Nagy-csatorna
| Nagy-csatorna | |
| Világörökség | |
 | |
| Ország | Kína |
| Világörökség-azonosító | |
| Elhelyezkedése | |
 Nagy-csatorna
Pozíció Kína térképén
| |
 é. sz. 30° 15′ 41″, k. h. 120° 13′ 26″Koordináták: é. sz. 30° 15′ 41″, k. h. 120° 13′ 26″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy-csatorna témájú médiaállományokat. | |
A Nagy-csatorna (egyszerűsített írásjegyekkel: 大运河; hagyományos írásjegyekkel: 大運河; pinjin: Dà Yùnhé) csatornarendszer Kínában, amely a Jangce () alsó folyásának rizstermő vidékeit köti össze az észak-kínai politikai centrumokkal, Hangcsou () városától Pekingig. Összességében körülbelül 1794 km hosszú, ezzel a világ legnagyobb mesterséges vízi útjaként tartható számon. Érinti Tiencsin ()t, valamint Hopej (), Santung (), Csiangszu () és Csöcsiang () tartományokat. A Világörökség része.
Megépítését az tette szükségessé, hogy Kína természetes vízi útjai többnyire nyugat-kelet irányúak, s az észak-déli szállítás nagy nehézségekbe ütközött. Első szakaszát a Huaj () folyó és a Jangce között az i. e. 500 körül ásták ki. A maihoz közelítő formájában a Szuj ()-dinasztia Szuj Jang-ti () nevű hírhedt császárának uralkodása alatt épült ki 605-ben. Fő funkciója az volt, hogy a déli adógabonát eljuttassa a fővárosba és az északon állomásozó hadseregekhez. A Tang-korban vált jelentőssé, ettől fogva egészen a 19. századi vasútépítésekig a kínai belső kereskedelem egyik legfontosabb útvonala volt. Gyakran elpusztították a háborús konfliktusok idején, betemetődött, de mindig újjáépítették.[1] Déli szakaszának a 21. század elején is nagy a gazdasági, közlekedési fontossága.
Jegyzetek
Források
- ↑ Ázsiaföldr: Horváth Gergely, Probáld Ferenc, Szabó Pál (szerk): Ázsia regionális földrajza. Budapest: ELTE Eötvös Kiadó. 1998. 158. o. ISBN 9789632840215
