoltán színész akar lenni(emlékezés)
- A Petőfi és a Szendrey család
- Gyimesi Emese: Szendrey Júlia-kutatás blog
