Párizs–Roubaix-kerékpárverseny

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Párizs–Roubaix kerékpárverseny szócikkből átirányítva)
Párizs–Roubaix
(Az Észak Pokla
A klasszikusok királynője
A húsvéti verseny)
A Párizs–Roubaix egyik jellemző szakasza
A Párizs–Roubaix egyik jellemző szakasza

2021-es Párizs–Roubaix
CímvédőOlaszország Sonny Colbrelli (2021)
Legtöbb győzelemBelgium Tom Boonen és Belgium Roger de Vlaeminck (4)
Adatok
Sportág országútikerékpár-versenyzés
KontinensEurópa
OrszágÉszak-Franciaország
Időpontáprilis első fele (egynapos verseny)
Alapítva1896
Első esemény1896 (győztes: Josef Fischer)
Eddigi események száma116 (2021)
Utolsó esemény2021-es Párizs–Roubaix

Honlapletour.fr

A Párizs–Roubaix (francia nyelven: Paris-Roubaix) egy országúti kerékpárverseny, egyike az öt Monumentumnak, az öt legnagyobb presztízzsel rendelkező egynapos versenynek. A rossz minőségű, macskaköves (ún. pavé) utak, és a hideg, gyakran esős északi időjárás által teremtett embertelen körülményei a legnevezetesebb és legnehezebb egynapos versennyé tették.[1] Az Amaury Sport Organisation szervezi, akik többek között a Tour de France-ért is felelősek.

Történet[szerkesztés]

A Párizs–Roubaix az egyik legrégebbi kerékpárverseny, először 1896-ban rendezték meg, azóta csak a világháborúk idején maradt el. Az ötlet két Roubaix-i gyárostól, Théo Vienne-től és Maurice Péreztől származott, akik az akkor még nevezetesebb Bordeaux-Párizs felkészülési versenyének szánták. Az utat végül egy francia újság szerkesztője dolgozta ki.[2] Az első versenyt április 19-én rendezték meg, innen kapta az egyik becenevét : La Pascale, azaz a Húsvét. Összesen 188-an álltak rajthoz Párizsban a majdnem 300 kilométeres versenyen.

A befutó Roubaix-ban

A legnépszerűbb beceneve, a l'enfer du Nord, azaz az Észak Pokla, akkor ragadt rá, amikor a verseny az első világháború után az egykori frontvonalakon futott, a romok és kráterek között.[3] Eredetileg a verseny Párizs és a Roubaixben található velodrom között folyt, 1966-ban áttették a rajtot Chantillybe, 50 km-re Párizstól északra. 1977-től indul a mai helyéről Compiègne-ből, Párizstól 80 km-re északra. Az útvonal évről évre változik, ahogy az utakat újítják fel, a szervezőknek újabb elhanyagolt szakaszokat kell keresni, hogy a verseny ne veszítsen nehézségéből.

Az UCI Országúti Világkupa harmadik versenye volt, majd az UCI ProTour bevezetése után, annak része lett 2005-től 2007-ig. 2008-ban nem vették be a ProTour naptárba a szervezők és a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség (UCI) nézeteltérései miatt.

A Párizs–Roubaix különlegessége, hogy a győztes a szokásos mutatós trófeák helyett egy kockakövet kap az útról, ennek ellenére ez az egyik legnagyobb eszmei értékkel bíró díj a kerékpárosok között.

Kizárások és viták[szerkesztés]

1936-ban a belga Romain Maes és a francia Georges Speicher sprintelt a győzelemért. Szemmel láthatólag a belga nyert, de a győzelmet Speichernek adták, a flamand szurkolók nagy felháborodására.[4]

Az 1949-es verseny végeredményének megállapításához több hónap és két nemzetközi konferencia kellett. André Mahé ért először célba, de útközben a versenybírók rossz felé irányították és más úton ment be a velodromba. Mahét hirdették ki győztesként, a második helyen az olasz Serse Coppi ért be, aki a híres Fausto Coppi testvére volt. Hónapokkal később a tiltakozások hatására Coppit is jogos győztesnek fogadták el, tehát a versenynek két győztese lett.

Többször történtek kizárások is. 1930-ban a francia Jean Maréchal győzelmét elvették és visszaminősítették 2. helyezettnek, miután az eredetileg második, belga Julien Vervaeckét belökte egy gödörbe verseny közben. 1934-ben Roger Lapébie-t kerékpárcsere miatt zárták ki, ami akkor nem volt megengedett a verseny alatt. Miután rájöttek, hogy a kerékpárjáról hiányzik a verseny elején felragasztott matrica, a második helyezett Gaston Rebry-t hirdették ki győztesként. A 2006-os versenyen három versenyzőt is kizártak: a belga Leif Hostét és Peter van Petegemet, valamint az orosz Vlagyimir Guszevet. A versenyt Fabian Cancellara nyerte és ők érkeztek be mögötte 2., 3. és 4. helyen, de mivel átkeltek egy lezárt vasúti átkelőn, miközben a többiek megvárták a vonatot, ezért az eredményüket törölték. Tom Boonen és Alessandro Ballan kerültek fel a dobogóra Cancellara mögött, aki még a lezárás előtt átért a síneken. A győzelme viszont nem ezen múlott, már ekkor elegendő előnyt szedett össze ahhoz, hogy az üldözői ne érjék utol.

Az útvonal[szerkesztés]

Macskaköves út Lille környékén

A verseny 260 km hosszú, Compiègne-ből indul és a Roubaix-i velodromba érkezik be. Az út Franciaország egykori szénbányász vidékeinek rossz minőségű, egyenetlenül macskakövezett földútjain is halad, általában több, mint 50 kilométeren át. A kerékpárosok a verseny végére sárosan, szétrázatva érkeznek meg Roubaix-ba. Gyakran fordulnak elő defektek, bukások. A kerékpárok vázát is az átlagosnál jobban megterheli az út, nem ritkák a letört kormányok, nyergek miatti kerékpárcserék.

Az utak minőségének javulása a 20. század során fenyegette a Párizs–Roubaix karakterisztikájának fennmaradását, a legtöbb macskaköves utat újraburkolták, vagy lezárták. 1965-ben már csak 22 km-t tettek meg pavén. Ezért 1968-ban a rendezők elkezdtek új szakaszokat keresni, így jutottak a Valenciennes-be vezető utakra, ahol még mindig megtalálható volt a macskaköves burkolat. Itt találtak rá a Trouée d'Arenbergre is, ami később a verseny szimbolikus részévé vált.[5] Ez egy 2400 méter hosszú, különösen rossz minőségű útszakasz egy erdőben Wallers mellett. Különlegességét az erdei klímának köszönheti. Ha a verseny többi szakaszán egyébként napos, meleg idő van, itt akkor is hideg az idő, az utak csúszósak, vizesek. Általában itt történik a legtöbb bukás a versenyen. Többek között a többszörös győztes Johan Museeuw is majdnem elvesztette egyik lábát itt egy esés következtében.

A macskaköves szektorok[szerkesztés]

A rendezők osztályozzák a különböző szakaszokat hossz, útminőség és a versenyben lévő helye alapján.[6]

Szakasz Név Kilométer Hossz (méterben) Kategória
28 Troisvilles 98 2200 3
27 Viesly 104 1800 3
26 Quievy 106,5 3700 4
25 Saint-Python 111,5 1500 2
24 Vertain 119 2000 3
23 Capelle-sur-Ecaillon – Le Buat 126 1700 3
22 Verchain-Maugré – Quérénaing 138 1600 3
21 Querenaing – Maing 141 2500 3
20 Monchaux-sur-Ecaillon 144 1600 3
19 Haveluy 155,5 2500 4
18 Trouée d'Arenberg 163,5 2400 5
17 Wallers – Hélesmes 170 1600 4
16 Hornaing – Wandignies 176,5 3700 3
15 Warlaing – Brillon 184 2400 3
14 Tilloy – Sars-et-Rosières 187,5 2400 3
Szakasz Név Kilométer Hossz (méterben) Kategória
13 Beuvry-la-Forêt – Orchies 194 1400 3
12 Orchies 199 1700 3
11 Auchy-lez-Orchies – Bersée 205 1200 2
10 Mons-en-Pévèle 210,5 3000 5
9 Mérignies – Pont-à-Marcq 216,5 700 2
8 Pont-Thibaut 219,5 1400 3
7 Templeuve l’Epinette
Le Moulin de Vertain
225
225,5
200
500
1
2
6 Cysoing – Bourghelles
Bourghelles – Wannehain
232
234,5
1300
1100
4
4
5 Camphin-en-Pévèle 239 1800 4
4 Le Carrefour de l’Arbre 242 2100 5
3 Gruson 244 1100 2
2 Hem 251 1400 1
1 Roubaix 257,5 300 1


A Trouée d'Arenberg (2008)

Rekordok[szerkesztés]

A leggyorsabb versenyt a holland Peter Post futotta, aki 1964-ben 45.129 km/h-s átlagsebességgel nyerte meg a versenyt. Legtöbbször a belga Roger De Vlaeminck és Tom Boonen nyert, akik négyszer állhattak a dobogó tetején. Háromszoros győztesek Octave Lapize, Gaston Rebry, Rik van Looy, Eddy Merckx, Francesco Moser és Johan Museeuw. A legsikeresebb nemzet Belgium 54 győzelemmel, a második Franciaország 30-cal. A legtöbb versenyt a belga Raymond Impanis fejezte be: összesen 16-szor ért célba. A legidősebb győztes Gilbert Duclos-Lassalle, aki 38 évesen nyerte meg a versenyt. A legnagyobb különbségű győzelmet Eddy Merckx aratta: 1970-ben 5 perc 20 másodpercet vert a második helyezettre.


Dobogósok[szerkesztés]

ÉvGyőztesMásodikHarmadik
1896GER Josef FischerDEN Charles MeyerITA Maurice Garin
1897ITA Maurice GarinNED Mathieu CordangSUI Michel Frédérick
1898ITA Maurice GarinFRA Auguste StéphaneFRA Édouard Wattelier
1899FRA Albert ChampionFRA Paul BorITA Ambroise Garin
1900FRA Émile BouhoursGER Josef FischerITA Maurice Garin
1901FRA Lucien LesnaITA Ambroise GarinFRA Lucien Itsweire
1902FRA Lucien LesnaFRA Édouard WattelierITA Ambroise Garin
1903FRA Hippolyte AucouturierFRA Claude ChapperonFRA Louis Trousselier
1904FRA Hippolyte AucouturierITA César GarinFRA Lucien Pothier
1905FRA Louis TrousselierFRA René PottierFRA Henri Cornet
1906FRA Henri CornetFRA Marcel CadolleFRA René Pottier
1907FRA Georges PasserieuBEL Cyrille van HauwaertFRA Louis Trousselier
1908BEL Cyrille van HauwaertFRA Georges LorgeouLUX François Faber
1909FRA Octave LapizeFRA Louis TrousselierBEL Jules Masselis
1910FRA Octave LapizeBEL Cyrille van HauwaertFRA Eugène Christophe
1911FRA Octave LapizeFRA Alphonse CharpiotBEL Cyrille van Hauwaert
1912FRA Charles CrupelandtFRA Gustave GarrigouFRA Maurice Léturgie
1913LUX François FaberBEL Charles DeruyterFRA Charles Crupelandt
1914FRA Charles CrupelandtFRA Louis LuguetBEL Louis Mottiat
1919FRA Henri PélissierBEL Philippe ThysFRA Honoré Barthélémy
1920BEL Paul DemanFRA Eugène ChristopheBEL Lucien Buysse
1921FRA Henri PélissierFRA Francis PélissierBEL Léon Scieur
1922BEL Albert DejongheBEL Jean RossiusBEL Émile Masson
1923SUI Heinrich SuterBEL René VermandelBEL Félix Sellier
1924BEL Jules Van HevelFRA Maurice VilleBEL Félix Sellier
1925BEL Félix SellierITA Pietro BestettiBEL Jules Van Hevel
1926BEL Julien DelbecqueBEL Gustaaf Van SlembrouckBEL Gaston Rebry
1927BEL Georges RonsseFRA Joseph CurtelFRA Charles Pélissier
1928FRA André LeducqBEL Georges RonsseBEL Charles Meunier
1929BEL Charles MeunierBEL Georges RonsseBEL Aimé Deolet
1930BEL Julien VervaeckeFRA Jean MaréchalFRA Antonin Magne
1931BEL Gaston RebryFRA Charles PélissierBEL Émile Decroix
1932BEL Romain GijsselsBEL Georges RonsseGER Herbert Sieronski
1933BEL Sylvère MaesBEL Julien VervaeckeFRA Léon Le Calvez
1934BEL Gaston RebryBEL Jean WautersBEL Frans Bonduel
1935BEL Gaston RebryFRA André LeducqBEL Jean Aerts
1936FRA Georges SpeicherBEL Romain MaesBEL Gaston Rebry
1937ITA Jules RossiBEL Albert HendrickxBEL Noël Declercq
1938BEL Lucien StormeBEL Louis HardiquestBEL Marcel Van Houtte
1939BEL Émile MassonBEL Marcel KintFRA Roger Lapébie
1943BEL Marcel KintBEL Jules LowieFRA Louis Thiétard
1944BEL Maurice DesimpelaereITA Jules RossiFRA Louis Thiétard
1945FRA Paul MayeFRA Lucien TeisseireFRA Kléber Piot
1946BEL Georges ClaesFRA Louis GauthierBEL Lucien Vlaemynck
1947BEL Georges ClaesBEL Adolph VerschuerenFRA Louis Thiétard
1948BEL Rik Van SteenbergenFRA Émile IdéeBEL Georges Claes
1949ITA Serse Coppi
FRA André Mahé
BEL Frans Leenen
1950ITA Fausto CoppiFRA Maurice DiotITA Fiorenzo Magni
1951ITA Antonio BevilacquaFRA Louison BobetBEL Rik Van Steenbergen
1952BEL Rik Van SteenbergenITA Fausto CoppiFRA André Mahé
1953BEL Germain DeryckeITA Donato PiazzaNED Wout Wagtmans
1954BEL Raymond ImpanisBEL Stan OckersBEL Marcel Rijckaert
1955FRA Jean ForestierITA Fausto CoppiFRA Louison Bobet
1956FRA Louison BobetBEL Fred De BruyneFRA Jean Forestier
1957BEL Fred De BruyneBEL Rik Van SteenbergenBEL Leon Vandaele
1958BEL Leon VandaeleESP Miguel PobletBEL Rik Van Looy
1959BEL Noël ForéBEL Gilbert DesmetBEL Marcel Janssens
1960ITA Pino CeramiFRA Tino SabbadiniESP Miguel Poblet
1961BEL Rik Van LooyBEL Marcel JanssensBEL René Vanderveken
1962BEL Rik Van LooyBEL Emile DaemsBEL Frans Schoubben
1963BEL Emile DaemsBEL Rik Van LooyNED Jan Janssen
1964NED Peter PostBEL Benoni BeheytBEL Yvo Molenaers
1965BEL Rik Van LooyBEL Edward SelsBEL Willy Vannitsen
1966ITA Felice GimondiNED Jan JanssenBEL Gustaaf De Smet
1967NED Jan JanssenBEL Rik Van LooyGER Rudi Altig
1968BEL Eddy MerckxBEL Herman VanspringelBEL Walter Godefroot
1969BEL Walter GodefrootBEL Eddy MerckxBEL Willy Vekemans
1970BEL Eddy MerckxBEL Roger De VlaeminckBEL Eric Leman
1971BEL Roger RosiersBEL Herman VanspringelITA Marino Basso
1972BEL Roger De VlaeminckBEL André DierickxGBR Barry Hoban
1973BEL Eddy MerckxBEL Walter GodefrootBEL Roger Rosiers
1974BEL Roger De VlaeminckITA Francesco MoserBEL Marc Demeyer
1975BEL Roger De VlaeminckBEL Eddy MerckxBEL André Dierickx
1976BEL Marc DemeyerITA Francesco MoserBEL Roger De Vlaeminck
1977BEL Roger De VlaeminckBEL Willy TeirlinckBEL Freddy Maertens
1978ITA Francesco MoserBEL Roger De VlaeminckNED Jan Raas
1979ITA Francesco MoserBEL Roger De VlaeminckNED Hennie Kuiper
1980ITA Francesco MoserFRA Gilbert Duclos-LassalleGER Dietrich Thurau
1981FRA Bernard HinaultBEL Roger De VlaeminckITA Francesco Moser
1982NED Jan RaasFRA Yvon BertinGER Gregor Braun
1983NED Hennie KuiperFRA Gilbert Duclos-LassalleITA Francesco Moser
1984IRL Sean KellyBEL Rudy RogiersFRA Alain Bondue
1985FRA Marc MadiotFRA Bruno WojtinekIRL Sean Kelly
1986IRL Sean KellyBEL Rudy DhaenensNED Adrie van der Poel
1987BEL Eric VanderaerdenBEL Patrick VersluysBEL Rudy Dhaenens
1988BEL Dirk DemolSUI Thomas WegmüllerFRA Laurent Fignon
1989BEL Jean-Marie WampersBEL Dirk De WolfBEL Edwig Van Hooydonck
1990BEL Eddy PlanckaertCAN Steve BauerBEL Edwig Van Hooydonck
1991FRA Marc MadiotFRA Jean-Claude ColottiBEL Carlo Bomans
1992FRA Gilbert Duclos-LassalleGER Olaf LudwigBEL Johan Capiot
1993FRA Gilbert Duclos-LassalleITA Franco BalleriniGER Olaf Ludwig
1994MDA Andréi ChmilITA Fabio BaldatoITA Franco Ballerini
1995ITA Franco BalleriniUKR Andréi ChmilBEL Johan Museeuw
1996BEL Johan Museeuw[7]ITA Gianluca BortolamiITA Andrea Tafi
1997FRA Frédéric GuesdonBEL Jo PlanckaertBEL Johan Museeuw
1998ITA Franco BalleriniITA Andrea TafiBEL Wilfried Peeters
1999ITA Andrea TafiBEL Wilfried PeetersBEL Tom Steels
2000BEL Johan MuseeuwBEL Peter Van PetegemGER Erik Zabel
2001NED Servais KnavenBEL Johan MuseeuwLAT Romāns Vainšteins
2002BEL Johan MuseeuwGER Steffen WesemannBEL Tom Boonen
2003BEL Peter Van PetegemITA Dario PieriRUS Vjacseszlav Jekimov
2004SWE Magnus BäckstedtNED Tristan HoffmanGBR Roger Hammond
2005BEL Tom BoonenUSA George HincapieESP Juan Antonio Flecha
2006SUI Fabian CancellaraBEL Tom BoonenITA Alessandro Ballan
2007AUS Stuart O'GradyESP Juan Antonio FlechaSUI Steffen Wesemann
2008BEL Tom BoonenSUI Fabian CancellaraITA Alessandro Ballan
2009BEL Tom BoonenITA Filippo PozzatoNOR Thor Hushovd
2010SUI Fabian CancellaraNOR Thor HushovdESP Juan Antonio Flecha
2011BEL Johan VansummerenSUI Fabian CancellaraNED Maarten Tjallingii
2012BEL Tom BoonenFRA Sébastien TurgotITA Alessandro Ballan
2013SUI Fabian CancellaraBEL Sep VanmarckeNED Niki Terpstra
2014NED Niki TerpstraGER John DegenkolbSUI Fabian Cancellara
2015GER John DegenkolbCZE Zdeněk ŠtybarBEL Greg Van Avermaet
2016AUS Mathew HaymanBEL Tom BoonenGBR Ian Stannard
2017BEL Greg Van AvermaetCZE Zdeněk ŠtybarNED Sebastian Langeveld
2018SVK Peter Sagan[8]SUI Silvan DillierNED Niki Terpstra
2019BEL Philippe GilbertGER Nils PolittBEL Yves Lampaert
2020törölve
2021ITA Sonny ColbrelliBEL Florian VermeerschNED Mathieu van der Poel
2022NED Dylan van BaarleBEL Wout van AertSUI Stefan Küng
2023NED Mathieu van der PoelBEL Jasper PhilipsenBEL Wout van Aert
2024

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]