Pauline Bonaparte
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
| Pauline Bonaparte | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Bonaparte-ház |
| Született | 1780. október 20.[1][2][3][4][5] Ajaccio |
| Elhunyt | 1825. június 9. (44 évesen)[1][2][3][4][5] Firenze |
| Nyughelye | Santa Maria Maggiore-bazilika |
| Édesapja | Carlo Buonaparte |
| Édesanyja | Letizia Ramolino |
| Testvére(i) | |
| Házastársa | Charles Leclerc (1772 – 1802) |
| Házastársa | Camillo Borghese (1775 – 1832) |
| Gyermekei | Dermide Leclerc (1798–1806) |
 | |
| Pauline Bonaparte aláírása | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Pauline Bonaparte témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Marie-Pauline Bounaparte, eredeti olasz nevén Maria Paola Buonaparte (Ajaccio, 1780. október 20. – Firenze, 1825. június 9.) a Bonaparte-házból származó francia császári hercegnő, Guastalla uralkodó hercegnője, házassága révén Borghese hercegné, Sulmona és Rossano hercegnéje. I. Napóleon francia császár húga.
Élete
Maria Paola Bonaparte 1780. október 20-án jött világra a korzikai Ajaccio városában Carlo Buonaparte (1746–1785) és Letizia Ramolino (1750–1836) hatodik gyermekeként. Családi körben a Paoletta becenéven ismerték.
1797-ben hozzáment Charles Victor Emmanuel Leclerc tábornokhoz, Napóleon törzstisztjéhez, és vele ment Santo Domingo szigetére. Amikor férje sárgalázban meghalt, visszatért Párizsba. 1803-ban újból házasságot kötött, férjhez ment Camillo Borghese herceghez, akivel Rómában költözött. Férjére hamar rá is unt, így visszatért Párizsba, ahol viselkedésével némi botrányt kavart. 1806-ban elnyerte a Parma, Piacenza és Guastalla hercegnője címet. Lekezelően bánt Mária Lujzával, I. Napóleon új feleségével, ezért 1810-ben eltávolították az udvarból. 1814-ben anyjával együtt mégis elvonult Elba szigetére, és állítólag a Szent Ilona szigeti száműzetésére is szerette volna elkísérni Napóleont. Rákban halt meg 1825-ben Firenzében. Pamlagon fekvő Vénuszként őt ábrázolja a híres szobrász Antonio Canova jól ismert alkotása, a Venus Victrix.
Jegyzetek
- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 17.)
- ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b The Peerage (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b FemBio database (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
Külső hivatkozások
| Előző uralkodó: – (Francia Köztársaság) |
 |
Következő uralkodó: Jean-Jacques Régis de Cambacérès |
