Kollektív bűnösség

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A kollektív bűnösség elve valamely etnikai vagy társadalmi csoport, közösség egyetemleges felelősségre vonása azon a jogcímen, hogy e közösség egyes tagjai ténylegesen (vagy föltételezhetően) jogi vagy erkölcsi értelemben elítélendő cselekedetet hajtottak végre.

A kollektív bűnősség alkalmazását eredetileg tagadták a polgári büntetőjogi elméletek. A 20. században azonban, mint politikai elv, érvényesült a gyarkolatban. A második világháborúban győztes nagyhatalmak alkalmazták a legyőzöttekkel szemben, illetve a kisebbségben élő, a legyőzött nemzetekhez tartozó emberekkel szemben. Az 1945-ös potsdami konferencia is kimondta a csehszlovákiai, lengyelországi, magyarországi német nemzetiségű lakosok egy részének Németországba telepítését. A Beneš-dekrétumok a Csehszlovákiában élő németek és magyarok elleni intézkedéseket jelentettek.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Horváth Jenő: Világpolitikai lexikon (1945-2005)