Butabogár
 | ||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
_%D0%BA%D1%83%D0%BA%D1%83%D1%80%D1%83%D0%B7%D0%BD%D1%8B%D0%B9.jpg) Imágó
| ||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||
| Pentodon idiota (Herbst, 1789) | ||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Butabogár témájú médiaállományokat és Butabogár témájú kategóriát. |
A butabogár (Pentodon idiota) a rovarok (Insecta) osztályának bogarak (Coleoptera) rendjébe, ezen belül a mindenevő bogarak (Polyphaga) alrendjébe és a ganajtúrófélék (Scarabaeidae) családjába tartozó faj.
Az óriásbogárformák alcsaládjának kisebbik magyarországi képviselője, az orrszarvúbogár egyetlen hazai rokona. Laza talajú, homokos, löszös síkvidéki területek jellemző bogara.
Elterjedése[szerkesztés]
Pontusi elterjedésű faj. A laza talajokat kedveli, így megtalálható lösz, homok, szikes és csernozjom talajú száraz, fátlan területeken, illetve folyó- és tengerpartokon. Elterjedési területe magában foglalja a Fekete- és az Azovi-tenger partját, Oroszország és Ukrajna alföldi jellegű területeit, a Kaukázus szárazabb régióit, Európa nyílt, csapadékszegény területeit Kelet-Ausztriától a Balkánon át Törökországig. A törzsalaktól (Pentodon idiota idiota) földrajzilag erősen elkülönülten, Dél-Európa és Észak-Afrika nyugati részén a Pentodon idiota memnon nevű alfaja él.
Magyarországon a síkvidékeken, laza- és középkötött talajon szórványosan sokfelé előfordul. Nagyvárosokban (Debrecen, Budapest: Óbuda, Csepel-sziget) is élnek jelentős populációi.
Gyűjtési adatai áprilistól júliusig vannak.
Megjelenése[szerkesztés]
A butabogár 17–24 mm nagyságú, zömök, ovális testű rovar. Színe egynemű fekete. A két ivar közt nincs olyan szembeötlő eltérés, mint az orrszarvúbogár esetén. Az alcsaládban sokszor előforduló szarv ezen fajnál nem található meg, helyette mindkét ivarnál a fej homlokvarratán egy kis méretű, hegyes bütyök van. Feje sűrűn pontozott. Csápja 10 ízű, három utolsó íze elkülönült legyezőt alkot. Előtora egyenletesen boltosodó, csak a tövén nem szegélyezett. Szárnyfedői hátrafelé kissé kiszélesednek, finoman pontozottak, rajtuk 4, kettős pontsor húzódik. Hátulsó lábszárának vége lemetszett, ujjszerű nyúlványok nincsenek rajta.
Életmódja[szerkesztés]
Míg az óriásbogárformák nagy részének lárvái elhalt fában élnek, a butabogár - és a fajokban igen gazdag Pentodontini nemzetség valamennyi tagja - talajlakó. A nőstények nyár elején a földbe rakják le tojásaikat 3-4-es csoportokban. A tojásokból egy hónap múltán kelnek ki a lárvák (pajorok), melyek a talajban található növényi maradványokkal, gyökerekkel táplálkoznak. A 40–62 mm-esre is megnövő lárvák kétszer telelnek át, a második nyár végén bebábozódáshoz 15 cm mélyen bábkamrát készítenek. A bábállapot általában 2 hétig tart, az imágók már augusztusban kikelnek, de következő tavaszig még a bábbölcsőben maradnak.
Az imágók rajzása májusban kezdődik, és a párzás után a többségük hamarosan el is pusztul. A bogarak főleg nappal aktívak, de éjszaka lámpára is repülnek.
A butabogarat Ukrajnában és Oroszországban a gabona- és kukoricavetések kártevőjének tekintik. Kártételét régebben Magyarországon is megfigyelték, főleg a Tiszántúlon, ahol alkalmanként ma is tömegesen fordul elő.
Források[szerkesztés]
- Merkl Ottó, Vig Károly: Bogarak a pannon régióban. Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, B. K. L. Kiadó, Magyar Természettudományi Múzeum, Szombathely, 494 pp., 2009.
- A taxon adatlapja a Biolib.cz-n
- Endrődi Sebő: Lemezescsápú bogarak - Lamellicornia in Magyarország Állatvilága. Akadémiai Kiadó. Budapest. 1956.
