Nagy Zoltán Mihály

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nagy Zoltán Mihály
Élete
Született 1949. április 8. (65 éves)
Nagymuzsaly, Szovjetunió
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) vers

Nagy Zoltán Mihály (Nagymuzsaly, Szovjetunió, 1949. április 8. –) József Attila-díjas kárpátaljai magyar költő, író. A Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozatának tagja (2005).

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1974-ben érettségizett Mezőkaszonyban. 1964-tól 1967-ig kolhoztag volt, 1967-től az ungvári szovhozban szőlőmunkásként dolgozott, 1968-tól útépítő munkás, 1973-tól állatgondozó, 1975-től dohánytermesztő, majd 1978-ig bérszámfejtő, 1979-ben gépi könyveléssel foglalkozott, 1980-ban építőmunkás, 1981-1989-ig Beregszászban építőmunkás. 1989-ben bekerült a Hatodik Síp c. laphoz olvasószerkesztőnek. 1992 januártól a Kárpáralja c. közéleti és kulturális lap munkatársa, 1993 óta szerkesztője, a Galéria Kiadó munkatársa. 2002 és 2009 közt az újraalapított Együtt című irodalmi, művészeti, kulturális folyóirat főszerkesztője; 2004-től az ungvári Intermix Kiadó szerkesztője. 1982-től tagja volt a József Attila Stúdiónak annak megszűnéséig, 1978-1989 között a Szovjetunió Kommunista Pártjának tagja, 1994 óta a Magyar Írószövetségnek, 2005 óta a MMA-nak. Csonkapapiban él és alkot.

Először 1963-ban publikált, 1979-ben és 1982-ben novellapályázaton nyert. 1989-ben a Bethlen és a Soros Alapítvány támogatta írói munkásságát. 1991-ben a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Kovács Vilmos irodalmi díjjal jutalmazta. Változatos, gazdag költői eszközrendszerrel alkot, prózája szenvedélyes, történeti és szociális indíttatású. A Sátán fattya c. trilógiájában kimondja, elbeszéli, feltárja a majd félévszázadon át kimondhatatlant, a kárpátaljai magyaroknak azt a nagy fájdalmát és vérveszteségét, hogy a kárpátaljai magyarság mintegy 40 ezer férfitagját a II. világháború után a kollektív bűnösség elve alapján bevagonírozta, elhurcolta, halálra ítélte a szovjet hatalom.

Munkáiból[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Dolgok igézetében (versek, Ungvár, 1983);
  • Fehér Eper (elbeszélések, Ungvár, 1988);
  • Pírban, perben (versek, Ungvár, 1990);
  • A Sátán fattya (regény, Budapest, 1991, 2000, 2003);
  • Tölgyek alkonya (regény, Budapest-Beregszász, 1996, 2007);
  • Az idő súlya alatt (elbeszélések, 2001);
  • Páros befutó (kisregény, 2002);
  • Új csillagon (versek, Ungvár-Budapest, 2003);
  • A teremtés legnehezebb napja : A Sátán fattya trilógia 3. része (regény, Ungvár-Budapest, 2004, 2006);
  • Messze még az alkonyat : versesregény-variáció. (Ungvár-Budapest, 2008);
  • Fogyó fényben : a Messze még az alkonyat című versesregény-trilógia második része (Ungvár-Budapest, 2010)

Díjak, elismerések (válogatás)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Év Könyve Díj (regény kategóriában, 2000),
  • A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaságának elismerő oklevelei (2001, 2005),
  • Az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség Kovács Vilmos Irodalmi- és Művelődési Díja (2004),
  • József Attila-díj (2005),
  • Teleki Pál Érdemérem (2006),
  • A Magyar Kultúra Lovagja cím (2007)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Pál György. A magyar irodalom Kárpátalján : 1945-1990. Nyíregyháza, 1990.
  • M. Takács Lajos: Még ma is küld írót a falu. In: M. Takács Lajos: Résnyire nyílt ajtók : irodalom, művelődés, nyelvészet. Debrecen-Ungvár : KLTE Szláv Filológiai Intézet, 1991.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]