László Fülöp Elek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen FoBeBot (vitalap | szerkesztései) 2021. március 11., 22:01-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Bot: nevet változtatott magyar személyek kategorizálása)
László Fülöp Elek
Önarckép (1911) Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Önarckép (1911) Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

Született1869. április 30.
Pest
Meghalt1937. november 22. (68 évesen)
Hampstead
Nemzetiségemagyar
IskoláiJulian Akadémia

László Fülöp Elek aláírása
László Fülöp Elek aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz László Fülöp Elek témájú médiaállományokat.

Lombosi László Fülöp Elek M.V.O., P.R.B.A. (születési nevén: Laub Fülöp; Pest, 1869. április 30.[1]London, 1937. november 22.) magyar festőművész. Vezetéknevét 1891-ben változtatta Lászlóra.

A nemzetközi nemesi és pénzarisztokrácia utolsó udvari festője. Elsősorban királyokról, királynőkről, főnemesekről és kiemelkedő közéleti személyekről készített portréiról ismert, de a magyar vidéki életről, utazásai helyszínéről is festett zsáner– illetve tájképeket.

Ifjúkora és tanulmányai

Szerény körülmények között született Budapesten Laub Adolf, zsidó származású női szabó és Goldreich Johanna legidősebb fiaként. Szüleinek kilenc gyermeke született, de csak öten élték meg a felnőttkort. 14 évesen kezdett dolgozni, először Neumann címerfestő műhelyében, majd Strelisky Sándor fotóműtermében retusőrként. Tanulmányait 1884-től az Iparrajziskolában, majd 1886-tól a Mintarajziskolában végezte, Székely Bertalan és Lotz Károly növendékeként. Ezt követően 1889–1890 és 1891–1892 között Münchenben a Képzőművészeti Akadémián Liezen-Mayer Sándor osztályában, közben 1890–1891 között egy évet Párizsban a Julian Akadémián tanult, ahol Jules Lefebvre(wd) és Benjamin Constant tanítványa volt.[2]

Munkássága

László Fülöp 1894-ben kapta első állami megrendelését, Szilágyi Dezső igazságügyminiszter arcképének elkészítésére, valamint első uralkodói megrendelését, Ferdinánd bolgár trónörökös és felesége arcképének megfestésére. 1899-ben Ferenc József császár ült neki modellt, majd egy évvel később XIII. Leó pápa Vatikánban készült arcképével a párizsi Nemzetközi Kiállítás nagy aranyérmét nyerte. 1900-ban Viktória királynő kérte fel kedvenc tábornoka, Sir George White portréjának megfestésére. Ebben az évben festette meg a német császári család tagjait is.[2] 1907-ben Londonban telepedett le, ahol még ugyanebben az évben kiállítás nyílt műveiből a Művészeti Társaságnál, és röviddel ezután felkérést kapott a brit királyi család tagjainak megfestésére. 1908-ban az Egyesült Államokba utazott, hogy portrét készítsen Theodore Roosevelt elnökről, melyet később Coolidge, Hoover és Harding elnökök felkérése követett.

A londoni Royal Art School tanára volt több éven át. Portréfestőként rendkívül sikeres pályát futott be. Több kiemelkedő közéleti személyiség arcképét megfestette. Megrendelői között ott találjuk Ferenc József magyar királyt, Európa több uralkodóját, a magyar és a nemzetközi arisztokrácia képviselőit, minisztereket, hercegeket, grófokat és egyházi személyiségeket, négy amerikai elnököt, művészeket és tudósokat – a világ minden tájáról. Élete során több, mint 4000 képet festett, elsősorban portrékat, közöttük olyan hírességekét, mint VII. Eduárd angol király, II. Erzsébet brit királynő, I. Ferenc József császár, Görgei Artúr tábornok, Horthy Miklós, Jerome K. Jerome angol író, XIII. Leó pápa, Mariano Rampolla(wd) vatikáni bíboros, Lord Rothermere politikus, Theodore Roosevelt amerikai államelnök, II. Vilmos német császár. Több ezer portréjában korának történelmét festette meg. László Fülöp művészete több mint arcképfestészet, a klasszikus, késő reneszánszban gyökerező portréfestészet utolsó nagy fejezete. A második világháborút követően, a hagyományos arisztokrácia történelmi szerepének meggyengülésével ez a fajta reprezentatív, nagy portréművészet elveszítette jelentőségét.[3]

Számos bélyegképet is festett. Egyiptomi bélyegen I. Fuád királyt; Cook-szigetek bélyegein az anyakirálynőt, mint York hercegnője (1925); Mikronézia bélyegén II. Erzsébetet, mint Yorki hercegnő 7 éves korában (1933); valamint számos monacói bélyegen II. Lajost, Monaco hercegét (1850-1949) és egy festménybélyegen Charlotte Louise Juliette hercegnőt (1898-1977); az Egyesült Államok egy bélyegén Theodore Roosevelt elnököt (1858-1919).

Bár brit állampolgár volt, magyarságára mindig büszke maradt. Támogatta a magyar művészeket, több művét is a magyar államnak adományozta.

Élete és munkássága kutatását a The de Laszlo Archive Trust elnevezésű alapítvány segíti. A kutatómunka részeként 2018-19-ben a művész huszonkét, addig lappangó festménye került elő.[4]

Magánélete

1900-ban vette el az írországi Stillorganból származó Lucy Madeleine Guinnesst, akivel 1892-ben ismerkedett meg Münchenben. Hat gyerekük született. Már harmincévesen az egyik legvagyonosabb magyar festő volt, és egy csodálatos műteremvillában lakott a Városliget közelében, a Zichy Géza utca 11-ben. 1903-tól Bécsben és Párizsban élt családjával, végül 1907-ben Londonban telepedett le. László 1914-ben felvette az angol állampolgárságot, de ennek ellenére az első világháború alatt őrizetbe vették és egy évre internálták. 1937. november 22-én hunyt el londoni otthonában szívinfarktus következtében.

Kiállítások

Rendszeresen kiállított a Műcsarnok, a párizsi Szalon, a Velencei Biennálé, a müncheni Glaspalast, valamint a bécsi Künstlerhaus tárlatain. Kiállításai voltak a többi közt Berlinben (1897, 1900, 1909), Budapesten (1907, 1925), Londonban (1907, 1908, 1927, 1929), New Yorkban (1925), Párizsban (1931). A Magyar Nemzeti Galéria több művét őrzi. Külföldön többek között Párizsban, Rómában, Oxfordban, Firenzében találhatók meg munkái.[5] Alkotásaiból utoljára 1925-ben láthatott válogatást Budapest közönsége a Műcsarnokban, ezt követően 2019-ben időszaki kamarakiállítást rendeztek a Magyar Nemzeti Galériában, amelyen a festmények mellett számos fotó, a művész kitüntetései és az általa készített amatőr filmek is megtekinthetők voltak. A kiállítás megnyitójával egy időben jelent meg a Corvina Könyvkiadó gondozásában Duff Hart-Davis és Caroline Corbeau-Parsons 2010-ben a Yale kiadónál megjelent életrajzának bővített és átdolgozott magyarországi kiadása László Fülöp élete és festészete címmel.[3]

Kitüntetések

László élete során 22 kitüntetést és 17 érdemérmet kapott,[2] több akadémia tiszteletbeli tagja volt. 1909-ben VII. Eduárd király Viktória renddel tüntette ki, majd 1912-ben Ferenc József nemesi rangra emelte lombosi előnévvel, ekkortól a Philip Alexius de László of Lompos nevet használta. Megkapta a Francia Köztársaság Becsületrendjét, valamint halála előtt néhány nappal a Corvin-díszjelvényt.

Arcképek (válogatás)

Bélyegképei

Jegyzetek

  1. Születési bejegyzése a pesti neológ izraelita hitközség születési akv. 511/1869. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. december 9.)
  2. a b c Philip Alexius de László, M.V.O., P.R.B.A., 1869 Budapest - 1937 London (angol nyelven). The de Laszlo Archive Trust. (Hozzáférés: 2020. február 9.)
  3. a b „A nagyvilág művésze vagyok…” László Fülöp (1869-1937). Magyar Nemzeti Galéria. (Hozzáférés: 2020. február 9.)
  4. Előkerült Bethlen István második világháború óta lappangó portréja (Index.hu, 2019-12-03)
  5. László Fülöp. Kieselbach Galéria. (Hozzáférés: 2020. február 9.)

Források

További információk