Petőfi Zoltán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Petőfi Zoltán
Petőfi-Zoltán-001.jpg
Az ifjú Petőfi Zoltán
Születési neve Petőfi Zoltán
Született 1848. december 15.
Debrecen
Elhunyt 1870. november 5. (21 évesen)
Flag of Austria-Hungary (1869-1918).svg Pest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása színész, költő

Petőfi Zoltán (Debrecen, 1848. december 15.Pest, Józsefváros, 1870. november 5.) színész, költő, Petőfi Sándor és Szendrey Júlia fia.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Petőfi Zoltán 1860-ban

Az evangélikusrómai katolikus vegyes-házasságból született gyermek édesanyja vallását kapta, katolikusnak keresztelték. Keresztszülei Arany János és neje, Ercsey Julianna.[1] Petőfi Sándor halála után Erdődön nagyapjánál, majd Pesten mostohaapjánál, Horvát Árpád történésznél nevelkedett. Gyámja 1869-ig Petrovics István volt.

1865-től Szarvason járta felsőbb iskoláit az evangélikus főgimnáziumban. 1867-ben csatlakozni akart a vándorszínészcsapathoz, azonban Csaby Imre igazgató nem vette fel, a dolgot viszont elmondta Tatay István gimnáziumi igazgatónak, aki megleckéztette Zoltánt. Innen a fiú a szomszédos Mezőtúrra vándorolt és beállt az ott működő társulatba. A hetedik osztályt év közben el kellett hagynia, mert nagybátyja, Petőfi István magához vitte Csákóra, hogy magántanulóként folytassa tanulmányait, s második félévre be is íratta Pesten magántanulónak, hogy befejezhesse elmaradt vizsgáit.

1867. április 20-án Zoltán Csákóról Debrecenbe ment, ahol Lángh Boldizsár igazgatónál színésznek állt mindössze 30 forint havi fizetésért. 1868-ban Kocsisovszky Jusztinnál lépett fel Szegeden. Azonban gyakorta átaludta a próbákat, az igazgató csupán azért nézte ezt le neki, mert Petőfi Sándor fia volt. Gyenge képességei és fátyolos hangja miatt rende csak kisebb szerepeket kapott, csupán egyszer, a Brankovics Györgyben a fiatalabb fiút alakítva jutott nagyobb szerephez.

A ravatalon

Hozzátartozói megpróbálták lebeszélni erről a pályáról, sikertelenül. Gyenge szervezete azonban nem bírta sokáig a megpróbáltatásokat, és hamar veszélyesen megbetegedett. Rokonoknál, majd külföldi fürdőkben keresett gyógyulást. Életének utolsó nyarát Gleichenbergben töltötte, ahonnan kissé megerősödve tért haza Pestre, ám 1870. november 5-én reggel 7 órakor, élete 22. évében meghalt tüdőbajban. Gyászjelentését halála előtt két évvel ő maga készítette el Pusztacsákón. 1870. november 6-án délután helyezték örök nyugalomra a Kerepesi temetőben, édesanyja koporsójában. Földi maradványait a Petőfi Társaság 1908. október 24-én exhumáltatta és a Petőfi-család közös sírjában helyezték el ugyanabban a sírkertben.

Alakját Zoltánka címmel Krúdy Gyula vitte színre, a Magyar Színház 1913. november 15-én mutatta be Törzs Jenő főszereplésével.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Családi sírboltja
  • Költeményeiből megjelent a Vasárnapi Ujságban (1870. fordítás franciából), a Szilágyban (1884. 41. sz. levele és három költeménye 1864-ből), az Egyetértésben (1898. 328. sz. Bucsú és Szalay halálára című költemény); Kéry Gyula hátrahagyott kézirataiból közölt a Magyar Salon XXXVIII. kötetében.
  • Madame Girardin Lady Tartuffe című színművét magyarra fordította, ez kéziratban maradt.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szana Tamás Örök emlékek (Budapest, 1892)
  • Déri Gyula: Petőfi Zoltán (Budapest, 1909)
  • Krúdy Gyula: Írói arcképek (I., Budapest, 1957)
  • Irányi István: Petőfi Zoltán életpályája (Szarvas, 1964).

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]