Nyikolaj Szergejevics Trubeckoj

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nyikolaj Trubeckoj
Nikolai Trubetzkoy.jpg
Trubeckoj 1920-ban
Születéskori neve Nyikolaj Szergejevics Trubeckoj
Született 1890. április 16.
Moszkva
Elhunyt 1938. június 25.
Bécs (48 évesen)
Nemzetisége orosz
Foglalkozása nyelvész
Iskolái Moszkvai Állami Egyetem
Fontosabb munkái Grundzüge der Phonologie (A fonológia alapelvei, 1939)

Nyikolaj Szergejevics Trubeckoj herceg (oroszul Николай Сергеевич Трубецкой, latin betűs nyelvekben általában Nikolai Trubetzkoy; Moszkva, 1890. április 16. – Bécs, 1938. június 25.) orosz nyelvész és történész, a prágai iskola és az alaki fonológia alapjainak lefektetője, a strukturális nyelvészet megalkotója.

Származása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A litván Gediminas fejedelmi (nagyhercegi) család leszármazottja (a családnév lengyelül Trubecki vagy Trubieckoj, ruszinul Trubetsky, ukránul: Трубецький vagy Трубецькoй, fehéroroszul Трубяцкі).

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Trubeckoj a moszkvai egyetemet végezte el 1913-ban és a forradalomig előadó tanárként ott is tanított. Ezt követően a rosztovi egyetem, majd 1920-22-ben a szófiai egyetem, végül a bécsi egyetem szláv filológiai tanszékének professzora haláláig. Tisztázatlan körülmények között egy Gestapo kihallgatás után halt meg, halotti anyakönyve szerint szívrohamban, miután 1938-ban a nemzetiszocializmus ideológiai alapjait támadó munkát jelentetett meg.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Trubeckojt nyelvelméletei tették híressé. A nyelvtudományokban, különösen a fonológia területén kutatott. Témája a fonológiai rendszerek kialakulása és fejlődése egyes nyelvekben, majd ezek általános összefüggései. Első cikkét 1905-ben publikálta még egyetemi tanulmányai előtt. Szakdolgozatának témája a fő indoeurópai nyelvek fejlődése volt. Bécsben a korai írott nyelvek fejlődését, valamint a nyelv vizsgálatának új módszereit tanulmányozta, amelyben alapvető újdonság volt a funkcionális logika alkalmazása. A nyelvek oszthatatlan egységeit kereste, amelyek a nyelvfejlődés során lassan, vagy egyáltalán nem változnak, és változatlanul kerülnek át az areális nyelvkiegyenlítődés során más nyelvekbe. Az összehasonlító nyelvészet általános képével ellentétben azt állította, hogy a nyelvek nem protonyelvek szétválásával, hanem ősi nyelvek közeledésével alakultak ki.[1]

Az ezt tárgyaló munkáját posztumusz adták ki 1939-ben, ezért a körülötte kibontakozó vitákhoz már nem szólhatott hozzá, hogy megvédje és kiteljesítse elméleteit. Ennek ellenére e munkától számítják a fonológia önálló tudománykénti kiválását a fonetika tudományából.

Munkássága a mai nyelvészetben méltatlanul mellőzött korpusz. Ennek oka az, hogy elméleteinek egyik következménye a mára merevvé rögzült nyelvcsaládelméletek kritikája. A nyelvek oszthatatlan és lassan változó elemei ugyanis alapvetően szemben állnak a nyelvcsaládelméletek Jacob Grimm-féle hangtörvényeivel.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Renfrew, Colin (1989.). „Az indoeurópai nyelvek eredete”. Scientific American (magyar kiadás) (12), 74–82. o.  

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Stephen R. Anderson: Phonology in the Twentieth Century. Theories of Rules and Theories of Representations. Chicago: The University of Chicago Press. pp 83–116. 1985.
  • Trubetzkoy, N. (1939). Grundzüge der Phonologie. Travaux du cercle linguistique de Prague 7.
  • Новикова, Л. И./ Сиземская, И. Н. (Hrsg.): Россия между Европой и Азией: Евразийзкий соблазн, Москва, 1993.
  • Poljakov, Fedor B.: Nikolaj Trubetzkoys eurasische Vision: Hintergründe und Wirkung, in: Nikolaj S. Trubetzkoy: Russland – Europa – Eurasien. Ausgewählte Schriften zur Kulturwissenschaft. Wien, 2005, S. 315-414.
  • Trubeckoj szellemi életrajza