Koszmosz–348

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen InternetArchiveBot (vitalap | szerkesztései) 2020. április 16., 06:58-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (1 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként.) #IABot (v2.0)
Koszmosz–348
GyártóPivdenne
TípusDS-U2-GK
Indítás dátuma1970. június 13.
Indítás helyePleszeck űrrepülőtér 133. indítóállás
HordozórakétaKoszmosz–2 hordozórakéta

COSPAR azonosító1970-044A
SCN04413
SablonWikidataSegítség

Koszmosz–348 (oroszul: Космос 348) a Koszmosz műhold a szovjet műszeres mesterséges műhold-sorozat tagja. ДС-У2-ГК (DSZ-U2-GK) típusú atmoszféra és geológiai kutató műhold.

Küldetés

Az Interkozmosz-program keretében a szocialista országok első közös űrkísérlete. A magyar, a NDK, a lengyel, a román, a csehszlovák és a szovjet kutatóintézetek együttes kutatási programját valósította meg.

Jellemzői

A Déli Gépgyár (OKB–586) központi tervezőirodában kifejlesztett, ellenőrzése alatt gyártott műhold. A programot készítette és feldolgozta az Orosz Tudományos Akadémia Légkörkutató Intézete (ИФА РАН). Üzemeltetője a moszkvai Védelmi Minisztérium (Министерство обороны - MO).

Megnevezései: Koszmosz–348; Космос 348; COSPAR: 1970-044A; Kódszáma: 4413.

1970. június 13-án a Pleszeck űrrepülőtérről, az LC–133/1 (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról egy Koszmosz–2I (11A57) típusú hordozórakétával juttatták alacsony Föld körüli pályára (LEO = Low-Earth Orbit). Az orbitális egység pályája 93 perces, 71 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 212 kilométer, az apogeuma 680 kilométer volt.

Hasznos tömege 400 kilogramm. A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított tudományos-kutató űreszköz. Műszereivel vizsgálta az elektronok és protonok jelenlétét, mennyiségét, mérte az elektronok hőmérsékletét becsapódáskor, az északi fényjelenség alatti légkörváltozások hatástényezőit, a mágneses viharokat. Az űreszközhöz napelemeket rögzítettek, éjszakai (földárnyék) energia ellátását kémiai akkumulátorok biztosították, szolgálati élettartama 12 nap.

1970. július 25-én 42 napos (0,11 év) szolgálati idő után, földi parancsra belépett a légkörbe és megsemmisült.

Források

További információk

Elődje:
Koszmosz–347

Koszmosz-program
1969–től

Utódja:
Koszmosz–349