Kapj el, ha tudsz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kapj el,ha tudsz
(Catch Me, If You Can)
Rendező Steven Spielberg
Producer Steven Spielberg
Michel Shane
Walter F. Parkes
Laurie MacDonald
Alapmű Frank Abagnale azonos című könyve
Forgatókönyvíró Jeff Nathanson
Főszerepben Leonardo DiCaprio
Tom Hanks
Christopher Walken
Zene John Williams
Operatőr Janusz Kamiński
Gyártás
Gyártó Amblin Entertainment
Splendid Pictures
Kemp Company
Ország  USA
Nyelv angol
Időtartam 141 perc
Költségvetés 52 millió dollár
Forgalmazás
Forgalmazó USA DreamWorks
Magyarország UIP-Duna Film (DVD/BD)
Bemutató USA 2002. december 25.
Magyarország 2003. február 6. (DVD/BD is)
Díj(ak) Golden Globe - Legjobb betétdal
Bevétel ~352 millió dollár
Külső hivatkozások
Hivatalos oldal
IMDb-adatlap
PORT.hu-adatlap

A Kapj el, ha tudsz (eredeti cím: Catch Me If You Can) 2002-ben bemutatott amerikai életrajzi film Leonardo DiCaprio és Tom Hanks főszereplésével, Steven Spielberg rendezésében.

Ifjabb Frank William Abagnale 16 évesen elszökött otthonról, majd dolgozott a Pan American Airlines másodpilótájaként, gyermekorvosként praktizált Georgiában és ügyvédként Luiasanában.[1] Profi csekkhamisító és szélhámos volt. Több millió dollárt szedett össze mindössze 19 éves koráig. Elfogása után az FBI csekkhamisítási részlege alkalmazta. Napjainkban vezető pénzintézetek biztonsági szakértőjeként dolgozik.

Cselekménye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Háttérinformációk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Habár a film valós eseményekre épít, nem minden felel meg a valóságban történteknek. Frank Abagnale úgy nyilatkozott, hogy Steven Spielberg az egyetlen rendező, aki valósághűen tudja ábrázolni a történteket. Franknek azonban akadt némi ellenvetése a filmmel kapcsolatban. 2001 novemberében megemlítette, hogy sosem találkozott Spielberggel, nem is beszélt vele és a forgatókönyvet sem olvasta, de ezt jobbnak is látta így, valamint tudomásul vette, hogy édesapját jobb fényben tüntetik fel, mint amilyen a valójában volt. Egy interjúban elmondta még, hogy reméli a film szórakoztató, izgalmas és vicces lesz amellett, hogy fontos üzenetet hordoz a gyermekkorról, a családról és a válásról.

A valós életben Frank Abagnale miután megszökött otthonról, soha többet nem találkozott édesapjával. Az, hogy a filmbeli Frank folyamatosan tartja a kapcsolatot apjával, akit szeretne büszkének és elégedettnek látni, Spielberg ötlete volt. Az igazi Frank jónak tartotta a változtatást. Elmondta, hogy habár apjával többet nem találkozott, minden egyes briliáns nap után, amikor sok pénzt sikerült szereznie és csinos nőkkel találkozott, egyedül, a hotelszobában csak apjára és anyjára tudott gondolni és arról fantáziált, hogy szülei újból együtt vannak. Mikor rádöbbent, hogy mindez csak képzelgés, mindig sírás fogta el.[2][2][3]

Carl Hanretty FBI ügynök karakterét Joe Shea-ről mintázták. Abagnale könyvében a Sean O'Reily álnevet használta, ugyanis Joe akkoriban még az ügynökség szolgálatában állt. Azóta nyugdíjba vonult. A forgatókönyvben még a Joe Shea nevet használják, a filmben már Carl Hanretty-t. A változtatás oka nem ismert.[3]

A film a szétzilált családok, összetört otthonok és a zavaros gyermekkor témájával foglalkozik. Spielberg szülei tizenéves korában váltak el, így át tudta érezi Frank Abagnale helyzetét. Carl Hanretty ügynök is elvált, lánya a volt feleségével él Chicagóban. Spielberg több filmjében előfordul, hogy a karakterek hasonló helyzetben élnek, így sok néző számára még könnyebben befogadható a történet, mert úgy érzi, van közös benne és a szereplőben, hogy a történet neki szól. Spielberg olyan filmet szeretett volna létrehozni, amiben a néző szimpatizálni és azonosulni tud a szélhámossal. Szerinte Frank Abagnale egy XXI. századi zseni, aki az ártatlan 1960-as években dolgozott, amikor még az emberek bíztak egymásban.

A marketingrészleg, annak érdekében, hogy elkerülje a vitákat, a filmet nem "megtörtént eseménynek alapján" készültnek hirdette.[4]

A film készítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A történet megfilmesítésének ötlete az 1980-as évekig nyúlik vissza, de a megvalósításról mindaddig nem lehetett szó, míg 1997-ben Spielberg DreamWorks cége meg nem vásárolta Frank Abagnale önéletrajzi könyvének filmes jogait. Lehetséges rendezőként olyan nevek kerültek szóba, mint Miloš Forman, David Fincher vagy Cameron Crow, végül Steven Spielberg úgy döntött, hogy nem csak a film producere, hanem rendezője is lesz.

A filmes jogokat először Michael Shane producer vásárolta meg a Paramount Pictures számára 1990-ben.[5][6] 1997-ben Barry Kamp átvette őket, így került a DreamWorks-höz. A forgatókönyvet Jeff Nathanson írta meg.[7] Először David Fincher került szóba a rendezői posztra, de mivel ő a Pánikszoba munkálataival volt elfoglalva, DiCaprio Gore Verbinskivel kezdte meg a tárgyalásokat, akivel 2001 márciusában Steven Spielberg alá is írta a szerződést.[8][9][10][11] Verbinski James Gandolfinit szerette volna Carl Hanratty, Ed Harrist idősebb Frank Abagnale és Chloë Sevigny-t Brenda Strong szerepére.[12][13][14] Lesse Hallström 2001 júliusában elhagyta a produkciót. Őt követte Ed Harris és Chloë Savigny is.[13][15] Spielberg a DreamWorks társalapítójaként a rendezői feladatokra 2001 augusztusában kötelezte el magát.

A forgatások megkezdését eredetileg 2002 januárjára tervezték, de a dátum február elejére tolódott.[5][16]

A filmben összesen 147 helyszín jelenik meg.[17][18] Vettek fel jelenteket többek között Kaliforniában, Los Angelesben, Burbank-ben, New York-ban és az Ontariói nemzetközi repülőtéren.[19][20] A rengeteg helyszín ellenére a mozit mindössze 52 nap alatt forgatták le. Leonardo egy interjúban úgy nyilatkozott, hogy a sűrű ütemterv miatt sokszor egy délután három napnak tűnt. Április 25-30. között a Park Aveneu-n és a Waldorf Astoria Holtel előtt vettek fel jeleneteket. Ezután a produkció Orange-ba és New Jersey-re vonult, onnan pedig vissza Brooklynba, ahol a bírósági és bankbeli részeket forgatták. Az Európában játszódó jeleneteket Québec City-ben vettél fel. A történelmi belváros egy részét úgy alakították át, hogy az tükrözze a francia kisváros, Montrichard hangulatát. A forgatás 2002. május 12-én ért véget, Montréalban.[21]

Bevételek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A produkció a nyitó hétvégén 30 millió dolláros bevételt könyvelhetett el. A film világszerte nagy sikert aratott a közönségnél és anyagilag is. A Kapj el, ha tudsz volt a tizenegyedik, legnagyobb bevételt hozó film 2002-ben.[22][23]

Fogadtatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mozit többségében pozitív kritikákkal illették. Leonardo DiCaprio alakítását dicsérték. Habár a mozi a kritikusok szerint nem Spielberg legjobb filmje, az egyik legkönnyedebb és legbarátságosabb. A színészi teljesítmények, az izgalmas operatőri munka és a gyakori helyszínváltások lendületessé, tempóssá és élvezetessé teszik, az amúgy több mint két órás filmet.

A filmkritikusok véleményét összegző Rotten Tomatoes 96%-ra értékelte 193 vélemény alapján.[24]

Díjak és jelölések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elnyert kitüntetések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • BAFTA-díj (2003) - Legjobb férfi mellékszereplő: Christopher Walken
  • BMI Film & TV Awards (2003) - BMI Film Music Award - John Williams
  • Art Directors Guild (2003) - Excellence in Production Design Award - Feature Film - Contemporary Films: Jeannine Claudia Oppewall (production designer), Sarah Knowles (art director), Peter Rogness (art director), Michele Laliberte (art director), John Warnke (assistant art director), Miguel López-Castillo (assistant art director)
  • British Animation Awards (2004) - Best Film/TV Graphics
  • Broadcast Film Critics Association Awards (2003) - Critics Choice Award: John Williams (Legjobb zeneszerző) és Steven Spielberg (Legjobb rendező)
  • National Society of Film Critics Awards (2003) - NSFC Award - Legjobb férfi mellékszereplő: Christopher Walken
  • Screen Actors Guild Awards (2003) - Kiemelkedő férfi mellékszereplő: Christopher Walken
  • Teen Choice Award (2003) - Choice Movie Liar: Leonardo DiCaprio

Jelentősebb jelölések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • BAFTA-díj (2003) - Legjobb adaptált forgatókönyv jelölés: Jeff Nathanson
  • BAFTA-díj (2003) - Legjobb jelmeztervezés jelölés: Mary Zophres
  • BAFTA-díj (2003) - Legjobb filmzene jelölés: John Williams
  • Golden Globe díj (2003) - Legjobb színész - drámai kategória jelölés: Leonardo DiCaprio
  • Oscar-díj (2003) - Legjobb férfi mellékszereplő jelölés: Christopher Walken
  • Oscar-díj (2003) - Legjobb eredeti filmzene jelölés: John Williams
  • Golden Globe díj (2003) - Best Performance by an Actor in a Motion Picture - Drama: Leonardo DiCaprio
  • Grammy-díj (2003) - John Williams
  • MTV Movie Award (2003) - Best Male Performance: Leonardo DiCaprio

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Frank Abagnale. „Comments”, Abagnale & Associates, 2002. szeptember 3. (Hozzáférés ideje: 2008. június 30.) 
  2. ^ a b Steve Head. „An Interview with Steven Spielberg”, IGN, 2002. december 17. (Hozzáférés ideje: 2008. június 30.) 
  3. ^ a b Claude Brodesser. „D'Works tracking tis semi-freedom and professional”, Variety, 2001. augusztus 28. (Hozzáférés ideje: 2008. június 30.) 
  4. Stax. „The Man Behind Catch Me if You Can”, IGN, 2001. november 15. (Hozzáférés ideje: 2008. július 1.) 
  5. ^ a b Claude Brodesser; Dana Harris. „D'Works to play Catch”, Variety, 2001. augusztus 21. (Hozzáférés ideje: 2008. június 30.) 
  6. Charles Lyons; Dade Hayes. „D'Works sets play date for pricey Catch”, Variety, 2002. január 8. (Hozzáférés ideje: 2008. június 29.) 
  7. Dan Cox. „TV vet Kemp prepping pix at U, UA, D'Works”, Variety, 1997. december 15. (Hozzáférés ideje: 2008. június 29.) 
  8. Michael Fleming. „Noon strikes twice at Spyglass for 3 scribes”, Variety, 2000. április 4. (Hozzáférés ideje: 2008. június 29.) 
  9. Claude Brodesser; Charles Lyons. „DiCaprio plays Catch”, Variety, 2000. július 31. (Hozzáférés ideje: 2008. június 30.) 
  10. Michael Fleming. „Fox rocks with Mamas & Papas pic”, Variety, 2000. augusztus 22. (Hozzáférés ideje: 2008. június 30.) 
  11. Michael Fleming. „Dish: Billionaire Reveres films”, Variety, 2001. július 30. (Hozzáférés ideje: 2008. június 30.) 
  12. Claude Brodesser; Dana Harris. „Inside Move: DiCaprio misses Catch”, Variety, 2000. november 6. (Hozzáférés ideje: 2008. június 30.) 
  13. ^ a b Stax. „Another Catch for Leo's Next Flick”, IGN, 2001. július 6. (Hozzáférés ideje: 2008. július 1.) 
  14. Michael Fleming. „Beresford goes home again; Project pulled”, Variety, 2001. február 15. (Hozzáférés ideje: 2008. június 30.) 
  15. Charles Lyons; Dana Harris. „Hallstrom plays Catch”, Variety, 2001. május 22. (Hozzáférés ideje: 2008. június 30.) 
  16. Army Archerd. „Kudos to Opening Ceremonies”, Variety, 2002. február 11. (Hozzáférés ideje: 2008. június 30.) 
  17. Army Archerd. „Tonight Show employees get anni bonus”, Variety, 2002. április 2. (Hozzáférés ideje: 2008. június 30.) 
  18. Catch Me if You Can”, Extra, 2002. december 12. (Hozzáférés ideje: 2008. július 3.) 
  19. Army Archerd. „Who will fill Frank Sinatra's shoes?”, Variety, 2002. április 30. (Hozzáférés ideje: 2008. július 1.) 
  20. Brian Linder. „Spielly Update: Report, Catch Me”, IGN, 2002. május 2. (Hozzáférés ideje: 2008. július 1.) 
  21. Army Archerd. „Sierra Madre inspires Spider-Man helmer”, Variety, 2002. május 14. (Hozzáférés ideje: 2008. július 1.) 
  22. Catch Me if You Can (2002). Box Office Mojo. (Hozzáférés: 2008. június 29.)
  23. 2002 Yearly Box Office Results. Box Office Mojo. (Hozzáférés: 2008. június 29.)
  24. Rotten Tomatoes kritika

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]