Párbaj (film)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Párbaj
(Duel)
Rendező Steven Spielberg
Producer George Eckstein
Alapmű Richard Matheson
Forgatókönyvíró Richard Matheson
Főszerepben Dennis Weaver
Carey Loftin
Zene Billy Goldenberg
Operatőr Jack A. Marta
Vágó Frank Morriss
Gyártás
Gyártó Universal TV
Ország  USA
Nyelv angol
Időtartam 90 perc
Költségvetés 450 000 $ (becsült)[1]
Forgalmazás
Forgalmazó Cinéma International Corporation (CIC)
Bemutató USA 1971. november 13.
Korhatár USA PG
Külső hivatkozások
IMDb-adatlap
PORT.hu-adatlap

A Párbaj (Duel) 1971-ben bemutatott amerikai tévéfilm egy autósról, akit egy kevéssé forgalmas úton egy kamion sofőrje próbál gyorsabb haladásra késztetni és így megölni. A kamionos arcát a film során egyszer sem látjuk, csak az derül ki róla, hogy fehér ember.[2] A Párbaj volt Spielberg első jelentősebb filmje (25 évesen rendezte)[1][3], melynek forgatókönyvét Richard Matheson írta saját történetéből.

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

David Mann (Dennis Weaver) középkorú ügyvéd egy megbeszélésre tart piros színű Plymouth Valiant autójával.[2] Egy kétsávos úton a kaliforniai sivatagban haladva elér egy rozsdásodó Peterbilt 281-es kamiont[4], ami üzemanyagot szállít, és amely jóval a sebességhatár alatt halad. Mann megelőzi, viszont a kamion visszaelőzi és ismét lelassít. Mann még egyszer megelőzi, mire a kamionos hosszú dudálással válaszol.

Mann hamarosan egy macska-egér játékban találja magát a kamionossal, aki követi őt egy benzinkútig. Az ügyvéd tankol és elindul. A kamion ott marad a kútnál. Mann boldogan vezet tovább a megbeszélésre, mert azt hiszi, vége ennek az egésznek, viszont hamarosan rémisztő dolgot lát a visszapillantóban, a kamiont. Mannt megpróbálja leszorítani az őrült kamionos, de elérkeznek egy étteremhez, ahol Mann kocsija kipördül és kerítésnek csapódik. Az ügyvéd betér az étterembe, ahol elmegy a mosdóba, és mire kimegy, a kamion az étterem előtt parkol üresen. Mann leül egy asztalhoz, és azt gondolja, hogy a kamionos is ott van valahol az étteremben. Az egyik vendégről azt gondolja, hogy ő az, aki megpróbálta megölni, és elkezd vele egyezkedni, majd verekedni. A kamionos kimegy, de nem a Peterbiltbe száll be. Mann gondolja, hogy a kamionos még bent van, és leül. De a rozsdás kamion hirtelen beindul. Az ügyvéd kiszalad, de a kamionos addigra elhajt.

A Plymouth-t egy lerobbant iskolabusz sofőrje leinti, hogy tolja meg a buszt, mert elakadt egy árokban. A próbálkozások alatt a Peterbilt is megjelenik és Mann elhajt. A kamion viszont kitolja a buszt. Mann elérkezik egy vasúti átjáróhoz, ahol le van eresztve a sorompó, és a kamionos be akarja tolni az elrobogó vonat elé. Abban a pillanatban, ahogy felnyílik a sorompó, Mann gázt ad, majd egy homokbuckának ütközik. A kamion elhajt. Ahogy halad az ügyvéd, beéri a kamiont, de Mann megáll egy útszéli benzinkutasnál, aki mérgeskígyókat tart terráriumokban az út mellett. Onnan megpróbálja felhívni a rendőrséget, de a kamionos nekimegy a telefonfülkének és a terráriumokat is összetöri. Mann elhajt és elrejtőzik egy roncstelepnél, és azt gondolja, hogy jobb, ha hagyja elmenni a kamiont. Elalszik és egy elhaladó vonat zajára ébred. Elindul, remélve, hogy többet nem találkozik a kamionnal, de az az út szélén vár rá. Mann egy arra közlekedő idős házaspártól azt kéri, hogy hívják fel a rendőrséget, de ők őrültnek tartják. A kamionos előreengedi az ügyvédet, és ismét elkezdődik a hajsza. Mann egy kanyonba veszi az irányt, ahol szembefordul a kamionnal, kitámasztja a gázpedált és kiugrik a kocsijából. A kamion lelöki az autót, de késve fékez, ezért maga is lezuhan a szakadékba. Ezzel véget ér a rémálom.

Szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A két főszereplő jármű egy 1971-es Plymouth Valiant és egy 1955-ös Peterbilt 281-es.[5]
  • A Plymouth rendszáma 149 PCE. A kamionnak ugyanakkor hét rendszáma is van.
  • Spielberg hét kamiont is megnézett, mielőtt kiválasztotta volna a Peterbiltet. Azért erre esett a választása, mert elölről arcra hasonlított.
  • Richard Matheson írónak 1963. november 22-én, Kennedy elnök meggyilkolásának napján jutott eszébe a történet, amikor beért egy lassú kamiont.
  • A kamionsofőr, Carey Loftin – aki a stáblistán Cary Loftinként szerepel – Hollywood egyik legfoglalkoztatottabb kaszkadőre volt, főleg autós jeleneteknél segédkezett.
  • Spielberg titkára a Playboyban olvasta Matheson történetét és hívta fel rá Spielberg figyelmét.
  • A filmben látható étterem, a "Chuck Cafe" ma is üzemel, jelenleg francia étteremként.

Díjak, jelölések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Avoriaz Fantastic Film Festival (1973)
    • díj: Nagydíj – Steven Spielberg
  • Golden Globe-díj (1972)
    • jelölés: Legjobb televíziós minisorozat vagy tévéfilm
  • Emmy-díj (1972)
    • díj: legjobb hangvágás
    • jelölés: legjobb operatőr (TV film) – Jack A. Marta

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]