Nimfapapagáj
Nimfapapagáj | ||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett | ||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||
Nymphicus hollandicus (Kerr, 1792) | ||||||||||||||||||
Szinonimák | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
Elterjedés | ||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Nimfapapagáj témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Nimfapapagáj témájú médiaállományokat és Nimfapapagáj témájú kategóriát. |
A nimfapapagáj (Nymphicus hollandicus) a madarak osztályának a papagájalakúak (Psittaciformes) rendjéhez és a kakadufélék (Cacatuidae) családjához tartozó Nymphicus nem egyetlen faja.[1]
Régebbi rendszerbesorolások a Psittacus nembe sorolták Psittacus hollandicus néven, illetve a Leptolophus nembe sorolták Leptolophus hollandicus néven.
Átmeneti fajnak számít a kakaduk és a laposfarkú papagájok között. Korábban a papagájfélék családjába sorolták, de bizonyos anatómiai tulajdonságai és viselkedésükben fellelhető sajátosságok miatt a kakadufélék közé sorolták át.
Előfordulása
[szerkesztés]Ausztrália területén honos. Fákkal tarkított, nyílt füves térségek lakója. A zárt erdőségeket kifejezetten kerüli.
Megjelenése
[szerkesztés]Testhossza 32 centiméter. Alapszíne szürke a hím neműnek sárga a feje. Némelyik madár sötétebb vagy enyhén barnás árnyalatú. A domesztikált egyedek között albínó, lutínó és izabellaszínű egyedek is akadnak. Az eredeti, vadon élő alak és a háziasított egyedek színezete között sok átmeneti alak létezik. Homloka, feje tetejének elülső része, a pofa- és a toroktájék sárga. Arcrészén narancssárga folt, szárnyán fehér szárnyfolt található. Felálló tollbóbitát visel. A bóbita túlnyomórészt sárga, szürkés csúcsi dísszel. Finom, csúcsánál elkeskenyedő bóbitáját izgalmában leszegi. Farka 17 centiméteres, a felső farkfedők és a középső faroktollak világosszürkék, míg a külső sötétebbek. Lába és csőre szürke, viaszhártyája részben tollal fedett.
A tojó homloka, feje teteje, pofa- és toroktájéka szürkével kevert sárga, a fültájékon levő folt kevésbé élénk. Bóbitáján több a szürke.
Életmódja
[szerkesztés]Nagy csapatokban a talajon keresgéli magokból, füvekből, gyomokból és bogyókból álló táplálékát. A párok a csapaton belül is összetartanak. Szárazság esetén egy-egy vízlelőhelyen akár 1000 madár is összegyűlhet. Szívesen üldögél a fák ágain, de táplálkozni többnyire a földön szokott. Röpte gyors és iránytartó.
Szaporodása
[szerkesztés]Költési időszaka a csapadék függvényében alakul, de inkább az őszi hónapokban szokott költeni. Faodúba készíti fészkét. Egy fán csak egy nimfapapagáj fészek található, a legközelebb 200 méterre tűri meg fajtársait költési idényben. Fészekalja négy-öt tojásból áll. A szülők felváltva kotlanak. A kotlási idő 18-21 nap, a kirepülési idő négy-öt hét.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Oláh György, Bankovics Attila (2022). „A papagájalakúak (Psittaciformes) rendjéhez tartozó fajok magyar nevei”. Állattani Közlemények 107 (1-2), 109–174. o. DOI:10.20331/AllKoz.2022.107.1-2.5.
Források
[szerkesztés]- Papagájok hivatalos magyar neve, természetvédelmi státusza és bejelentési kötelezettsége Magyarországon
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. szeptember 11.)
- Werner Lantermann: Nymphensittiche. Artgerechte Haltung, Pflege und Zucht 1. Auflage, Oertel + Spörer, Reutlingen 1999, ISBN 3-88627-231-1
- Franz Robiller: Handbuch der Vogelpflege. Papageien Band 1 Seiten 434 bis 442, 2. Auflage, Eugen Ulmer, Stuttgart 2001, ISBN 3-8001-7485-5