Ugrás a tartalomhoz

Köcski Sándor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen TurkászBot (vitalap | szerkesztései) 2020. november 15., 12:03-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Hibás DEFAULTSORT eltávolítása (WP:BÜ), apróbb javítások)
Köcski Sándor
Köcski Sándor országbíró pecsétje
Köcski Sándor országbíró pecsétje
Született?
nem ismert
Elhunyt1328. február 19. előtt
nem ismert
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar magyar
Foglalkozásaországbáró
Tisztségea Magyar Királyság országbírája (1324–1328)
Sablon • Wikidata • Segítség

Köcski Sándor comes, az Anjou-kor kezdetén kialakuló új arisztokrácia egyik jelentős alakja. Károly Róbert harmadik országbírója. A korabeli iratokban Alexander , vagy Alexandri de Kuchk-ként szerepel.

Származása, rokonai

Előnevét a vas vármegyei Köcskről (Kuchk) kapta. Címere alapján a Héder nemzetségből való származása valószínűsíthető - címere a nemzetség Németújvári és Hédervári ágának címerével is jó egyezést mutat. Birtokainak fekvése alapján inkább a Németújvári (Kőszegi) ághoz tartozhatott. Pór Antal szerint apja Sándor comes, anyja Venusz asszony, nagyanyja Káldi Dominika volt - Káld Köcskkel szomszédos település.

Nővére révén az ugyancsak vas megyei Nádasd nemzetség (Nadasth) gelsei (más források szerint: gersei) ágával kerül rokonságba. Sógora Gelsei László (más források szerint: Gersei László), kinek családját az 1310-es évek közepén pártállása miatt Németújvári János kiirtatta (gelsei hatalmaskodás, más források szerint: gersei hatalmaskodás). Nővérének lánya Gelsei Margit,(más források szerint: Gersei) kit Magyar Pál, a későbbi maior tuarnicorum regis vett feleségül.

Atyai nagybátyja Tamás, kinek fia Köcski Kacsó (Kachow) Miklós és unokája Tamás későbbi iratokban mint örökösei szerepelnek.

Köcski Sándor a Nagymartoni családból nősült, Bajóti (Bayoth) Simon lányát, Klárát vette feleségül. Sógorai Pál és Lőrinc közül Nagymartoni Pál az őt követő országbíró lett.

Fia György, ki 1361-ben utódok nélkül halt meg.

Élete, pályafutása

I. Károly magyarországi első évtizedében (1300-1310), mely a korona megszerzésére irányul Köcski Sándor nevével még nem találkozunk. Ezen időszakban az ország nyugati széle a Németújváriak tartományúri befolyása alatt állt, akik III. András magyar király halála után trónkövetelőként a csehországi Vencelt, majd pedig Ottó bajor herceget támogatták.
Kőszegi Henrik családja nevében 1309. június 4-én Gentilis bíboros előtt tett - formális - hűségesküt Károly Róbertnek.
A második évtized (1311-1323) a tartományúri hatalom felszámolásának jegyében telt el, ez azonban csak ennek második felében terjedt ki az ország nyugati részére.
Az 1310-es évek elején a Kőszegiek familiáját elhagyó Köcski, Osl (későbbi Kanizsai) és Nagymartoni család az ország nyugati szélén a tartományúri hatalom letörésében jelentős érdemeket szerzett. A király mellé álló Köcski Sándor és rokonai birtokait a Németújváriak feldúlták.

Nevével először 1312-es sári birtokvásárlásokkal és cserékkel kapcsolatos iratokban találkozunk.
1318 elején Köcski Sándort már a király szentmártoni várnagyaként találjuk. I. Károly, mint szentmártoni várnagynak - kárpótlásképpen - a harcban elesett hűtlen Zook fia Pál Sebes (Sebus), Takács (Takach) és Egered Sopron és Győr megyékben lévő birtokait adományozza.[1]
1319 elején Milutin szerb király a macsói bánságba tört, Macsó várát és a bánság erősségeit elfoglalta. I. Károly a szerb betörés visszaszorítására Gutkeled Miklós ( Felsőlendvai Miklós ) soproni ispánt a dunántúli és délvidéki megyék csapataival a bánságba küldte. A szerb hadjáratban részt vevő Köcski Sándor jelentős érdemeket szerzett, Macsó várának visszavétele során a várból leomló kövektől meg is megsebesült.
A Németúváriak garázdálkodása miatt a délvidékről visszatérő Gutkeled Miklós és Köcski Sándor, Osl Lőrinc és más királypártiak támogatásával letörték a lázadókat, elfoglalták Kabold, Kőszeg, Pölöske, Kanizsa és Kapronca várát. A Németújváriak és az őket támogató osztrák főurak még 1319-ben a Köcski Sándor vezette királypártiaktól Szalafőnél nyílt mezőn is döntő vereséget szenvedtek.

Károly Róbert 1322 szeptemberében Köcski Sándor parancsnoksága alatt mintegy kétezer magyar lovast és négyezer kun íjászt küldött a német-római császári címért döntő hadjáratra készülő Frigyes osztrák herceg támogatására. A Passaunál egyesült sereg szeptember 28-án Mühldorf mellett ütközött meg a késedelmesen felvonuló bajor-cseh sereggel. A csatát eredményesen bevezető magyar segédhad megosztása és későbbi mellőzése Lajos bajor király teljes győzelmét eredményezte. A mühldorfi csatában mindkét fél jelentős - ezer fő feletti - veszteséget szenvedett, a magyar segédhad vesztesége nyolcvan fő lehetett.
1323-ban I. Károly, Köcski Sándornak hősi tetteiért a győr megyei Nagyécs (Nogech) és Pázmánd (Paznan) birtokokat adományozza. Az adománylevél Köcski Sándornak Macsó, Kőszeg és Mühldorfnál szerzett érdemeit, szolgálatát, illetve kiadásait emeli ki.[2] A szeptemberi parancs folytán kiküldött királyi ember és a győri káptalan által meghatárolt birtokok megerősítése 1323. október 31-én történt.[3]
Azonos keltezéssel kiadott oklevélben Károly Róbert Nagyécs és Pázmánd határában lévő királyi és várszolga valamint egyéb kötelezettségű népek földjeit is Köcski Sándornak adományozza.[4]
A király Hermány nembeli Lampert halála után, valamikor 1324. szeptember 26. és október 3. között nevezte ki országbíróvá. E tisztségében elődjétől eltérően nem a „mester” címet használta, hanem „Sándor ispán (comes), a király úr udvarának a bírája” illetve ünnepélyes esetekben a „Sándor ispán (comes), a legfényességesebb és híres fejedelem, Károly úr, Magyarország királya udvarának a bírája” megnevezést. Szűk négy évig - haláláig - viselte a hivatalt, ez időből 141 oklevél maradt ránk. Amint ezekből kikövetkeztethető, a XIV. század első negyedének kaotikus viszonyai után sikeresen hangolta össze tevékenységét a királyi kancelláriával. Bírói illetékessége már kezdettől fogva az egész országra kiterjedt. Minden hivatalos oklevelét Visegrádról keltezte. Ki: "Isten kegyelméből és a király akaratából Magyarország legfőbb bírói méltóságát rendes úton elnyervén, szoros kötelességének ismeri személyi válogatás nélkül mindenkit jogában megoltalmazni". Mint országbíró honor-ként Beszterce és más Vág melletti várak várnagyi tisztét is elnyerte, amelyek őt követően még hosszabb ideig állandó országbírói honorrá váltak.
1325-ben Köcski Sándor megvásárolja Zeerki Tamás comes nagyécsi birtokrészét, melyen udvarházat építtet.[5]
1325 végén I. Károly Köcski Sándor országbírónak adja az örökösök nélküli néhai Csák Demeter bán Pápoc (Papuch), Ekl (Elk), Csatabér földe (Chataberfeulde) vas megyei és a Rábaközben lévő két Páli (Pauli) nevű birtokát.[6]
Az 1326-ban ismét lázadó Németújváriak visszaszorításában Köcski Sándor újabb érdemeket szerzett. A lázadók négy erősségének Sárvár, Újvár a két kőszegi vár átadását és a lázadók fejének - Németújvári Jánosnak - a király engedelmességre való térését sikerült kikényszerítenie. Ezen közreműködése kapcsán személyes elégtételként Vas vármegye ispánja és Sárvár várnagya lett.
Még 1326-ban szolgálatuk elismeréséül a zászlója alá szegődött Sári Ehellős fiainak Miklósnak és Mihálynak Sár melletti birtokát Mihályföldét (Myhalfelde) ajándékozza.[7]
1327. augusztus 29-én I. Károly, Köcski Sándor országbíró Pápoc, Ekl, Csatabérfölde, Miklósfalva, Somlyó, Zsédeny, Miske, két Páli, Sebes, Takács, Egered, Écs, Pázmánd, Köcsk és Ukk birtokaira saját kérésére - a király által elrendelt és a kiküldött királyi ember valamint a győri káptalan által lefolytatott vizsgálat alapján - birtok megerősítő oklevelet állít ki.[8] Az oklevél Köcski Sándornak és örököseinek jogot ad a birtokok feletti teljes rendelkezésre és vízjogot biztosít a Rábán és Mezőrábán - mint királyi birtokon - malmok létesítésére.
Ez év végén (december 10-én ) már mint vas megyei főispánt Sebes, Takácsi, Egered birtokában a király ismételten megerősíti.[9] Ezen megerősítés Köcski Sándornak Zalafő (Zalafeu), Sárvár (Saruuar), Újvár (Wyuar) és Kőszegnél (Kethkwzegh) tanusított érdemeit emeli ki.
1327 december 21-én Erzsébet királyné Köcski Sándornak adományozza Pázmánd királynéi népek által lakott részeit.[10]
Az év végén már nagy betegen – többek között László kalocsai érsek, Nekcsei Demeter tárnokmester, Micsk szlavón bán – küldöttek előtt végrendelkezik, rendelkezései végrehajtásával fiát Györgyöt bizta meg.
Köcski Sándor a következő év elején halt meg - 1328. január 25-én még ő volt az országbíró, de február 19-én már biztosan nem ő töltötte be a tisztséget.
Birtokait még betegsége előtt felerészben nővére lányának Gelsei Margitnak adta zálogba.Vagyonát fiára és unokatestvérére Miklósra hagyta.
Feleségének hitbér és jegyajándékáról I. Károly 1328. február 19-én állított ki bizonyítványt.[11]

Források

Jegyzetek

  1. ↑ Nagy I.-Paur I.-Ráth K.-Véghely D. : Hazai okmánytár I./85.|
  2. ↑ Nagy I.-Paur I.-Ráth K.-Véghely D. : Hazai okmánytár I./92.|
  3. ↑ Nagy I.-Paur I.-Ráth K.-Véghely D. : Hazai okmánytár I./93.|
  4. ↑ Nagy I.-Paur I.-Ráth K.-Véghely D. : Hazai okmánytár I./94.|
  5. ↑ Nagy I.-Paur I.-Ráth K.-Véghely D. : Hazai okmánytár III/68.|
  6. ↑ Nagy I.-Paur I.-Ráth K.-Véghely D. : Hazai okmánytár I/97.|
  7. ↑ Nagy I.-Paur I.-Ráth K.-Véghely D. : Hazai okmánytár V./90.|
  8. ↑ Nagy I.-Paur I.-Ráth K.-Véghely D. : Hazai okmánytár I./99.|
  9. ↑ Nagy I.-Paur I.-Ráth K.-Véghely D. : Hazai okmánytár I./101.|
  10. ↑ Nagy I.-Paur I.-Ráth K.-Véghely D. : Hazai okmánytár I./102.|
  11. ↑ Nagy I.-Paur I.-Ráth K.-Véghely D. : Hazai okmánytár I./103.|
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Köcski_Sándor&oldid=23254255”