Kontroll (film)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kontroll
Rendező Antal Nimród
Producer Hutlassa Tamás
Műfaj thriller
dráma
vígjáték
Forgatókönyvíró Jim Adler, Antal Nimród
Főszerepben Csányi Sándor
Balla Eszter
Mucsi Zoltán
Pindroch Csaba
Badár Sándor
Nagy Zsolt
Zene Neo
Operatőr Pados Gyula
Vágó Király István
Jelmeztervező Breckl János
Gyártás
Gyártó Cafe Film
Nyelv magyar
Időtartam 106 perc
Képarány 1,85:1
Forgalmazás
Forgalmazó Budapest Film
Bemutató magyar 2003. november 20.
francia 2004. május 16.
német 2004. július 21.
USA 2004. szeptember 4.
brit 2004. szeptember 17.
Korhatár Tizenhat éven aluliak számára nem ajánlott.
Külső hivatkozások
IMDb-adatlap
PORT.hu-adatlap

A Kontroll 2003-ban készült színes, magyar 35 mm-es film. A több mint másfél órás alkotás - noha a budapesti metróban vették fel - egy "fiktív világ"-ban játszódik. Metróellenőrök történetét meséli el.[1]

A rendező Antal Nimródot – saját bevallása szerint – elsősorban a jó és rossz küzdelme érdekli és érdekelte a film készítésekor.

A Kontroll meghatározhatatlan műfajú film. Egyes kritikusok krimi-akció-thrillernek, mások vígjátéknak, ismét mások társadalomszatírának tartják. Eme, a posztmodern filmművészetben szokásosan többrétegű és műfajilag sokszínű (eklektikus) alkotás mind képi- és hangulatvilágában, mind cselekményében valóban tartalmazza a fenti stílusok elemeit, sőt a „misztikus pszichotriller” (ld. Twin Peaks) elemei is megtalálhatóak benne. Műfaji és cselekményi eklekticizmusát többen tekintik koncepciótlanságnak, és a film egyik legfőbb hibájának róják fel, mondván, hogy ez a túl sok szálat megragadni akaró, igazán egységes történet híján lévő alkotás nem egyéb hatásvadász reklámklipek összefüggéstelen halmazánál.[2]

Figyelemre méltó ugyanakkor a metró misztikus fényeiből és árnyékaiból kikevert képi világ, a film által teremtett, a kelet-európai mindennapok miliőjét idéző légkör, és az ennek megformálásában elsődleges, kiváló színészi alakítások – nemcsak a főbb, hanem a fontosabb mellékszerepek egy részét is népszerű és sikeres magyar színészek játsszák. A kritikusok szinte kivétel nélkül az alkotás erényei közé sorolják a képi világgal teljes egységet alkotó filmzenét, melyet a Neo együttes a rendezővel együttműködve alkotott meg. A filmbeli metróállomások helyszínéül gyakran egyszerre több állomást választottak, és a rajtuk felvett részeket utólag vágták össze egy jelenetté, így is módosítva a budapesti metró megjelenésén, talán éppen megkönnyítve az elvonatkoztatást tőle.

Cselekmény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Főbb szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A film főhőse Bulcsú (Csányi Sándor), aki egy ígéretes (valószínűleg mérnöki) pályát hagyott ott, vélhetően a túlhajszolt mindennapi élet és az állandó piszkos és alattomos küzdelmek, pozícióharcok elől menekülve és vegyülve a metró Alvilágába. Lassan ez az alvilág vált otthonává, amit nem képes elhagyni, álomra is a piszkos kőpadlón hajtja a fejét. Itt ismerkedik meg Szofival (Balla Eszter), akibe első látásra beleszeret; s aki az alkoholizmusa és a vasúttársaságnak súlyos anyagi kárt okozó balesete miatt elbocsátott, idős, bölcs és minden hibája ellenére szeretetreméltó és tisztelet övezte ex-mozdonyvezető és jelenlegi metróvezető Béla (Kovács Lajos) lánya.

Bulcsú egy öttagú ellenőrbrigád tagja. Közvetlen munkatársai jellegzetesen magyar figurák: a pályakezdő és állandóan a vagányt mímelő, közvetlen, minden baj közt jó kedélyű és extrovertált újonc, Tibi (Nagy Zsolt); a harminc éve a vállalatnál dolgozó, és saját etikai normáit a metró vadvilágában is tartani próbáló középkorú csapatvezető, Professzor (Mucsi Zoltán), a higiéniai hiányosságai miatt minden más munkahelyről elbocsátott kültelki kisapacs, Lecsó (Badár Sándor), a szintén fiatal, egy különös pszichológiai rendellenességben (narkolepszia) szenvedő Muki (Pindroch Csaba). Elsősorban ők képviselik a vígjátéki elemet a filmben csetlés-botlásaikkal, vicces bemondásaikkal és azzal, hogy állandóan véresre verik őket hol a rivális ellenőrbrigádok tagjai, hol a metrón utazó futballszurkolói kemény mag. Egy másik komikus elem a Gyalogkakukk (Mátyássy Bence) megjelenése. A techno-nemzedék e fiatal és gyorslábú suhanca az ellenőrök réme, aki állandóan lefújja őket gyorsan száradó habspray-vel, és mozgalmas üldözési jelenetek végén mindig meglóg a dühös ellenőrbrigád elől.

A szociológia szempontjából könnyedebb, de mélylélektanilag talán súlyosabb krimi- és thrillerelemet a filmben egyrészt Árnyék (Szabó Győző) képviseli, egy csuklyás-bőrkabátos sorozatgyilkos, aki áldozatait, a kiszemelt utasokat rendre a peron elé gördülő metrószerelvény alá löki;[3] másrészt pedig a depresszióba süllyedt, az emberi méltóságát ért sérelmeket, a megaláztatásokat elviselni képtelen és szintén gyilkossá váló ellenőr, Laci (Nádasi László) tragédiája. Egyes értelmezések szerint Árnyék valójában a hasadt tudatú, esetleg skizofrén Bulcsú egyik énje.

Bulcsú története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ki ne érezte volna már úgy egy adott pillanatban, hogy ki kell lépnie megszokott környezetéből? El kell bújnia a világ elől. Menekülni a múlt elől és a jelenből egyaránt. Eltűnni a föld felszínéről. Bulcsú elhagyja a régi ígéretes pályáját, és egy másik, világos szabályok szerint működő közegben keres menedéket. Megszakította minden kapcsolatát a felszínen folyó élettel és a jegyellenőrök sajátos, a társadalom örökös megvetésében élő családjába menekült. Rajta keresztül beleláthatunk az ellenőrök hétköznapjaiba, az utazók és a jegyellenőrök hol drámai, hol pedig komikus viszonyába.
(részlet a film „hivatalos” szinopszisából)

Bulcsú minden nap a metróperonon ébred. Miután a reggeli eligazításnak vége, a rivális brigád vezére, a protekcióval helyére került és többek közt emiatt is mindenki által megvetett Gonzó (Mihályfi Balázs) kihívja Bulcsút egy ún. „sínfutás-párbajra”, melyet az elfogad. Bepillanthatunk az ellenőrlét küzdelmes és csak kívülről humorosnak látszó mindennapjaiba, Bulcsú megismerkedik a jegy nélkül utazó és fura állatjelmezt viselő Szofival egy rövid és meglehetősen értelmetlen párbeszéd erejéig.[4] A Gyalogkakukk ismét lóvá teszi a brigádot (lefújva az újonc Tibit), és üldözése közben a brigád összefut az agresszív futballszurkolókkal, amiből verekedés kerekedik.

Este megtörténik a párbaj. Gonzó egy egykori ellenőr és sínfutóbajnok, jelenleg mankóval járó rokkant K, azaz Kripli (László Zsolt) társaságában érkezik, akinek lábujjait egy ilyen párbaj során levágta a metró; Bulcsút pedig Tibi kíséri. A sínfutás rituáléja a következőképp fest: miután az utolsó előtti metrószerelvény elhagyja a peront, a két bajnok leugrik és futni kezd utána. Ez (amint azt a Tibit felvilágosító K narrációjából megtudhatjuk) nem egyszerű dolog, mivel a sötét alagút padlója tele van csövekkel és elektromos vezetékekkel, maga az alagút pedig (minthogy nem takarítják) súlyos légzési nehézségeket okozó kosszal és grafitporral, a fő gond azonban az ún. éjféli expressz, az utolsó és utasokat sohasem szállító (és ezért meg nem álló) szerelvény, mely elég gyorsan végigszáguld az alagúton, és éri be a versenyzőket. A halálos futóversenyben Bulcsú győz, az opportunista és egoista Gonzó csak az ő segítségével tud az utolsó pillanatban kikecmeregni az alagútból a peronra, mielőtt az expressz elütné, és minthogy az izgalmaktól bevizel, eléggé megszégyenül.

Bulcsú a nehéz nap után ismét a peronon alszik, és Szofival álmodik. Másnap összefut régi mérnök(?)-kollégájával, Ferivel (Kulka János), a találkozás során nem sok minden derül ki Bulcsú régi életéből. Ez a találkozás az első olyan jelenet, ami kezdi megtörni a magyar filmvilágban hagyománnyal bíró „szocio-burleszk” hangulatot (Roncsfilm, Nyugatról keletre). Innentől kezdve a film egyre inkább Bulcsú egyszemélyes drámájára koncentrál; mely eddig is jelen volt a filmben, de a poénok nehezen tudatosulóvá tették. A hangulatváltozás fokozatos, de nem észrevétlen; mert hirtelen és meglepetést keltő, sőt egyenesen sokkoló törések: általában gyilkosságok biztosítják (Laci, az elkeseredett ellenőr elvágja egy őt pofonvágó utas torkát, illetve Árnyék – mintegy annak szimbólumaként, hogy a Vicc mostantól kezdve halott, tessék megkomolyodni, figyelni és reszketni, ahogy egy horrorhoz illik – megöli a huncut Gyalogkakukkot, épp mielőtt Bulcsú végre elfogná).

A gyilkossággal – mivel Árnyék alakja nem látszik a félautomata kamerák által készített felvételen – a főnökség (és kollégája, Muki is) Bulcsút gyanúsítja, aki erre kilép a szervezettől. Bulcsú összefut a megkérdőjelezhető módszereikről híres (a bliccelőket verő) Gonzó-csapattal, akik összeverik a szurkolóktól kapott ütésektől már amúgy is sebekkel teli ex-ellenőrt (mivel most már nincs joga jegy nélkül utazni). Karmaik közül Béla menti ki. Bulcsú a „Metró-buli” – a metróban rendezett zenés jelmezbál – lézer-fényeire és hangjaira ébred. Mivel megbeszélték Szofival, hogy ennek helyszínén kell találkozniuk, a tömegbe vegyül, ahol azonban meglátja Árnyékot. Mivel Bulcsú látta őt, amikor meggyilkolta a Gyalogkakukkot, Bulcsúnak pedig több ok miatt is van oka rá haragudni (hiszen Árnyék az ő zsákmányát, a bliccelő Gyalogkakukkot Bulcsú orra elől taszította a halálba, azonkívül a gyilkosnak köszönhető az is, hogy munkáját elvesztette, sőt hogy törvényen kívülivé válhat), a találkozás elkerülhetetlenül konfliktushoz vezet. Árnyéknak nem sikerül sem a vonat alá löknie, sem agyonvernie Bulcsút. Bulcsú úgy próbál menekülni előle, hogy egy távozó metrószerelvény után ugrik és futni kezd az alagútban, a gyilkos követi. A két karakter küzdelme tehát egy klasszikus sínfutó-versenyben folytatódik, és ez az ezen a terepen tapasztaltabb Bulcsú győzelmével kell, hogy végződjön. Bulcsúnak sikerül az újabb érkező metrószerelvény elől a peronra ugrania, Árnyékot pedig vélhetően elgázolja a szerelvény. A hőst pedig az angyal-jelmezbe öltözött Szofi várja a peronon, akinek társaságában Bulcsú végre fel mer menni a mozgólépcsőn, a Fény világába, hogy ott próbáljon új életet kezdeni.

Szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Érdekesség: nyolc profi filmrendező kisebb szerepeket kapott a filmben. A konkurens ellenőrbrigád vagy metróhelyszínelők tagjait alakítják.

Díjak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kritikák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

„A most következő filmalkotás fiatal művész munkája, akit szeretnék barátomnak tudni, bár nem régen ismerjük egymást. Mint azt hosszú beszélgetéseink alkalmával elmondta, őt a jó és a rossz küzdelme foglalkoztatja.
Amit játékfilmjében ábrázol az fikció, fiktív föld alatti világ. Sem maga a helyszín, sem az ott történő események, sem az események szereplői nem köthetők a BKV-hoz, mert univerzális gondolatokat tükröznek.
Sokan óvtak attól, hogy a budapesti metrót átengedjük a forgatásokhoz, féltek attól, hogy a filmben lejátszódó jelenetek és szereplők rossz fényt vetnek társaságunkra. Én ezt másként látom. Büszke vagyok arra, hogy egy első filmes rendező munkáját segítettük azzal, hogy a metró különleges atmoszférájú helyszíneit a művész rendelkezésére bocsátottuk. Meggyőződésem, hogy a nézők el tudnak vonatkoztatni a konkrét helyszínektől, és a szereplőket sem azonosítják a BKV ellenőreivel, hiszen a világ amelyben a cselekmény lejátszódik nyilvánvalóan szimbolikus.”
Aba Botond (Egykori BKV vezérigazgató beszéde a film elején)
„Antal Nimród bemutatkozó nagyjátékfilmje egyszerre kocsikázás a posztkommunista tudatalatti szellemvasútján és száguldás az új magyar közönségfilm tarka szerelvényein. A Kontroll legnagyobb erénye, hogy a hazai filmekből hiányzó pergő és plasztikus elbeszélőmódot kiválóan ötvözi a – szintén hiányzó – erős és egyedi atmoszférateremtéssel.”
Filmkultúra
„ A zenében is ez a közérthetőség volt a célom. Nagyon fontos a zene, de ne vigye el a filmet. Nagyszerű egybecsengés volt a NEO-val való munka. Nem az én világom az elektronikus zene, de láttam egy NEO klipet és nagyon tetszett. Végső lépésként Mucsi Zoli hívta fel rájuk a figyelmemet, mondván, hogy van a feleségének egy unokaöccse, a Márk és ő a NEO-ban zenél, és nagyon ügyesek. Amikor leültünk és előadtam nekik lemezeket mutogatva, hogy mire is gondoltam, megragadott a szakmai felkészültségük és egyszerűségük. Rögtön tudtam, hogy jó választás.”
Antal Nimród, a film rendezője ([1])
„ A cselekménybe ügyesen beleszőtt krimiszál, illetve a vígjátéki szituációk sora mutatja, hogy a bemutatkozó nagyjátékfilm, a Kontroll jó néhány jelenetét szintén a műfajok iránti érdeklődés formálta. Nincs ezzel semmi baj, azzal már inkább, hogy a rendező időnként megingott a cselekményvezetés mikéntjét illetően és átmenetileg többször elveszítette egyensúlyérzékét a történet hullámvasútján. A nagy formával nehezebben boldogult, mint a kisebbekkel, és túl sok mindent akart egyetlen műbe beleszuszakolni. A Kontroll ily módon remek részletmegoldásokkal teli, ámde nem kellően kompakt, magyarán kétarcú film lett.”
Filmvilág.hu
„Sikeresen ötvözi az amerikai akciófilmek lendületességét a borongós-töprengős magyar lélek modorával", folytatódik az elemzés. "A Kontroll földalatti világának szereplőin keresztül a rendező gazdag képet fest a modern Magyarországról, rávilágítva az Unióhoz csatlakozó ország előtt és mögött álló problémákra.”
Screendaily, amerikai filmes folyóirat [2]
„ Mese és valóság speciális keveréke, amely némileg a poklot jelképezi, ahol rendkívüli formában mégis érvényesül az istenadta szabad akarat. A hősök kitaszítottak, de emberségük érvényes, és annak próbája folyamatosan működik. Köztük munkálkodik az „Árnyék”, a gyilkológép, aki a meghasonlott lelkeket a sínekre löki (kiemelkedő, kétperces színészi teljesítmény Eszenyi Enikőé, aki az egyik áldozat szerepét játssza). A főhős ezt a gonosz hatalmat semmisíti meg, hogy mackó jelmezéből kibújt szerelme angyali hívásának engedve felfelé merjen indulni a napfényre. Sok a piros festék, a vér, a sivárság, a szemét. De megbocsátjuk, mert igaz, valódi, mert déjà vu, amit átélünk.”
Távlatok [3]

Bakik[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A metró-buliban újból feltűnik Eszenyi Enikő, akit a metrószerelvény már a film elején halálra gázolt.
  • A sínfutás előtt Tibi és K a peronon sétálnak. Két egymás után következő jelenetben ugyanazon a részen haladnak, pedig folyamatosan előrefelé mennek.
  • A Gyalogkakukk halála előtti kergetőzés elején a metró első kocsija már az alagútban van!
  • Muki elalszik a peronos ellenőrzés során. Mikor Bulcsú és Tibi lefektetik a padra, rajta van a karszalagja. Amikor elhagyják, már nincs rajta. (Ennek oka, hogy a rendező - maga se tudja miért - kivágta azt a jelenetet, amikor Tibi leveszi a kezéről, és beteszi a zsebébe)[5]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A pontosság kedvéért: a rendező a budapesti metróval kapcsolatos társadalmi problémákon túli, univerzális mondanivalót kívánt tükrözni. A forgatás során „stilizálta a miliőt”, és a konkrét budapesti helyszínekre utaló valamennyi feliratot, táblát el- és kitakart. Ilyen „elidegenítő elemként” szolgál a film előtt bejátszott, a BKV vezérigazgatójával készült Aba Botond-nyilatkozat is.
  2. Sulinet kritika; Forrai Krisztián: Szigorúan ellenőrzött metrók a Filmvilág.hu-n
  3. Szabó Győző egy másik szerepet is kapott a filmben: egy sínhegesztőt, aki csak hátulról, guggolva látszik. Akkor tűnik fel, mikor a Laci által elkövetett gyilkosságtól megrendülve Bulcsú egyedül barangol a metró alagútjaiban a Béla-tál-jelenet helyszíne felé.
  4. Később, az apjával, Bélával való beszélgetéskor kiderül, hogy a medve- vagy kengurujelmezt a valószínűleg reklámemberként dolgozó Szofi vélhetően munkaköri kötelességként viseli.
  5. Kimaradt jelenet elötti szöveges kommentár, Kontroll DVD extra lemez

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak
Kontroll (film) témában.