Benjamin Constant

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Benjamin Constant
Benjamin Constant.jpg
Született
1767. október 25.
Lausanne
Elhunyt
1830. december 8. (63 évesen)
1830. december 10. (63 évesen)
Párizs
Foglalkozása filozófus
politikus
szerző
író
Iskolái Edinburgh-i Egyetem
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Benjamin Constant témájú médiaállományokat.

Benjamin Constant (Lausanne, 1767. október 25.Párizs, 1830. december 8.) svájci születésű francia gondolkodó, író, politikus és filozófus.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Constant Lausanne-ban született, Svájcban, hugenotta családban. Kezdetben magántanulóként tanult, később Bajorországban, az erlangeni egyetemen, majd Skóciában, az edinburghi egyetemen folytatta tanulmányait. Élete folyamán hosszabb időt töltött Franciaországban, Svájcban, Németországban és Nagy-Britanniában.

Közeli kapcsolatban volt Madame de Staëllel, akivel a kor egyik legbefolyásosabb intellektuelpárosát alkották. Mint publicista és politikus aktív volt a francia politikai életben, egészen a francia forradalom második felének a végéig, 1815 és 1830 között. Ebben az időszakban tagja volt a francia nemzetgyűlésnek. Ő volt a gyűlés legékesszólóbb szónoka és ugyanakkor vezetője a bal-liberális szembenállásnak, amely a függetlenek néven volt ismert.

Politikafilozófia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Constant szerint a legfőbb hatalom a polgárok összessége: ahol az egyéni élet elkezdődik, ott ér véget a népszuverenitás. Rousseau Társadalmi szerződése Constant szerint a zsarnokság minden fajtájának az eszközévé vált. Nem igaz az, hogy a többieknek adva magunkat nem adjuk oda magunk valójában senkinek (ahogyan Rousseau állította), valójában azoknak adjuk magunkat, akik mindenki nevében cselekednek. Azonban a többiek áldozatából csak néhányan húznak hasznot. Constant szerint Rousseu azt állította valójában, hogy ez a fajta hatalom nem gyakorolható.

Constant szerint kétféle hatalom van:

  1. törvénytelen (ez az erőszak);
  2. törvényes (ez az általános akarat, a kevesek hatalmát a többiek beleegyezése szentesíti).

A hatalmak természetéről[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kétféle hatalom van:

  1. királyi hatalom (szent és sérthetetlen, semleges);
  2. miniszteri hatalom (felelősségre vonható, tevőleges hatalom).

Képviseleti gyűlések választása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fontos, hogy nem szabad hatást gyakorolni a hallgatóságra, maguknak kell dönteniük. Az állam nagysága meghatározza az elektori testületek számát is: egy nagy államban nem elfogadható egyetlen elektori testület.

A képviselőket a népnek kell kijelölni, mert ha a szenátus jelöli a képviselőt. a társadalom különböző osztályainak érintkezését semmisítik meg.

A képviselő nem kaphat bért munkájáért, hanem elhivatásból tegye azt, ezért fontos, hogy a képviselő ne legyen vagyontalan ember, mert akkor célja a vagyonszerzés lenne. A képviselő személyének választásakor figyelembe kell venni azt is, hogy hol született és mikor.

Modern polgárok szabadsága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A polgári jogok a következők: az egyén szabadsága, vallásszabadság, szólásszabadság, vélemény joga, tulajdonjog, védelem bármely önkénnyel szemben. Nem vagyunk kötelesek engedelmeskedni olyan törvényeknek amik szabadságunkban korlátoznak.

  • A modern embernek joga van ahhoz, hogy csak a törvényeknek engedelmeskedjék, semmilyen más akaratnak.
  • Minden egyes polgárnak jár a szólásszabadság, sajtószabadság.
  • Mindenki saját akarata szerint dönthet arról, hogy mivel szeretne foglalkozni, mi legyen a mestersége.
  • Mindenkinek joga van lakhelyét szabadon megválasztani, szabadon utazni, ahová akar.
  • Mindenkinek joga van bármilyen vallást gyakorolni, bármilyen véleményt formálni, és mindenkinek joga van beleszólni a kormányzásba.

A tulajdonról[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tulajdon a társadalom által létezik, egy társadalmi megállapodás.

A tulajdon elleni támadások: csőd, államadósság csökkentése. Minden felesleges adó merénylet a magántulajdon ellen, ezért az adót a minimálisra kell csökkenteni.

A vallásszabadság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vallás nem korlátozható és nem is kényszeríthető. A vallás minden érzelmek közül a legtermészetesebb, benne találkozunk az igazságosság, a szeretet, a szabadság, a szánalom eszméivel először. Ha a vallás a politikai intézmény kezébe kerül, akkor fenyegető eszközzé válik. A kormány mindig hibát követ el, ha beleavatkozik a vallásba, mert a hatalom nem tud hatást gyakorolni a meggyőződésre, csak az érvekre. Fontos az is, hogy a hatalomnak soha nincs joga semmilyen vallást üldözni.

Fontosabb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • De la force du gouvernement actuel de la France et de la necessite de s'y rallier 1796
  • Collection complete des ouvrages publies sur le gouvernement representatif et la constitution actuelle, formant une espece de cours de politique constitutionnelle 1818
  • Melanges de litterature et de politique 1829
  • Memoires sur les Cents Jours 1824
  • De la religion, consideree dans sa source, ses formes et ses developpements 1824 (5 kötet)

Egyéb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Adolphe (kisregény - 1806 körül) (Magyarul: 1959)
  • Cécile (kisregény-töredék)

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Benjamin Constant: A régiek és a modernek szabadsága. Budapest: Atlantisz. 1998.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]