Natalja Alekszejevna Romanova orosz nagyhercegné

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Natalja Alekszejevna orosz nagyhercegné
Natalia Alexeievna of Russia.jpg
Natalja Alekszejevna orosz nagyhercegné
Született 1755. június 25.
 Porosz Királyság, Prenzlau
Elhunyt 1776. április 15. (20 évesen)
 Orosz Birodalom, Szentpétervár
Házastársa Pavel Petrovics orosz nagyherceg
Szülei IX. Lajos hessen–darmstadti őrgróf
Henrietta Karolina pfalz–zweibrückeni hercegnő

Natalja Alekszejevna orosz nagyhercegné, született Vilma Lujza hessen–darmstadti hercegnő (németül Prinzessin Wilhelmina Luisa von Hessen–Darmstadt, oroszul великая княгиня Наталья Алексеевна Романова; Prenzlau, 1755. június 25.Szentpétervár, 1776. április 15./április 26.) hessen–darmstadti hercegnő, házassága révén orosz trónörökös nagyhercegné.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Származása és gyermekkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wappen Hessen-Darmstadt 1736.jpg

Vilma Lujza hessen–darmstadti hercegnő 1755. június 25-én látott napvilágot Prenzlau városában IX. Lajos hessen–darmstadti őrgróf (1719–1790) és Henrietta Karolina pfalz–zweibrückeni hercegnő (1721–1774) ötödik gyermekeként, egyben negyedik leányaként. A családban összesen nyolc gyermek született, azonban a szülők házassága boldogtalan volt. Míg az őrgrófot elsősorban a hadsereg és a katonáskodás kötötte le, addig feleségét a kor egyik legműveltebb asszonyának tartották, aki idejét szívesen töltötte olvasással és zenéléssel.

Vilma Lujza hercegnő neveltetése édesanyja szigorú felügyelete alatt folyt. Johann Wolfgang von Goethe és Johann Gottfried Herder gyakorta megfordultak a hesseni udvarban az őrgrófné közeli barátaiként, s tevékenységük hatást gyakorolt a hercegi gyermekekre is. A kor szokásainak eleget téve a hercegkisasszonyokat természetesen megtanították franciául, táncolni és a könnyed társalgás művészetére.

Házassága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1773-ban II. Katalin orosz cárnő elérkezettnek látta az időt, hogy megnősítse fiúgyermekét és örökösét, az akkor a tizennyolcadik életévét betöltő Pavel Petrovics nagyherceget. Az uralkodónő II. Frigyes porosz király véleményét is kikérte az ügyben, s a porosz uralkodó a hesseni őrgróf három, még hajadon leányát javasolta a cárnőnek. Az orosz cárnő, képtelen lévén a nővérek között dönteni, meghívta udvartartásába a hercegnőket és édesanyjukat. Vilma Lujza, Amália és Lujza hercegnők és édesanyjuk a porosz fővárosban találkoztak az orosz küldöttséggel. A fogadóbizottságot Andrej Kirillovics Razumovszkij gróf, a nagyherceg legjobb barátja vezette. A grófot elbűvölték a hercegnők, különösen Vilma Lujza, aki ellenben nem viszonozta érdeklődését.

1773. június 15-én a hercegnőket hivatalosan fogadták a gatcsinai palotában. Pavel Petrovics nagyherceg Vilma Lujza hercegnőt választotta magának: „állítólag nyomban beleszeretett, noha nem volt nagy szépség. Jellemes, akaratos és főleg becsvágyó teremtés lehetett…”[1] Augusztus 15-én a hercegnő áttért az ortodox hitre, felvette a Natalja Alekszejevna nevet; másnap hivatalosan bejelentették a cárevics és a hercegnő eljegyzését. A menyegzőre szeptember 29-én került sor az orosz fővárosban.

A házasság első hónapjai gondtalanul és kellemesen teltek a nagyhercegné számára. Élénk és vidám személyiségével elbűvölte a cári udvart, kapcsolata férjével boldog volt.[2] Ugyanakkor a cárnő növekvő gyanakvással kezelte menyét: a nagyhercegné igyekezett több tiszteletet és hatalmat kivívni a kormányzásban mellőzött férjének. „Tele van ambícióval” – írta az uralkodónő menyéről,[3] akinek liberális neveltetéséből fakadó szemlélete és viselkedése sokszor megbotránkoztatta anyósát, s politikai törekvései kezdtek kényelmetlenné válni az uralkodónő számára. Az udvarban olyan híresztelések kaptak szárnyra, hogy a hercegnő viszonyt folytat férje barátjával, Razumovszkij gróffal. Mikor a nagyhercegné áldott állapotba került, sokan kétkedéssel fogadták a gyermek apjának kilétét. A nagyherceg azonban „szemet hunyt frivol életvitele és laza erkölcse felett.”[4]

1776. április 15-én, a Gergely-naptár szerint április 26-án Natalja Alekszejevna nagyhercegné hosszas vajúdás után egy koraszülött fiúgyermeket hozott a világra. A baba nagy mérete, más források szerint a nagyhercegné medencéjének deformáltsága miatt[5] a gyermek csak császármetszéssel jöhetett volna biztonságban világra, ezt azonban az orvosok nem alkalmazták, így anya és gyermeke is aznap meghaltak. A nagyhercegnét a Szent Alekszandr Nyevszkij-monostorban temették el. A nagyherceg vigasztalhatatlan volt felesége elvesztése után, azonban édesanyja ragaszkodott újbóli megnősülésére. Hogy legyőzze fia ellenkezését, az uralkodónő azt állította, Natalja Alekszejevna házasságtörő viszonyt folytatott, s ebből származott a gyermek is. Bizonyítékként a cárnő megmutatta a nagyhercegné és Razumovszkij által váltott szerelmes leveleket. A cári udvar nem rendelt el kötelező gyászt a nagyhercegnéért, a temetésen a trónörökös nem vett részt.[6]

Leszármazása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]