Párbaj (film)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Párbaj
(Duel)
Rendező Steven Spielberg
Producer George Eckstein
Alapmű Richard Matheson
Forgatókönyvíró Richard Matheson
Főszerepben Dennis Weaver
Carey Loftin
Zene Billy Goldenberg
Operatőr Jack A. Marta
Vágó Frank Morriss
Gyártás
Gyártó Universal TV
Ország  USA
Nyelv angol
Időtartam 90 perc
Költségvetés 450 000 $ (becsült)[1]
Forgalmazás
Forgalmazó Cinéma International Corporation (CIC)
Bemutató USA 1971. november 13.
Korhatár USA PG
Külső hivatkozások
IMDb-adatlap
PORT.hu-adatlap

A Párbaj (Duel) 1971-ben bemutatott amerikai tévéfilm egy autósról, akit egy elhagyatott úton egy kamion sofőrje próbál megölni, akinek az arcát a film során egyszer sem látjuk.[2] A Párbaj volt Spielberg első jelentősebb filmje (25 évesen rendezte)[1][3], melynek forgatókönyvét Richard Matheson írta saját történetéből.

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

David Mann (Dennis Weaver) középkorú ügyvéd egy megbeszélésre tart Plymouth Valiantjével.[2] Egy kétsávos úton a kaliforniai sivatagban haladva elér egy rohadó, rozsdásodó Peterbilt 281-es[4] mögé, amely jóval a sebességhatár alatt halad. Mann megelőzi, viszont a kamion visszaelőz és ismét lelassít. Mann még egyszer megelőzi, mire a kamionos hosszú dudálással válaszol.

Mann hamarosan egy macska-egér játékban találja magát a kamionossal, aki követi őt egy benzinkútig. Az ügyvéd tankol és elindul. A kamion ott marad a kútnál. Mann boldogan vezet tovább a megbeszélésre, mert azt hiszi, vége ennek az egésznek, viszont hamarosan rémisztő dolgot lát a visszapillantóban, a kamiont. Mannt megpróbálja leszorítani az őrült kamionos, de elérkeznek egy étteremhez, ahol Mann kocsija kipördül és kerítésnek csapódik. Az ügyvéd betér az étterembe, ahol elmegy a mosdóba, mire kimegy, a kamion az étterem előtt parkol üresen. Mann leül egy asztalhoz, és azt gondolja, hogy a kamionos ott van az étteremben. Az egyik kamionosról azt gondolja, hogy ő az, aki megpróbálta megölni, és elkezdenek verekedni. A kamionos kimegy, de nem a Peterbiltbe száll be. Mann gondolja, hogy a kamionos bent van még, és leül. De a rozsdás kamion hirtelen beindul. Az ügyvéd kiszalad, de a kamionos addigra elhajt. Mann elindul de egy lerobbant iskolabusz sofőrje leinti, hogy tolja meg a buszt, mert elakadt egy árokban. A próbálkozások alatt a Peterbilt is megjelenik és Mann elhajt. A kamion viszont kitolja a buszt. Mann elérkezik egy vasúti átjáróhoz, ahol a kamionos be akarja tolni az elhaladó vonat elé. Abban a pillanatban, ahogy felnyílik a sorompó, Mann elindul, de egy homokbuckának ütközik az út szélén. A kamion elhajt. Ahogy halad az ügyvéd, beéri a kamiont, de Mann megáll egy útszéli árusnál. Megpróbálja felhívni a rendőrséget, de a kamionos nekimegy a telefonfülkének. Mann elhajt és elrejtőzik egy roncstelepnél. Elalszik és az épp elhaladó vonat zajára ébred fel. Elindul, remélve, hogy nem találkozik a kamionnal, de az az út szélén vár rá. Mann egy arra közlekedő idős házaspártól kér segítséget, de ők őrültnek tartják. A kamionos előreengedi az ügyvédet, és ismét elkezdődik a hajsza. Mann egy kanyonba veszi az irányt, ahol szembefordul a kamionnal, kitámasztja a gázpedált és kiugrik a kocsijából. A kamion lelöki az autót, de késve fékez, ezért maga is lezuhan a szakadékba. Ezzel véget ér a rémálom.

Szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A két főszereplő jármű egész pontosan egy 1971-es Plymouth Valiant és egy 1955-ös Peterbilt 281-es.[5]
  • A Plymouth rendszáma 149 PCE. A kamionnak ugyanakkor hét rendszáma is van.
  • Spielberg hét kamiont is megnézett, mielőtt kiválasztotta volna a Peterbiltet. Azért erre esett a választása, mert elölről arcra hasonlított.
  • Az író Richard Mathesonnak 1963. november 22-én, Kennedy elnök meggyilkolásának napján jutott eszébe a történet, amikor beért egy lassú kamiont.
  • A kamionsofőr, Carey Loftin – aki a stáblistán Cary Loftinként szerepel – Hollywood egyik legfoglalkoztatottabb kaszkadőre volt, főleg autós jeleneteknél segédkezett.
  • Spielberg titkára a Playboyban olvasta Matheson történetét és ezután hívta fel rá Spielberg figyelmét.
  • A filmben látható étterem, a "Chuck Cafe" ma is üzemel, jelenleg francia étteremként.

Díjak, jelölések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Avoriaz Fantastic Film Festival (1973)
    • díj: Nagydíj – Steven Spielberg
  • Golden Globe-díj (1972)
    • jelölés: Legjobb televíziós minisorozat vagy tévéfilm
  • Emmy-díj (1972)
    • díj: legjobb hangvágás
    • jelölés: legjobb operatőr (TV film) – Jack A. Marta

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]