Kizil
| Kizil (Кызыл) | |||
 | |||
| Az M54 és az A162 jelű utak találkozása Kizil határában | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Oroszország | ||
| Föderációs alany | Tuva | ||
| Alapítás éve | 1914[1] | ||
| Polgármester | Vlagyiszlav Tovariscstajevics Hovalig | ||
| Irányítószám | 667001–667011 | ||
| Körzethívószám | 39422 | ||
| Testvérvárosok | Lista | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 116 015 fő (2017)[2] | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Időzóna | UTC+7 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Kizil
Pozíció Oroszország térképén
| |||
 é. sz. 51° 43′, k. h. 94° 27′Koordináták: é. sz. 51° 43′, k. h. 94° 27′ | |||
Kizil
Pozíció Tuva térképén
| |||
| Kizil weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kizil témájú médiaállományokat. | |||
.png)
Kizil (oroszul: Кызыл) a Tuvai Köztársaság fővárosa az Oroszországi Föderációban, Szibéria déli részén. Lakossága 109 918 fő volt a 2010. évi népszámláláskor, ez a tagköztársaság népességének harmada.[3]
Fekvése
A Tuvai-medence keleti részén, a Bij-Hem (Nagy-Jenyiszej) és a Kaa-Hem (Kis-Jenyiszej) folyók egyesülésénél helyezkedik el. Itt kezdődik az Ulug-Hem, vagyis a Felső-Jenyiszej.
A város 630 m tengerszint feletti magasságban fekszik, környéke alacsony dombos, sík vidék. A Nyugati-Szajan hegységtől délre, közel 400 km hosszan elterülő Tuvai-medence éghajlata szélsőségesen kontinentális, a csapadék évi mennyisége 180–300 mm. Télen kevés hó esik, a januári középhőmérséklet -25 °C és -34 °C között váltakozik; a nyár forró és néha aszályos, mégis ilyenkor érkezik a legtöbb csapadék.
Itt van az ázsiai kontinens földrajzi középpontja, amit a két folyó találkozásánál emelt obeliszk jelez.
Történeti áttekintés
Oroszország 1914-ben fennhatósága alá vonta és a Jenyiszeji kormányzóság felügyeletére bízta a vidéket. Itt, a két folyó találkozásánál kezdték kiépíteni a terület leendő orosz központját, melynek neve Belocarszk lett. A polgárháború egyik ütközete során, 1919-ben a település nagy része leégett. Hem-Beldir néven (tuvai nyelven; jelentése: 'folyók egyesülése') az 1921-ben megalapított Tuvai Népköztársaság fővárosa volt; 1926 óta neve Kizil (jelentése: 'vörös').
1944-ben az addig névleg független ország a Szovjetunió része, Kizil pedig a megalakított Tuvai Autonóm Terület székhelye lett. 1961-től harminc éven át az itteni autonóm köztársaság közigazgatási központja, 1991 után a Tuvai Köztársaság fővárosa.
A mai város
A háború utáni években könnyűipari, építőipari, élelmiszeripari üzemek sora létesült. Később a városközpontban kormányzati épületeket emeltek és a városfejlesztés során, más szovjet városokhoz hasonlóan, több különálló lakótelepet (mikrorajon) alakítottak ki.
Kizil mellett található Tuva legnagyobb szénlelőhelye (a Kaa-Hem szénlelőhely), de nagyobb arányú kiaknázását visszafogja a kereslet, illetve a vasúti hálózat hiánya. Az itt bányászott szénre épült a város legnagyobb ipari létesítménye, a hőerőmű.
A tanítóképzőt, későbbi tanárképző főiskolát 1952-ben alapították. A főiskola és krasznojarszki egyetemek két kihelyezett tagozatának összevonásával 1995-ben létrehozták a Tuvai Állami Egyetemet. Ez a köztársaság legjelentősebb oktatási intézménye, tizenhárom kara van.
A helytörténeti múzeum 1929-ben létesült és egy évvel később megnyílt a látogatók előtt. Alapításának 80. évfordulóját már a 2008-ban átadott új, múzeum céljára tervezett épületben köszöntötte.
Közlekedés
A Krasznojarszkból kiinduló, Kizilen át a déli országhatárhoz vezető R257-es főút (korábban M54 jelű) biztosítja a kapcsolatot északon Hakaszföld és a Krasznojarszki határterület felé, délen a szomszédos Mongóliával. Az A162 jelű autóút Tuva nyugati területein át a köztársaság második legnagyobb városához, Ak-Dovurakhoz vezet. Távolsági autóbusz járatok közlekednek többek között Abakanba, Krasznojarszkba és Ak-Dovurakba.
A városközponttól hat km-re fekvő repülőtérről Krasznojarszkba, Irkutszkba és Novoszibirszkbe közlekednek menetrendszerű járatok. Tuva távolabbi településeire kisebb gépeken vagy helikopteren lehet eljutni.
Kizil kívül esik a vasúti hálózaton, de 2011 őszén bejelentették, hogy megkezdődhet a Novokuznyeck–Abakan–Tajset vasútvonalról leágazó szárnyvonal építése. A 400 km hosszú Kuragino–Kizil vonal megteremti majd a köztársaság gazdaságát is felélénkítő, régóta várt vasúti összeköttetést Tuva fővárosa és Szibéria déli körzetei között.
Jegyzetek
- ↑ Nagy szovjet enciklopédia
- ↑ 2017. július 31., http://www.gks.ru/free_doc/doc_2017/bul_dr/mun_obr2017.rar, 2017. július 31., https://web.archive.org/web/20170731141731/http://www.gks.ru/free_doc/doc_2017/bul_dr/mun_obr2017.rar
- ↑ A 2010. évi népszámlálás adatai (pdf). Oroszország statisztikai hivatala. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva].
Források
- Nagy szovjet enciklopédia, 3. (orosz nyelven) (1969–1978). Hozzáférés ideje: 2011. október 28.
- Kizil város hivatalos honlapja (orosz nyelven). [2011. augusztus 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. október 29.)
- A város története (orosz nyelven). Kizil város. (Hozzáférés: 2011. október 29.)
- A Tuvai Állami Egyetem honlapja (orosz nyelven). (Hozzáférés: 2011. október 30.)
- Tuva területe (orosz nyelven). Ecosystema.ru. (Hozzáférés: 2011. október 30.)
- Kizil–Kuragino: sztrojka nacsalasz (orosz nyelven). Metalinfo.ru, 2011. október 21. (Hozzáférés: 2011. október 30.)
- A múzeum honlapja (orosz nyelven). (Hozzáférés: 2011. október 31.)
