1937. szeptember 19-én mutatkozott be a Ripensia Timișoara csapatában a román élvonalban egy Sportul Studențesc elleni mérkőzésen, amely 4–3-as temesvári győzelemmel végződött. Az 1937–38-as idényben 17 bajnoki mérkőzésen lépett pályára és 18 gólt szerzett. Ezzel tagja volt a bajnok temesvári csapatnak. A következő idényben a második helyen végzett a csapattal és 21 meccsen 21 gólt szerzett, amellyel a bajnokság gólkirálya lett. Az 1939–40-es idényben csak a hatodik helyet szerezte meg a temesvári csapattal. Ebben az idényben 19 mérkőzésen játszott és 15 gólt ért el. A következő idényt a temesvári csapatban kezdte és 6 mérkőzésen 8 gól szerzett. Utoljára 1940. október 20-án az UD Reșița elleni 2–2-s döntetlennel zárult mérkőzésen szerepelt temesvári színekben. Összesen 63 román bajnoki mérkőzésen 62 gólt szerzett.
1940-ben a második bécsi döntést követően Észak-Erdély visszakerült Magyarországhoz és több erdélyi csapat is a magyar élvonalban indult. Több magyar származású labdarúgó román csapatokból Magyarországra szerződött.
Így tett Marosvári is, aki 1940 őszén a WMFC Csepel labdarúgója lett. Első idényében az ötödik helyen végzett a csapattal, majd az 1941–42-es és 1942–43-as idényben bajnokságot nyert a csepeli együttessel. A második világháború után indult első két bajnokságban két bajnoki harmadik helyezést ért el a csapattal. Az 1947–48-as szezonban ismét bajnokságot szerzett a Csepel együttesével.
Az 1953-as és 1954-es idényben a Csepel, 1966-os és 1967-es idényben a Dunaújvárosi Kohász, 1968 és 1970 között a Salgótarjáni BTC vezetőedzője az első osztályban. Az 1973–74-es idényben a másodosztályú Debreceni VSC edzőjeként tevékenykedett.
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
Románia
Jugoszlávia
Lettország
Magyarország
Magyarország
