LTE

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az LTE elterjedtsége a világon

██ Kereskedelmi forgalomban elérhető

██ Tervezés vagy kiépítés alatt

██ Kísérleti

██ Nincs

Az LTE (mozaikszó az angol Long Term Evolution kifejezésből, tükörfordításban „hosszútávú fejlődés”) egy negyedik generációs vezeték nélküli adatátviteli szabvány, melyet a 3GPP Release 8 szabvány ír le. A technológia kereskedelmi szolgáltatása Magyarországon 2012. január 1-jén indult.[1] Célja a Magyarországon is elterjedt harmadik generációs HSDPA hálózat továbbfejlesztése a nagyfelbontású videotartalmak és egyéb, nagy sávszélességet igénylő szolgáltatások számára. Míg a korábbi technológia 28 Mbit/s elméleti maximumot támogat, az LTE 326 Mbit átvételére lesz képes másodpercenként 4×4 antennával, 20 MHz széles frekvenciatartományon.

A technológia bevezetése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Számos európai nagyvárosban történt tesztelés után elsőként 2009. december 14-én a svéd Telia-Sonera telefontársaság két skandináv fővárosban, Oslóban és Stockholmban megkezdte az LTE kereskedelmi szolgáltatását.[2] Norvégia fővárosában az Ericsson épített ki hálózatot, míg Stockholmban a maghálózatot a svédek, a rendszer többi elemét pedig a Huawei cég szállította.[3] Ausztriában 2010 október közepén vezette be az A1 Telekom Austria a Long Term Evolution technológiára épülő hálózatát.[4], melyet az LTE alapos kipróbálása és tesztelése előzött meg.[5] Japánban az NTT DoCoMo japán távközlési konszern 2010. december 24-től tette lehetővé a technológia használatát az előfizetők számára.[6] Az LTE-szolgáltatás a felhasználók számára a műszaki adatok alapján a 37,5 Mbps-os maximális letöltési, illetve a 12,5 Mbps-os feltöltési sebességet tudja majd biztosítani. Kaliforniában 2011. október 20-án indult el az LTE szolgáltatás.[7]

Magyarországon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországon 2011. október 7-én kezdődött az LTE friendly user tesztje a T-Mobile-nál, majd ezt követően a kereskedelmi szolgáltatás 2012. január 1-jén indult.[1] Eleinte csak meghatározott díjcsomagokban, majd 2013. március 27-től minden díjcsomagban elérhetővé vált a hálózat.[8]

A HWSW informatikai szaklap értesülései szerint a Telenor 2010 áprilisa óta teszteli LTE szolgáltatását,[9] a szolgáltatás igénybevételére 2012. július 9-e óta lehet jelentkezni,[10]a kezdeti lefedettsége mára 60 településről (2013. szeptember) 102 településre bővült. [11][12] A hálózatot az első ütemben kizárólag a modemes előfizetést tartalmazó Hipernet csomagokkal lehetett elérni, mobiltelefonos kapcsolódást 2013. szeptember 3-án engedélyezte a cég.[13]

A Vodafone hálózatában Budapest belső kerületeiben zajlott a kísérletezés a Nyugati pályaudvar, a WestEnd City Center és Újlipótváros térségében 6 bázisállomás segítségével, a kereskedelmi szolgáltatás egyelőre nem elérhető. [14][15]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]