Koszmosz–347

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Koszmosz–347
GyártóPivdenne
TípusDSZ-P1-Yu
Indítás dátuma1970. június 12.
Indítás helyeKapusztyin Jar
HordozórakétaKoszmosz–2 hordozórakéta

COSPAR azonosító1970-043A
SCN04411
SablonWikidataSegítség

Koszmosz–347 (oroszul: Космос 347) (DSZ-P1-Ju/33 – oroszul: ДС-П1-Ю/33) a szovjet Koszmosz műhold-sorozat tagja.

Küldetés[szerkesztés]

Feladata, hogy kijelölt pályán mozogva mérési etalonként segítse a ballisztikus ellenrakéták felderítését végző lokátorok (radarok) technikai műveleteinek tesztelését. Segítse a légvédelem szerves egységeinek (irányítás, védelmi eszközök riasztása, imitált elfogás és megsemmisítés) összehangolt működését.

Jellemzői[szerkesztés]

Az OKB–1 tervezőirodában kifejlesztett és építését felügyelő műhold. Dnyipropetrovszk (oroszul: Днепропетровск), Ukrajnában OKB–586 a Déli Gépgyár (Juzsmas) volt a központja több Koszmosz (DSZ–2/, ДС-2) műhold összeszerelésének. Üzemeltetője a moszkvai MO (Министерство обороны) minisztérium.

1970. június 12-én a Kapusztyin Jarról, a LC–86/4 indítóállásából egy Koszmosz–2 (11K63) típusú hordozórakétával juttatták (LEO = Low-Earth Orbit) alacsony Föld körüli pályára. Az orbitális egység pályája 107,1perces, 48,4 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 214 kilométer, apogeuma 1970 kilométer volt. Hasznos tömege 325 kilogramm.

A Koszmosz–334 programját folytatta. Alakja hengeres, átmérője 1.2 méter, hossza 1.8 méter. A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított tudományos-kutató űreszköz. Áramforrása kémiai, illetve a felületét burkoló napelemek energiahasznosításának kombinációja (kémiai akkumulátorok, napelemes energiaellátás – földárnyékban puffer-akkumulátorokkal).

1971. november 7-én 513 napos programja után belépett a légkörbe és megsemmisült.

Források[szerkesztés]

Elődje:
Koszmosz–346

Koszmosz-program
1970

Utódja:
Koszmosz–348