Melína Merkúri

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Melína Merkúri
Melina Mercouri.JPG
Születési neve María Amalía Merkúri
Született 1920. október 18.
Athén, Görögország 1828
Elhunyt 1994. március 6. (73 évesen)
New York, USA
Nemzetisége görög
Házastársa Panos Harokopos (1941 - 1962)
Jules Dassin (1966 - 1994)
Foglalkozása színésznő, énekesnő, politikus, a görög Parlament képviselője

Melína Merkúri az IMDb-n

Melína Merkúri (latin átírásban gyakran: Melina Mercouri; görög betűkkel: Μελίνα Μερκούρη; eredeti nevén María Amalía Merkúri) (Athén, 1920. október 18.New York, 1994. március 6.) görög színésznő, énekesnő, politikus, a görög Parlament képviselője, 1981-től Görögország első női kulturális minisztere.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Életének első szakaszában a legfontosabb személy nagyapja, Szpirosz Merkurisz volt, aki több évtizeden át töltötte be Athén polgármesteri tisztségét. Apja parlamenti képviselő volt. Szülei válása után az anyjával élt. Nagybátyja a Görög Nemzetiszocialista Párt vezetője volt, aki a második világháború alatt a Görög Nemzeti Bank elnöke lett.

A második világháború alatt, még tizenévesként ment férjhez Pánosz Harokoposzhoz.

Első filmje, a görög Stella (1955) volt, amelyet Michael Cacoyannis rendezett. A film elkerült a cannes-i filmfesztiválra, ahol Arany Pálmára jelölték. A díjat ugyan nem kapta meg, de a művésznő itt találkozott azzal a férfival, Jules Dassin rendezővel, akivel együtt élte le életét.

Melína Merkúri az 1960-ban Jules Dassin rendezésében készült Never on Sunday című filmjével szerzett nemzetközi hírnevet. A filmbeli szerepéért Oscar-díjra jelölték, ezután sztárrá vált az olyan filmekkel, mint a Topkapi, Phaedra és Gaily, Gaily. 1978-ban abbahagyta a filmezést. Utolsó filmjét, az A Dream of Passion-t szintén Jules Dassin rendezte, partnere Ellen Burstyn volt.

Az USA által támogatott katonai diktatúra idején (1967-1974) Melína Merkúri Franciaországban élt. Amikor megfosztották görög állampolgárságától, azt mondta: "Görögnek születtem és görögként fogok meghalni. Pattakosz úr fasisztának született és fasisztaként fog meghalni." Ezekben az években négy lemeze jelent meg Franciaországban, egy görög szöveggel, három franciával, mind a négy görög zeneszerzők alkotásaival.

A görögországi demokrácia helyreállítása után hazatért és először parlamenti képviselő lett. 1981-ben kulturális miniszterré nevezték ki, ezt a tisztséget két cikluson át, 1989-ig töltötte be. 1993-94-ben ugyanezt a hivatalt foglalta el. 1971-ben írta meg önéletrajzát Görögnek születtem címmel.

Kulturális miniszterként az ő javaslatára jött létre az Európa kulturális fővárosa kezdeményezés az Európai Unió kultúrpolitikájának részeként. Az első kulturális főváros Athén lett. Küzdött a parthenoni márványok hazahozataláért, amelyeket Lord Elgin az Akropoliszról vitt el, és amelyek a londni British Múzeumban láthatók.

1994-ben halt meg egy New York-i kórházban, tüdőrákban. Holttestét Athénba szállították és miniszterelnöknek kijáró pompával temették el.

Filmjei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]