Püspöki palota (Nagyvárad)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A nagyváradi püspöki palota

A nagyváradi püspöki palota a késői barokk építészet remeke.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1762-ben alapította báró Patachich Ádám püspök[1], a nagyváradi római katolikus egyházmegye központjaként. A palotát és az egész barokk városnegyedet a XVIII. századi Európa egyik leghíresebb építésze, a bécsi Franz Anton Hillebrandt tervezte, aki számos ausztriai és magyarországi (Budai Királyi Palota, Pozsonyi Vár átépítése) palota és nem utolsó sorban a nagyváradi Kanonok-sor alkotója is. A. J. Neumann mérnök vezette a hatalmas építkezést: az épület 365 külső ablaka az év napjaira emlékeztet, és 3 szintjén 120 nagy, fényűző terem található.

A palota késő osztrák barokk stílusban épült, amely visszafogottabb és praktikusabb, mint például a túldíszített francia barokk. Az épületet a híres bécsi Belvedere-kastély kicsinyített másának szánták, részben emiatt és részben egyéb vallási konfliktusok miatt Mária Terézia elítélte az alapítót. Patachich Ádám Nagyvárad püspöke volt 1759 és 1776 között, majd a Kalocsai érsekséghez került. Ettől függetlenül a báró karizmatikus, művelt humanista volt, a művészetek felvilágosult pártolója, aki leginkább kitűnő zenei ízléséről és zenészeiről vált ismertté: nála dolgozott Michael Haydn, a híres zeneszerző, Joseph Haydn öccse mint a püspöki zenekar karmestere. A püspök alkalmazásában állt még számos híres európai zeneszerző és hegedűművész, mint pl. Wenzel Pichl és Carl Ditters von Dittersdorf, akik 1765 és 1769 között működtek Nagyváradon zenei igazgatóként.

Végül, 1771-ben Mária Terézia magyar királynő a fiával József főherceg, trónörökössel ide látogatott, hogy megbékéljen azzal a létesítménnyel, amelynek létrejöttét eredetileg nem támogatta. 1773-ban a palota rejtélyes tűzeset nyomán leégett, de a következő kinevezett püspök az eredeti terveknek megfelelően azonnal helyreállíttatta.

1855-ben új szárnyat és bejáratot építettek hozzá az eredeti épülettervvel harmóniában, grandiózus kettős lépcsősorral. Később, miután Erdélyt Romániához csatolták, az egyház kezelésében maradt, de a szocialista rendszerben állami tulajdonba került.

1971. január 17-én a püspöki palotát megyei múzeumként nyitották meg (Körösvidéki Múzeum[2] néven), ahol számos nagyszabású régészeti, történelmi, természettudományi, néprajzi és művészeti kiállítást tartottak. A múzeum mintegy 400 000 műtárggyal rendelkezik, négy fő gyűjteményben csoportosítva: történelem és régészet, néprajz, természettudomány és képzőművészet. Híres a világszínvonalú újkőkorszaki és bronzkori gyűjteménye, de a múzeum ókori egyiptomi és görög tárgyakkal is büszkélkedhet. A néprajzi szekció talán a legnagyobb nyugat-erdélyi néprajzi kiállítás, óriási népviseleti gyűjteménnyel, paraszti használati tárgyakkal, edényekkel és festett húsvéti tojásokkal.

A római katolikus egyház 1996-ban kezdte meg törvényes úton visszaszerezni a püspöki palotát. 8 év után 2004. július 9-én a Román Legfelsőbb Bíróság kimondta: a katolikus egyház visszakapta a palota használati jogát. A múzeum akkor 5 évet kapott, hogy új helyen mutassa be értékeit. Ugyan megállapodás született a múzeum elköltöztetéséről[3], de 2013 végéig sem sikerült megoldani a problémát[4].

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]