Mazsola

A mazsola leginkább magtalan – vagy legfeljebb egymagvú – szőlőfajták aszalt, illetve megaszalódott bogyója. Nedvességtartalma a friss gyümölcsének körülbelül a negyede. Az 1930-as évekbeli Magyarországon a mazsola kereskedés monopóliuma a "Lenz Testvérek" gyarmatárú nagykereskedő cég kezében volt, amelyet Lenz József (1897–1965) kereskedelmi tanácsos, földbirtokos fejlesztett; ez a cég, több más mellett is, már 1896 óta foglalkozott a mazsola behozatalával.

Előállítása

Legolcsóbb módja a késői szüret, ami előtt a szőlőszemek már a tőkén összetöppednek, de a bogyókat gyakran – részben vagy teljesen – különféle aszaló berendezésekben szárítják ki. A szőlőt óvatosan szüretelik és válogatják, hogy a szemeken lehetőleg ne maradjanak kocsánycsonkok. A gyümölcsöt hideg vízzel mossák, majd szárítják és osztályozzák. A nedvességtartalmát gőzöléssel állítják be. A terméket préselik, és úgy csomagolják.

A világ mazsolatermelése 1995-ben 1,1 millió tonna volt. A legnagyobb termelők:

• Törökország,
• Görögország,
• Oroszország,
• Azerbajdzsán,
• Grúzia,
• Örményország,
• Ausztrália,
• Irán,
• USA Kalifornia.

Magyar iratokban először a 16. században említették.

Felhasználása

Közvetlenül is ehető, csemegének illetve bor- avagy sörkorcsolyának gyakran (sózott) olajos magvakkal keverik. Gyakorta használják különböző cukrászati készítményekben (süteményekben, tortákban, fagylaltokban stb.) és csemegeborok készítéséhez is.

Források

• Magyar nagylexikon XII. (Len–Mep). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2001. 827–828. o. ISBN 963-9257-07-9