4G

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az információtechnológia 4G-vel a negyedik generációs vezeték nélküli szolgáltatásokat jelöli. A 2G és a 3G rendszerek utódját, a 4G rendszereket a szakértők szerint egy átfogó IP-infrastruktúra, nagy adatátviteli sebesség, nagy kapacitás és a nyílt internetes szabványok használata fogja jellemezni. A 4G-nél a mobil szélessávú rendszer továbbfejlesztett multimédiás szolgáltatásokkal bővül. Az „IMT-Advanced”, (4G Wireless and International Mobile Telecommunication) 4G technológia jelenleg a mobil távközlési rendszerek közül a legfejlettebb, amely fix környezetben 1 Gbps, mobilkörnyezetben pedig akár 100 Mbps adatátviteli sebességet is biztosíthat.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első 4G technológiát építő távközlési vállalat a brit Truphone volt, aki már 2006-ban elkezdte kiépíteni rendszerét, hogy még a konkurencia megjelenése előtt piacra lépjen az új technológiával.[1]

Az új hálózatnak köszönhetően a telekommunikáció az addiginál olcsóbbá válhatott, és az ügyfelek egyaránt használhatják a vezeték nélküli WLAN technológiát, vagy akár a VoIP internetes telefonrendszereket. Működése úgy történik, hogy amikor a hívó elhagyja a WLAN-körzetet, ezt a rendszer érzékeli és a mobiltelefon automatikusan átkapcsol a GSM-hálózatra. Ezt a váltást az előfizető nem is érzékeli, hiszen mindez automatikusan történik.

A Truphone szoftverinfrastruktúrája lehetővé teszi, hogy valaki a mobiltelefonjáról hívásokat kezdeményezzen vagy SMS-ket küldjön akár egy VoIP- vagy egy WLAN-hálózatra kapcsolódva. Az adatátvitel a SIP (Session Initiation Protocoll) szabvány szerint működik, ami hivatalos és nyílt VoIP-szabványnak számít.

A jelenlegi 3G-s technológiát felváltó 4G rendszer a WiMAX szabvány mellett 2 és 6 Mbps, LTE technológiával 5 és 10 Mbps között fog működni. A 4G-s mobiltelefont ezután a gyorsabb és üzembiztosabb szélessáv, HD minőségben streamelt videók lejátszhatósága jellemzi majd, nagy felbontású videókonferenciákat, vagy hálózati csoportmunkát is folytathatunk rajta.

Magyarországon 2011 őszén indította el először a Magyar Telekom Budapest egy részén kísérleti jelleggel az LTE szolgáltatását a 1800 MHz-es frekvenciasávban. 2012-től már kereskedelmi forgalomban is elérhető.[2]

Magyarországon jelenleg (2012.06.27.) 38 településen érhető el a 4G szolgáltatás a Magyar Telekom hálózatában.[3]

Magyarországon 2013 márciusában már 70 településen elérhető a 4G szolgáltatás a Magyar Telekom hálózatában.[4]

Magyarországon 2013 novemberében 87 településen érhető el 4G szolgáltatás a Magyar Telekom hálózatában.

Célkitűzések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Roaming szolgáltatás a vezeték nélküli hálózatok között, valamint kapcsolat a digitális műsorszóró rendszerekkel.
  • Az adatátviteli sebesség bármely két pont között a világon, legalább 99 Mbit/s.

Szabványok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • HSPA+ (Evolved High-Speed Packet Access)
  • LTE (Long Term Evolution)
  • WiMAX (Worldwide Interoperability for Microwave Access)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. 4G hálózatot épít a Truphone, 2006. május 15. (Hozzáférés: 2010. május 5.)
  2. Tíz fővárosi kerületben startolt a hazai 4G mobilnet – Origo, 2012. január 2.
  3. internet lefedettség. (Hozzáférés: 2012. június 27.)
  4. internet lefedettség. (Hozzáférés: 2013. március 27.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 4G című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]