Koszmosz–156

Koszmosz–156
Típus	Metyeor artificial satellite of the Earth
Indítás dátuma	1967. április 27.
Indítás helye	Pleszeck űrrepülőtér 41. indítóállása
Hordozórakéta	Vosztok–2M
COSPAR azonosító	1967-039A
SCN	02762
Sablon • Wikidata • Segítség

A Koszmosz–156 (oroszul: Космос 156) a Koszmosz műhold a szovjet műszeres mesterséges műhold-sorozat tagja. Operatív (programot végrehajtó) szolgálati meteorológiai műhold.

Küldetés

A Föld mágneses erőterét kutató és meteorológiai méréseket végző űreszköz. Feladata a felhőzet, a hóréteg és a jégmezők eloszlásának vizsgálata, a földfelület és a felső felhőrétegek hőmérsékletének, a Föld és az atmoszféra hőegyensúlyára jellemző adatok mérése. Modernizált felderítő/mérő eszközök kísérleti programjával további adatokat szolgáltatott a katonai (polgári) Metyeor-rendszer kiépítéséhez.

Jellemzői

A VNIIEM (oroszul: Всесоюзный научно-исследовательский институт электромеханики (ВНИИ ЭМ) филиал) tervezte, építette. Üzemeltetője a moszkvai (Госкомитет СССР по гидрометеорологии) intézet.

1967. április 27-én a Pleszeck űrrepülőtérről indítóállomásról egy Vosztok–2M (8А92M) típusú hordozórakétával juttatták Föld körüli közel körpályára. Az orbitális egység pályája 97 perces, 81.2 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 593 kilométer, az apogeuma 635 kilométer volt. Az űreszköz helioszinkron poláris pályán mozgott. Hasznos tömege 4730 kilogramm. Áramforrása kémiai, illetve a felületét burkoló napelemek energia hasznosításának kombinációja (kémiai akkumulátorok-, napelemes energiaellátás – földárnyékban puffer-akkumulátorokkal). Földre orientált, stabilitását girioszkóp biztosította. Felépítése hengeres, átmérője 1.4 méter, magassága 5 méter, kettő napelemtáblája 10 méterre kinyúló.

Koszmosz–144 programját folytatta. Televíziós képek készülnek a Föld nappali, és infravörös felvételeket az éjszakai oldaláról. A felvételeket földi kiértékelőkhöz továbbítják, onnan kerül a felhasználókhoz. Méri a Föld különböző részein eltérő hőfelvételt és hőveszteséget, elősegíti a viharok kialakulási helyének, erejének és vonulásának adatszolgáltatását. Rádiómódszerekkel méri a légkör elektromos kisüléseit, a villámlások színhelyeit, erősségét. A mérési adatokat kiterjedt földi vevőállomás-hálózat rendszeresen vette, azokat mágnesszalagon és filmen rögzítették, számítógéppel értékelt ki. A térkép jellegű végeredményt távírógépen továbbították a nemzeti és nemzetközi meteorológiai hálózat számára.

1967 augusztusában befejezte működését. A Föld vonzásának hatására 1989. október 23-án belépett a légkörbe és megsemmisült.

Források

• Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5

További információk

• Koszmosz–156. nasa.gov. (Hozzáférés: 2013. április 29.)
• Koszmosz–156. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. április 29.)
• Koszmosz–156. spacefacts.de. (Hozzáférés: 2013. április 29.)

Elődje: Koszmosz–155

Koszmosz-program 1967

Utódja: Koszmosz–157