Koszmosz–142

Koszmosz–142
Gyártó	Pivdenne
Típus	DS-U2-I
Indítás dátuma	1967. február 14.
Indítás helye	Kapusztyin Jar
Hordozórakéta	Koszmosz–2 hordozórakéta
COSPAR azonosító	1967-013A
SCN	02678
Sablon • Wikidata • Segítség

A Koszmosz–142 (DSZ-U2-I) (oroszul: Космос 142) a Koszmosz műhold a szovjet műszeres mesterséges műhold-sorozat tagja. technológiai műhold.

Küldetés

Meghatározott űrkutatási és katonai programot hajtott végre. A Koszmosz–137 programját folytatta. Az emberes űrkutatási program végrehajtását segítette.

Jellemzői

Az OKB–1 tervezőirodában kifejlesztett, ellenőrzése alatt gyártott műhold. Dnyipropetrovszk (oroszul: Днепропетровск), Ukrajnában OKB–586 a Déli Gépgyár (Juzsmas) volt a központja több Koszmosz műhold összeszerelésének. Üzemeltetője a moszkvai MO (Министерство обороны) minisztérium.

1967. február 14-én a Kapusztyin Jar rakétakísérleti lőtérről a Majak–2 indítóállásából egy Koszmosz–2I (63SZI)típusú hordozórakétával juttatták Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 98,6 perces, 48.4 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 206 kilométer, az apogeuma 1186 kilométer volt. Hasznos tömege 315 kilogramm. Alakja hengeres, átmérője 1.2 méter, hossza 1.8 méter. A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított tudományos-kutató űreszköz. Áramforrása kémiai, illetve a felületét burkoló napelemek energia hasznosításának kombinációja (kémiai akkumulátorok-, napelemes energiaellátás – földárnyékban puffer-akkumulátorokkal).

Feladata a kozmikus sugárzás vizsgálata és mikro-meteor mérések végzése. Az 1,5 millió elektronvoltnál (MeV) nagyobb energiájú elektronok, a 27 millió elektronvoltnál nagyobb energiájú protonok és a 0,511 millió elektronvolt energiájú gamma-sugárzás intenzitásának, az intenzitások időbeli változásának vizsgálata, valamint a Föld körüli kozmikus por regisztrálása. A gamma-sugárzást 64 csatornás amplitúdó-analizátorral kiegészített, szcintillációs gamma-spektrométerrel, a mikro-meteorit becsapódásokat piezoelektromos érzékelőkkel mérték. Az egyik jeladót a műholdon belül, annak falán, a másikat külső tartón rögzítették.

1967. július 6-án 142 napos szolgálati idő után belépett a légkörbe és megsemmisült.

Források

• Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5

További információk

• Koszmosz–142. nasa.gov. (Hozzáférés: 2013. május 4.)
• Koszmosz–142. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 4.)

Elődje: Koszmosz–141

Koszmosz-program 1967

Utódja: Koszmosz–143